NEHAZUGGY

Ha van definíciója a feneketlen aljasságnak és érzéketlenségnek, akkor ez az

H. Andrea | 2017. Július 5, Szerda | 13:51

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Filléres hír, de hír és ez is, és tökéletesen megtesítesíti azokat az elveket (?), amelyek mentén ma Magyarországot kormányozza egy túlhatalomba belezsibbadt, minden gátlásától megszabadult, egyébiránt demokratikusan megválasztását úton-útfélen hangoztató, arra mindent felülíró legitimációs alapként hivatkozó bagázs. Most nem arra gondolok, hogy Törökország és Egyiptom első embereinek ánuszmasszázsa után – a terrorizmus veszélyeivel való permanens riogatás árnyékában – Szaúd-Arábia alá is sikerült befeküdni diplomáciailag.

Amivel természetesen semmi baj nincsen, szeretjük mi a muszlimokat, ha pénzesek és a pénzükből a Fidesz holdudvarnak lehetőleg profitálnivalója akad. Nem az országnak, hanem a Fidesznek! Kicsit lebutítottam a mondanivalót, de a lényeg mégiscsak ez: miközben a közpénzt elszívó pártsajtó szerint is szaúdi pénzből lett az európai terrorizmus melegágya Brüsszel (amelynek megállítása kegyetlenül sok adófizetői forintba fáj nekünk), a magyar miniszterelnök kedélyesen parolázik az olajvagyon mögé rejtett vérbeli diktatúra egyik prominensével: Abdalláh bin Mohamed bin Ibrahim es-Sejkkel, a szaúdi Súra Tanács elnökével. Akit előzőleg már Kövér László portás is körbenyalt, hogy kétség ne férhessen a jószándékhoz.

Hogy nem mellesleg egy brit jelentés szerint a többi közt éppen Szaúd-Arábiából pénzelik az Angliában radikalizálódó dzsihádistákat is, nem képezi akadályát annak, hogy az Orbán-kormány intenzívebbé tegye a magyar-szaúdi gazdasági kapcsolatokat. Arra különös tekintettel, hogy e téren bőven vannak még kihasználatlan lehetőségek, amelyeket a közeljövőben magas szintű látogatások során fogják feltárni.

Kissé csalódott vagyok, hogy a magyar államvezetés egyetlen kormányzási vesszőparipája (migráció-terrorizmus-mindmeghalunk) szóba sem került a tegnapi napon, de szerencsére a híveket ez nem zavarta össze. Már megint nem hasadt ketté a tudatuk attól, hogy a muszlimok idegen kultúrája iránti gyűlöletből táplálkozó bálvány miért dörgölőzik elnyomó rezsimek muszlim vezetőihez, akik közül némelyek közvetlenül hozzájárulnak európai keresztények életének kiirátásához.

Bocsánat, elkalandoztam (indokolatlanul túlcsordult zárójel bezárva), pedig arról a filléres hírről akartam szólni csupán, ami röviden így szól:

a tavalyi költségvetés maradványaiból 90 315 000 forintot csoportosítsanak át a szociális támogatásokból a sporttámogatásokra. Vagyis Orbán Viktor utasítására Varga Mihály főkönyvelő azonnal rendelkezik arról, hogy 90 millió forintot elvonjanak a szociális- és gyermekvédelmi támogatásokból, és azokat a versenysportokra költsék. (Az Emmi egyébként már letagadta a dolgot.)

Most jól megrángathatnánk a vállunkat, hát hiszen mi az a 90 millió forint, ugye csak viccelek, hogy ilyen aprópénzekkel foglalkozom? Hát hol van ez a vizes vébé 3 milliárdos ugrótornyához képest? Tény, hogy költhették volna propagandára is, tehát ha innen nézzük, feltétlenül pozitív fordulat ez. Mer’ a keresztényi derű meg a szeretet, ugye. Amit meg kell védeni a migránsoktól, mer’ a Viktornak igaza volt mindenbe’, most már az alkesz Juncker-félék is kezdik belátni, csak a sok hülye lipsi nem hajlandó szeNbenézni az Igazsággal.

Ameddig Soros jól kiröhögi magát a kvázi töküresen csühögő felcsúti játékvasút soha meg nem térülésén, a befejezetlen bicikliutak, az időnap előtt beszakadó frissen átadott sétányok, a szügyig letérkövezett erő és büszkeség, valamint a társadalmi szakadék(ok) fájdalmas mélyülésének látványán (ennek a felsorolásnak sehol nincs vége), állapítsuk meg: ha van a feneketlen aljasságnak, a csakazértis görénységnek és a parttalan érzéketlenségnek definíciója, akkor ez az. Lehet persze a komfortos elnyomásból is nagyvonalúan, dúlt keblű hazafiként legyinteni, hogy 90 millió nem tétel, minek ez a sápítozás, Na pláne: ma még egyetlen millióval sem drágult a vizes vébé.

De. Ha maradt még töredéknyi erkölcsi tartás ebben a jobb sorsra érdemes országban, akkor mégiscsak fel kellene tűnnie annak, hogy bármennyire aprópénz ez a nemzet disznószerelőjének zsírosodásához és a naponta kiszórt milliárdokhoz képest, nincs morális magyarázat arra, hogy ezt a pénzt is, ezt az átkozott aprópénzt is a leginkább kiszolgáltatottaktól és rászorulóktól vonják el. Akkor sincs rá magyarázat, ha a Fidesznek és a rendelkezés aláírójának nem szavazói, hanem homályos tekintetű rajongói és feltétlen hívei vannak. Ezt a nyomorúságos 90 milliós tételt akár ott is hagyhatták volna, ahol a legjobb helyen lenne, de nem, ebbe is belekapaszkodtak.

Most, hogy december óta nyilvánvaló lett, hogy a gyámhatóságok egyre nagyobb része betöltetlen pénzhiány miatt, az állami gondozott gyerekekre sem jut forrás, és tegnap kiderült, a fogyatékkal élő gyerekeknek nincs pénz felvenni gyógypedagógust, időszerűvé vált kivonni 90 milliót a gyerekvédelemből! (via TASZ)

A gyerekektől elvonni forrásokat (akármilyen keveset is) és azt az egyébként is kistafírozott, a fideszes elvtársak számára kiváló pénzszivattyúként működő sporttámogatásokba öldökölni (nem mintha a versenysport létjogosultságát akarnám elvitatni), olyan aljadékság, amire már régen nincsenek szavak a szótárban. Pedig ezek a prioritások ebben az országban és ezt nem is rejtik véka alá, erről szól a kormányzásuk nyolcadik éve.

Miközben a szociális ágazatban és a gyermekvédelem területén dolgozók ugyanolyan embertelen körülmények között, ugyanolyan túlterhelten és megalázóan alulfizetett üzemmódban próbálnak helytállni, mint az egészségügyi dolgozók, Orbán s.k. elveszi tőlük, és – a hatalmas áttöréstől a milliárdok ellenére fényévekre álló – versenysportba tolja. És ha a napi zsíros kenyeret tekerné ki a gyermekek kezéből, akkor is rendben lenne, mert megállította a migránsokat azzal az áldott jó kezével. Igaz, hogy közben arab-muszlim-ázsiai lánctalpas diktátorokhoz dörgölőzik, de kicsire nem adunk, a cél szentesíti az eszközt. Ugye.

Ez már az olyan sokadik embertelen húzása ennek a bakelitkeresztény kormánynak, hogy belefásultunk, vagy megmagyarázzuk magunknak. Szemlesütve, szégyenkezve, de meggyőzzük magunkat arról, hogy ez miért jó. (Akinek nem inge…) Papíron dübörög a gazdaság, teljes a foglalkoztatottság, megszűnt a gyermekéhezés, nincs lakhatási szegénység, a családbarát kormány teszi a dolgát. Pedig a szegények, a nyomorultak, a nélkülözők, számkivetettek csak bajnak vannak a fényes sikerek útjában. Legfejebb választási kampányban lehet őket mutogatni és hurcolászni fel-alá, de mert ők közvetlenül nem termelnek politikai hasznot, mehetnek a levesbe két fülkeforradalom között. Már csak az egészségügyből kéne még egy kicsit átcsoportosítani és rendben is lennénk. A Bözsi néniknek meg – ha úgy lesznek a számok – emelünk. Ők szívük szerint úgyis évente szavaznának. Ezzel szemben az állami gondozott gyerekek? Na, ugye.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!