Ha van definíciója a feneketlen aljasságnak és érzéketlenségnek, akkor ez az

„Miniszterelnökön látszik, hogy nagyon szereti a gyerekeket !!!! ” (Fotó és komment: Orbán Viktor Facebook-oldala via Kanadai Hírlap) „Miniszterelnökön látszik, hogy nagyon szereti a gyerekeket !!!! ” (Fotó és komment: Orbán Viktor Facebook-oldala via Kanadai Hírlap)

Filléres hír, de hír és ez is, és tökéletesen megtesítesíti azokat az elveket (?), amelyek mentén ma Magyarországot kormányozza egy túlhatalomba belezsibbadt, minden gátlásától megszabadult, egyébiránt demokratikusan megválasztását úton-útfélen hangoztató, arra mindent felülíró legitimációs alapként hivatkozó bagázs. Most nem arra gondolok, hogy Törökország és Egyiptom első embereinek ánuszmasszázsa után – a terrorizmus veszélyeivel való permanens riogatás árnyékában – Szaúd-Arábia alá is sikerült befeküdni diplomáciailag.

Amivel természetesen semmi baj nincsen, szeretjük mi a muszlimokat, ha pénzesek és a pénzükből a Fidesz holdudvarnak lehetőleg profitálnivalója akad. Nem az országnak, hanem a Fidesznek! Kicsit lebutítottam a mondanivalót, de a lényeg mégiscsak ez: miközben a közpénzt elszívó pártsajtó szerint is szaúdi pénzből lett az európai terrorizmus melegágya Brüsszel (amelynek megállítása kegyetlenül sok adófizetői forintba fáj nekünk), a magyar miniszterelnök kedélyesen parolázik az olajvagyon mögé rejtett vérbeli diktatúra egyik prominensével: Abdalláh bin Mohamed bin Ibrahim es-Sejkkel, a szaúdi Súra Tanács elnökével. Akit előzőleg már Kövér László portás is körbenyalt, hogy kétség ne férhessen a jószándékhoz.

Hogy nem mellesleg egy brit jelentés szerint a többi közt éppen Szaúd-Arábiából pénzelik az Angliában radikalizálódó dzsihádistákat is, nem képezi akadályát annak, hogy az Orbán-kormány intenzívebbé tegye a magyar-szaúdi gazdasági kapcsolatokat. Arra különös tekintettel, hogy e téren bőven vannak még kihasználatlan lehetőségek, amelyeket a közeljövőben magas szintű látogatások során fogják feltárni.

Kissé csalódott vagyok, hogy a magyar államvezetés egyetlen kormányzási vesszőparipája (migráció-terrorizmus-mindmeghalunk) szóba sem került a tegnapi napon, de szerencsére a híveket ez nem zavarta össze. Már megint nem hasadt ketté a tudatuk attól, hogy a muszlimok idegen kultúrája iránti gyűlöletből táplálkozó bálvány miért dörgölőzik elnyomó rezsimek muszlim vezetőihez, akik közül némelyek közvetlenül hozzájárulnak európai keresztények életének kiirátásához.

Bocsánat, elkalandoztam (indokolatlanul túlcsordult zárójel bezárva), pedig arról a filléres hírről akartam szólni csupán, ami röviden így szól:

a tavalyi költségvetés maradványaiból 90 315 000 forintot csoportosítsanak át a szociális támogatásokból a sporttámogatásokra. Vagyis Orbán Viktor utasítására Varga Mihály főkönyvelő azonnal rendelkezik arról, hogy 90 millió forintot elvonjanak a szociális- és gyermekvédelmi támogatásokból, és azokat a versenysportokra költsék. (Az Emmi egyébként már letagadta a dolgot.)

Most jól megrángathatnánk a vállunkat, hát hiszen mi az a 90 millió forint, ugye csak viccelek, hogy ilyen aprópénzekkel foglalkozom? Hát hol van ez a vizes vébé 3 milliárdos ugrótornyához képest? Tény, hogy költhették volna propagandára is, tehát ha innen nézzük, feltétlenül pozitív fordulat ez. Mer’ a keresztényi derű meg a szeretet, ugye. Amit meg kell védeni a migránsoktól, mer’ a Viktornak igaza volt mindenbe’, most már az alkesz Juncker-félék is kezdik belátni, csak a sok hülye lipsi nem hajlandó szeNbenézni az Igazsággal.

Ameddig Soros jól kiröhögi magát a kvázi töküresen csühögő felcsúti játékvasút soha meg nem térülésén, a befejezetlen bicikliutak, az időnap előtt beszakadó frissen átadott sétányok, a szügyig letérkövezett erő és büszkeség, valamint a társadalmi szakadék(ok) fájdalmas mélyülésének látványán (ennek a felsorolásnak sehol nincs vége), állapítsuk meg: ha van a feneketlen aljasságnak, a csakazértis görénységnek és a parttalan érzéketlenségnek definíciója, akkor ez az. Lehet persze a komfortos elnyomásból is nagyvonalúan, dúlt keblű hazafiként legyinteni, hogy 90 millió nem tétel, minek ez a sápítozás, Na pláne: ma még egyetlen millióval sem drágult a vizes vébé.

De. Ha maradt még töredéknyi erkölcsi tartás ebben a jobb sorsra érdemes országban, akkor mégiscsak fel kellene tűnnie annak, hogy bármennyire aprópénz ez a nemzet disznószerelőjének zsírosodásához és a naponta kiszórt milliárdokhoz képest, nincs morális magyarázat arra, hogy ezt a pénzt is, ezt az átkozott aprópénzt is a leginkább kiszolgáltatottaktól és rászorulóktól vonják el. Akkor sincs rá magyarázat, ha a Fidesznek és a rendelkezés aláírójának nem szavazói, hanem homályos tekintetű rajongói és feltétlen hívei vannak. Ezt a nyomorúságos 90 milliós tételt akár ott is hagyhatták volna, ahol a legjobb helyen lenne, de nem, ebbe is belekapaszkodtak.

Most, hogy december óta nyilvánvaló lett, hogy a gyámhatóságok egyre nagyobb része betöltetlen pénzhiány miatt, az állami gondozott gyerekekre sem jut forrás, és tegnap kiderült, a fogyatékkal élő gyerekeknek nincs pénz felvenni gyógypedagógust, időszerűvé vált kivonni 90 milliót a gyerekvédelemből! (via TASZ)

A gyerekektől elvonni forrásokat (akármilyen keveset is) és azt az egyébként is kistafírozott, a fideszes elvtársak számára kiváló pénzszivattyúként működő sporttámogatásokba öldökölni (nem mintha a versenysport létjogosultságát akarnám elvitatni), olyan aljadékság, amire már régen nincsenek szavak a szótárban. Pedig ezek a prioritások ebben az országban és ezt nem is rejtik véka alá, erről szól a kormányzásuk nyolcadik éve.

Miközben a szociális ágazatban és a gyermekvédelem területén dolgozók ugyanolyan embertelen körülmények között, ugyanolyan túlterhelten és megalázóan alulfizetett üzemmódban próbálnak helytállni, mint az egészségügyi dolgozók, Orbán s.k. elveszi tőlük, és – a hatalmas áttöréstől a milliárdok ellenére fényévekre álló – versenysportba tolja. És ha a napi zsíros kenyeret tekerné ki a gyermekek kezéből, akkor is rendben lenne, mert megállította a migránsokat azzal az áldott jó kezével. Igaz, hogy közben arab-muszlim-ázsiai lánctalpas diktátorokhoz dörgölőzik, de kicsire nem adunk, a cél szentesíti az eszközt. Ugye.

Ez már az olyan sokadik embertelen húzása ennek a bakelitkeresztény kormánynak, hogy belefásultunk, vagy megmagyarázzuk magunknak. Szemlesütve, szégyenkezve, de meggyőzzük magunkat arról, hogy ez miért jó. (Akinek nem inge…) Papíron dübörög a gazdaság, teljes a foglalkoztatottság, megszűnt a gyermekéhezés, nincs lakhatási szegénység, a családbarát kormány teszi a dolgát. Pedig a szegények, a nyomorultak, a nélkülözők, számkivetettek csak bajnak vannak a fényes sikerek útjában. Legfejebb választási kampányban lehet őket mutogatni és hurcolászni fel-alá, de mert ők közvetlenül nem termelnek politikai hasznot, mehetnek a levesbe két fülkeforradalom között. Már csak az egészségügyből kéne még egy kicsit átcsoportosítani és rendben is lennénk. A Bözsi néniknek meg – ha úgy lesznek a számok – emelünk. Ők szívük szerint úgyis évente szavaznának. Ezzel szemben az állami gondozott gyerekek? Na, ugye.

adomany-1