Ebben az országban minden egyes nap egy rohadt erőpróba

Orbán interjút ad a 180 perc című műsorban a Kossuth Rádió stúdiójában 2017. július 7-én (Fotó: Mohai Balázs/MTI/MTVA) Orbán interjút ad a 180 perc című műsorban a Kossuth Rádió stúdiójában 2017. július 7-én (Fotó: Mohai Balázs/MTI/MTVA)

A pénteki napra való tekintettel Orbán Viktor szónokolt a Kossuth rádióban, ahol – amikor éppen nem félázsiai diktátorok falloszát szopogatja, vagy amikor éppen nem a hanyatló Európai Unió valamelyik zugában frusztrálja magát halomra és rángatózik – minden héten jelenése van neki. A politikai prostituált menetrend szerinti igehirdetéséről beszélünk, amely a tábor összetartására irányul. Egyre kínosabb és keservesebb mutatvány ez, pedig Habony kottájának felöklendezésén kívül mást nemigen igényel.

Tehát bevonaglott ma ő az udvari rádióba és kivételesen Sorosról, Brüsszelről, a migrációról, a totálisan elmebeteg Európáról elmélkedett, meg arról, hogy hiba volt Moammer Kadhafi líbiai elnök kinyírása, mert bár senki sem állíthatja, hogy az országában demokrata, úriember-kormányzás zajlott, de a migránsok áradatát visszatartotta. Igen, Törökországot is ezért szopkodjuk gátlások és fenntartások nélkül. Önigazolásnak nem rossz kísérlet, kár hogy az internet nem felejt, és a felelsősség elhárításának lólába megint kilóg az ordas kétszínűség és szélkakaskodás mögül:

Moammer Kadhafi líbiai vezetőnek távoznia kell a hatalomból és a nemzetközi bíróság/líbiai nép előtt felelnie kell tetteiért”. A magyar kormány teljes mértékben támogatja az ENSZ Biztonsági Tanács 1973-as számú Líbiával kapcsolatban elfogadott „rendkívül erőteljes” határozatát és az annak alapján foganatosított intézkedéseket. „… üdvözöljük, hogy szövetségeseink megkezdték a BT-határozat kikényszerítését. A polgári lakosság megvédése érdekében a nemzetközi közönség számára nem maradt más alternatíva, mint az erő határozott alkalmazása.”. A katonai erő alkalmazása a demokratikus berendezkedésért küzdő polgári lakosság megvédését szolgálja a Kadhafi-rezsim kiszámíthatatlan reakciójától. (a magyar Külügyminisztérium közleménye 2011 márciusából, amikor az ország miniszterelnökét – akárcsak ma – Orbán Viktornak hívták)

Ugorjunk. Már a minap is eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó Orbán eszméit terjeszteni, már csak azért sem, mert Orbán eszméivel leginkább mentálhigiénés kérdésekkel foglalkozó szakembereknek kellene foglakozniuk, mégpedig kitartóan és komolyan. De főleg azért, mert azzal a ránk erőltetett valósággal, ami alapvetően nem létezik, úgy lehet talán többé, vagy legalább kevésbé eredményesen felvenni a harcot, ha arról beszélünk, amiről őfényessége nem hajlandó. Mégpedig azért nem, mert ez a biztos vereséget jelentené számára.

Arra jutottam tehát, hogy bele se gondolok: a Kossuth rádió műsorában egy lábjegyzet erejéig szóba került magyar energiafüggőség felszámolásával kapcsolatos melldöngetésben hogyan kell értelmezni a Mol 25 százalékát úgy kellett kivásárolnom oroszok zsebéből kinyilatkoztatást. Az egyes szám első személy kísértetiesen hajaz Bözsi néni nyugdíjára (ha úgy lesznek a számok, emelek) és félelmetes árnyékot vet egy olyan országra, ahol az értelmiség Orbánnal ellenkező oldalán álló része azon tépkedi a haját, hogy vajon fasiszta-e a skizofrén hajlamú miniszterelnök, vagy sem.

Egy héttel a kormány stratégiailag kiemelt vizes világbajnoksága előtt, amikor a fejetlenség, a káosz és a szarráköltekezésen túl semmi biztosat nem lehet tudni, a mikrofonállvány ezt bírta kihúzni a tévé előtt, a stadion VIP páholyában szotyolázó örök kocasportolóból:

minden magyarnak erőpróbaként kellene tekintenie az eseményre, amelyhez hasonló nagyságút eddig még nem rendezett az ország. Olyasmi ez, mint az, hogy hazaküldtük az IMF-et, hogy megreguláztuk a bankokat vagy hogy elértük az energiafüggetlenséget – nem gondoltuk volna, hogy meg tudjuk csinálni.

Az egészen biztos, hogy erőpróba, baszki, ebbe beletenyereltél, öcsém! Ebben az országban minden egyes kibaszott nap egy erőpróba, különösen azóta, amióta kétharmados felhatalmazással másodszor rászabadultál az országra és legtöbbször a megkérdezésünk nélkül kényszerítetted ránk ezeket a szájbakúrt erőpróbákat (a magánnyugdíjvagyon ellopásától a Matolcsy-Mészáros-Vajna-félék törvényesített korrupción alapuló harácsolásáig; az ötszörösen túlárazott vizes vébéig). Egyiket a másik után.

Amióta ez bekövetkezett, egyéb sincs, mint hogy a magyar és az uniós állampolgárok által befizetett adókról rendre kiderül, hogy a családtagjaid, a strómanjaid, a folyton éhes holdudvarod fontosabb és jelentéktelenebb oszlopai kamionszámra tüntetik el azokat.

Ha kormányzásnak jóindulattal sem nevezhető ámokfutásod mindent elhomályosító, gyakorlatilag egyetlen alapvetésévé vált, hogy Soros tervét hajtják végre Brüsszelben, és ezt mindenáron neked fél kézzel meg kell akadályoznod; ha semmi más cél nem vezérel – miután számodra is egyre világosabb, hogy soha nem leszel Európa erős vezetője -, mint hogy aláásd, szétverd az Uniót és a hulláján örömtáncot lejts, hogy megbosszuld a múltat, s jövendőt, mégis

  • mi a faszt keres Brüsszel pénze megint Tiborcz Pityu nevű eleddig egyetlen vejed számláján?
  • mi a gyászt keres Brüsszel pénze az édesjóapád számláján, aki folyamatosan állami közbeszerzések elől nem tud félreállni?
  • mi a búbánatos eget keres Mészáros-Garancsi-stb számláin az a brüsszeli pénz, amelytől rendre elesnek azok a magyar vállalkozások, amelyek nem visszacsorgatnák az alkotmányos költséget, hanem fejlesztenének, és pörgetnék a gazdaságot?

És vajon mekkora geciség kell ahhoz, hogy arra hivatkozva zárjatok be a ti hibátokból penetráns módon működő, fogyatékkal élőkről gondoskodni hivatott intézményeket, hogy a Soros tervét végrehajtani akaró csicska Brüsszel nem ad rá pénzt?

Faszba, Orbán! Nyűg neked ez az egész európaiság. Nekünk meg közben lassan a sünt szarás megpróbáltatásaival ér fel, hogy belegondoljunk: egy nem migrációs célpontként számon tartott, pucér seggű kelet-európai kisállamban, ahol a felső tízezer és a középosztály közé kráternyi szakadékot ásott a nemzeti-keresztény harácsolás kormánya, az egyes szám első személyben elszabadult miniszterelnök számára minden megszűnt létezni, csak Soros, Brüsszel és a migráció maradt.

Mindegy egyes napon baromi nagy erőpróba vagy számunkra, te hazug erkölcsi pöcegödör. A rögeszméiddel, a stratégiai amnéziáddal, amellyel minket is amnéziás félkegyelműeknek nézel. Sebaj. Miután az előre lezsírozott kérdésekre való tekintettel hétről-hétre tendenciózusan nem vagy hajlandó a totálkáros egészségüggyel, a nemzet jövőjét komolyan veszélybe sodró, katasztrofális oktatással, az általatok elüldözött, kivándorolt magyarokkal (minden 15. gyerek külföldön születik meg!), az ostobaságokkal, hazugságokkal idomított, lelki-szellemi nyomorba taszított, fanatizált közvélemény állapotával, a nemzet szándékos kirablásával és a pereputtyod legalizált, egyébként korrupt zsírosodásával foglalkozni, válaszokat adni, a magunk szerény eszközeivel teszünk róla, hogy leginkább arról legyen szó, amiről te megúszásilag kussolsz. adomany-1