NEHAZUGGY

És a kedves szülők mindeközben mit csináltak?

Forgács Erzsébet | 2017. Július 5, Szerda | 10:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olvasom, hogy a tavaly nagy médiavisszhangot kiváltó eset a végéhez közeledik. Egy éve a sajtó dugig volt a kanadai DVBBS – én nem tudom eldönteni, hogy ők zenekar, vagy micsoda – fellépése után, az öltözőben talált három eszméletlen lány sztorijával. Az orvosi vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy sem szexuális erőszak, sem önkéntes aktus nem történt, amúgy lehet oszlásnak indulni.

Szerintem meg nem kellene és én úgy gondolom, sokkal fontosabb ez a történet annál, hogy homokot lapátoljunk rá pusztán azért, mert a zenekar, vagy micsoda tagjai nem erőszakolták meg a lányokat és ez akkor nem is érdekes. De, nagyon is érdekes.

Nem szeretnék maradi vénasszonynak tűnni, sem prűdnek, legfőképpen kádéenpésnek nem. De. Valahogy természetes dolog lett, hogy tizenéves (és a tizenéves már 11 éves kortól érvényes kategória) lányok és fiúk minden hétvégén buliznak és ahányszor buliznak, annyiszor isszák magukat merevrészegre és akkor ez még a jobbik eset, mert akár narkózhatnának is.

Értem én, hogy változik a világ, de ekkorát? Mi keresnivalója van ezeknek a gyerekeknek éjszakai szórakozóhelyeken? A szülők mit csinálnak, ameddig a 15 éves lányuk a bevedelt vodkát okádja ki egy kapualjban, vagy ameddig a 12-16 éves fiuk merevrészegen hever egy pad alatt? Most a szórakozóhelyek, hatóságok felelősségét hagyjuk – ez is nagyon fontos, de most nem mennék bele mélyebben, mert végtelen lenne a cikk – és nézzük a szülőket. Mert bizony gyereket vállalni felelősség, nem elég a világra hozni és elgyönyörködni benne, milyen édes kisbaba.

A kisbaba ugyanis elkezd nőni és elkezd kamaszodni. A nevelés nem ott ér véget, amikor sikerül lebeszélni arról, hogy bedugdossa a szöget a konnektorba. A kemény rész csak aztán kezdődik. Igen, többnyire nehéz egy kamasszal szót érteni, mert még nincs élettapasztalata, csak túlfejlett önbizalma, egója és lázadási hajlama. Ez természetes, a korral járó jelenség. Ha azonban jó a szülő-gyerek kapcsolat, ha megvan a kölcsönös bizalom, ha a szülő tud hatni a gyerekére, akkor általában túl szokta élni a gyerek is, a szülő is.

Ehhez elengedhetetlen, hogy időnként a szülő korlátokat állítson a gyerek akaratával szemben. Akkor is, ha sokkal egyszerűbb ráhagyni mindent és sokkal kevésbé strapás a meggyőzés, vagy alkalmanként a tiltás helyett a kezébe nyomni néhány ezrest és elfordulni, nem venni tudomást a vasárnap hajnalonként hazatántorgó tiniről, az összehányt ruháról, a karikás szemmel kóválygó kamaszról.

A cikk elején említett esetben a három eszméletlen lány szülei elgondolkodtak vajon azon, hogy kerülhettek ilyen állapotba a gyerekeik? Érzik a felelősségüket abban, hogy a fiatal lányok (fiúk is egyébként) mennyire kiszolgáltatottak bárkivel és bármivel szemben, amikor eszméletlenre isszák, öntudatlanra narkózzák önmagukat?

Szó sincs arról, hogy bármikor is az áldozatokat hibáztatnám – bár itt szerencsére nincsenek áldozatok -, de nem kellene úgy tenni, mintha a legnagyobb rendben lenne a hétvégente atomrészegen tántorgó gyerekek látványa, mintha az öntudatlan kamaszlányokat tárgyként használó, egyébként még szintén kamasz fiúk vadállatok lennének, a lányok pedig ártatlan áldozatok.

Ne tegyünk úgy, mintha ennek az egésznek köze lenne akár az egészséges szexualitáshoz, akár a szerelemhez, vagy bármilyen emberi érzéshez. És főleg ne tegyünk úgy, mintha a szülők vétlenek lennének abban, hogy a gyerekük 20 éves korára egy sokat tapasztalt, kiélt és kiégett, lestrapált, valódi, mély érzéseket soha meg nem tapasztalt és arra talán már képtelenné vált felnőtté válik.

Úgy gondolom, minden ilyen esetben elő kellene venni a szülőket is, firtatni kellene az ő felelősségüket is. Mert van. Minden alkalommal van, amikor egy fiatalt baj ér ott és akkor, ahol és amikor normális esetben semmi keresnivalója nem lenne. De ott van és akkor van ott, mert a szülők nem tették a dolgukat és nem vigyáztak arra, akinek ők adták az életet és akit tízből tíz szülő élete legfontosabb részeként definiál. A szeretetet kevés szóban kinyilvánítani, azt bizony tettekkel is erősíteni kell. Akkor is, ha nehéz, akkor is, ha a gyerek már felnőttnek érzi magát, akkor is, ha ez konfliktusokhoz vezet, akkor is, ha a 13 éves már felnőttnek néz ki. Mert nem felnőtt, hanem egy sérülékeny gyerek. És ezek a sérülések sok esetben egész életre szólnak.

Fel kellene – fel is kell tenni – a kérdést minden ilyen esetben: és a kedves szülők mindeközben mit csináltak? adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!