Állatvédő vadállatok

Illusztráció: federicogabriel92 Illusztráció: federicogabriel92

Ritkán szoktam rácsodálkozni valamire, ahhoz már túlságosan sok mocskot láttam, de bevallom, elámultam az állatvédelemről és az állatvédőkről írt cikkemre kapott reakciókon. A kommentek alapján azt is gondolhatná bárki, hogy két szekta tagjai ugrottak egymásnak és az egyik fél éppen úgy vért akar inni, mint a másik. Ritkán kell moderálnunk, de most kellett. Mindezt állatszerető, az életet értéknek, menteni, óvni való értéknek tekintő emberektől. Egymás lekurvázása, különféle fenyegetések és a másik elmeállapotának megkérdőjelezése volt a legenyhébb, amivel – szerencsére távolról sem minden olvasó – néhányan egymásnak ugrottak. Még így sem egészen pontos, mert a cikkben említett állatvédőt védelmező (senki nem bántotta, védeni sem volt szükséges) hozzászóló bármelyik útszéli trollt megszégyenítő stílusban támadt mindenkire, aki egy rossz szót merészelt szólni védencére. Egy női néven író illető szájából minimum különös az, hogy mindenkit le akart fejelni. Szó szerint így írta, nem én találtam ki.

A végén – a kitiltás jelentette a végét – egészen döbbenetes hozzászólást produkált, bár az ezt megelőzőek is okot adtak a szájtátásra.zsuzsa

Ha ilyet egy politikai témájú cikk alatt látok, meg sem lepődöm rajta. De egy állatvédelemről szóló beszélgetésbe hogy a bús francban kerül ilyesmi? Ha valamelyik politikus elszánt, fanatikus hívei csapnak össze az adott politikust nem kedvelőkkel, kritizálókkal, akkor értem (bár elfogadni nem tudom), de ebben az esetben szó sem volt ilyesmiről.

Kezdem azt gondolni, hogy valami egészen másról szól a történet, mint amiről szólnia kellene. De miről szól? Rendben, pénzről egészen biztosan. Ez nem meglepő és semmi rossz nincs benne. Bizony, a pénzre szükség van egy csomó mindenhez, az állatvédelemhez, állatmentéshez is. A kutyusok, cicák, lovak, madarak tartása, étkeztetése, orvosi kezelései, gyógyszerei pénzbe kerülnek, mégpedig sok pénzbe. Ezt a pénzt csak az állatszerető emberek, a közösség tudja és szokta összedobni. És persze nem egy esetben maguk, a menhelyet fenntartó önkéntesek. Azoknál az állatvédőknél is így van ez, akiket személyesen ismerek. A menhely fenntartója otthonról dolgozik – mégpedig rengeteget dolgozik – a megkeresett pénzt a gondozottjaira költi. Ez az ő döntése, az ő vállalása. Nem vár érte tűzijátékot, sem tapsvihart. A segítői egytől-egyig önkéntesek (rengeteg olyan gazdi, aki onnan fogadott örökbe), szintén nem kevés pénzt és időt áldoznak az ügy érdekében.

De mindez kevés lenne ennyi kutyus ellátásához, rehabilitációjához, hiszen egy gerincműtét 200 000 forintra is rúghat, egy komolyabban sérült láb műtéti költsége elérheti a 120 000 forintot. Ehhez segítség kell és tudom, hogy kívülállóként sokan elcsodálkoznak, hogy minek ennyit költeni egy beteg kutyára, amikor abból a pénzből sok egészséges állatot lehetne menteni. Ez – a logika felől nézve – így is van, de ezt nem lehet onnan nézni. Csak onnan lehet, ahonnan ezek az elkötelezett emberek nézik, hogy az is egy élet, annak a kutyusnak is joga van a gyógyulásra, a boldog életre, családra. Láttam én már félig megnyúzott – autóval vonszolt – kiskutyát boldogan rohangálni, alig néhány heg emlékeztet a történtekre. Láttam négy végtagtörött – a gazdi viccből rácsapkodta a lábára a kocsiajtót, majd a megkínzott kis állatot bedobta a pincébe elpusztulni – kiskutyát vígan szaladgálni, csak az egyik lábával biccent. Láttam teljesen lebénult kölyköt, akinek az összecsúszott csigolyái annyit tettek lehetővé, hogy még nézni tudott és mára ez a kiskutya boldogan szaladgál, csóvál, bár kissé robotkutyás a rögzített nyakcsigolyák miatt, de ez őt nem zavarja az élet habzsolásában.

Ezek mögött a történetek mögött emberfeletti munka van és sok pénz van. Aki tud és akar pénzt áldozni – vagy megunt, jó állapotú törülközőket, ágyneműt, kutyaágyat, kötszert, gyógyszert, élelmiszert, mert a menhelyek ezeket is örömmel fogadják, nem csak a pénzt és ahol ez nem így van, ahol visszautasítják a szemcseppet, száraztésztát, fürdőlepedőt, ott az adományozó nagyon alaposan nézzen utána, hogy valóban állatmentésről van-e szó, nem pedig néhány állatra hivatkozva élősködik valaki az ő jóhiszemű adományából -, az az ő joga és ő döntése.

Azt gondolom – gondoltam és szeretném majd ismét ezt gondolni – hogy ha van valami, ahol nincsen helye az antiszemitizmusnak, a politikai nézeteknek, az egészen biztosan az állatvédelem. Változatlanul úgy gondolom, hogy az állatvédő szervezeteknek összefogva, egymást segítve kellene működniük, de időnként olyan vérre menő harcot látok közöttük, ami teljesen elfogadhatatlan. Ezen jó lenne változtatni, mert ez a történet a kiszolgáltatott, sérült, megmentésre váró állatokról szól, nem a másik szervezet, ember sárba tiprásáról.

Itt valami nagyon nem stimmel. És én érteni szeretném ennek az okát, úgyhogy nem zárom le, csak abbahagyom most ezt a cikket. Aztán folytatom, mert fontosnak érzem.adomany-1