Van megoldás

Fotó: by garryknight Fotó: by garryknight

Ugyan hivatalos statisztikák csak 2015-ig bezárólag lelhetőek fel a honi hajléktalanok helyzetéről, mégis, látva az adatokat, nincs miért büszkének lennie a magyar kormánynak az elért teljesítményre. 2008-tól kezdve évről évre emelkedik azok száma, akik az utcán kénytelen tölteni mindennapjaikat, sokszor -20 fok alatti hőmérsékletekkel harcolva. Ők azok, akik valós harcot vívnak, egy harcot, melyben az életük a tét. Sokan haláleset, családi gondok, vagy épp rossz döntések fejleményeként jutottak a városok és parkok padjaira. Egykor szebb életet élt, sokszor gyermekes apák és anyák ezrei azok, akik az időjárás viszontagságaival küzdenek nap mint nap Magyarország számtalan városának utcáin. Megoldást eddig egyik kormány sem nyújtott, próbálkozásaik mindannyiszor kudarcba fulladtak.

Hetekkel korábban a finn oktatás rendszer sikeréről írtam egy cikket, mely példaként szolgálhatna Európa, sőt a világ összes országa számára, mégis igen kevesen próbálkoznak vele. Ismét Finnország az, amely példát mutat, ezúttal a hajléktalanok ügyének kérdésében. Úgy tűnik, valamit tudnak ott, északon. Hasonlóan az oktatás ügyéhez, itt sem volt mindig rózsás a helyzet. A 80-as években több mint 20 ezer hajléktalan volt kénytelen az utcán tölteni a mindennapjait. Ez a hivatalos hazai adatok kétszerese, egy 5 milliós országban. Tudták hogy ez a helyzet nem tartható tovább, így elszánták magukat. Megalapították az Y alapítványt, melynek célja a hajléktalan helyzetbe került emberek megsegítése volt.

Két évtized alatt kevesebb, mint a felére, 7500 főre csökkentették a hajléktalanok számát – mely szám azokat is tartalmazza, akik rokonoknál, ismerősöknél töltik napjaikat, saját lakás híján. Azonban a finn kormány még ezzel sem elégedett meg, ugyanis 2012-ben egy új programmal bővítette ki az Y alapítvány munkáját, melynek célja a hosszan tartó hajléktalanság teljes felszámolása. Egy program, mely ha sikeres, a világon egyedülálló lesz.

A Housing First (otthonteremtés elsőként) program San Francisco városából indult 1988-ban, melyet azóta több ország vett át nagy sikerrel. A program lényege, hogy a hajléktalanok fokozatos lakhatásának biztosítása helyett – értsd hajléktalan otthonok, átmeneti lakás – azonnal saját otthonhoz juttatják a rászorulókat. Ahelyett hogy étkeztetésekbe és ideiglenes hajléktalan szállókba ölnének milliókat, egy hosszútávon megtérülő lakhatási programot indítottak. Noha az országok többségében sikeresnek bizonyult a projekt, mégis Finnország az, amely kiemelkedik a sorból.

A Housing First módszer nem tesz különbséget hajléktalan és hajléktalan között. Nincs olyan tényező, amely kizáró ok lenne egy lakás megszerzésére. A szervezet nem teszi feltétellé az alkoholizmus, vagy drogfüggőség azonnali leküzdését, bízva abban, hogy egy otthon biztonsága képes ezen problémák megszüntetésére, de legalábbis mérséklésére. Attól függően, hogy az új lakók milyen mértékben képesek fizetni lakbért, határozzák meg annak összegét. Minden lakás áron alul kerül kiadásra, melynek összegét visszaforgatják a szervezet fenntartásába, növelve ezzel a kiadható lakások számát. A projekt támogatói maguk a községek fenntartói, valamint non profit szervezetek.

Finnország az egyetlen európai ország, mely képes volt csökkenteni hajléktalanjai számát. A program sikerességét az országos szintű együttműködés garantálta. Tudták, hogy ha képesek a programot sikerre vinni, azzal mindenki jól jár. Ugyan a program országos szintű, mégis Helsinki városában a legjelentősebb a munka, és annak eredménye. Hajléktalan szállókat és hosteleket alakítottak át idővel egyéni lakásokká, melyeket a hajléktalanok kaptak meg. A túlzsúfolt szállók idővel megszűntek Helsinki városában, egy új lehetőséget teremtve azok számára, akik korábban még nem láttak módot arra, hogy ismét normális életet éljenek.

Fotó:MTI
Fotó:MTI

Felmerül a kérdés, hogy ez mennyire valósítható meg  ott, ahol az állami költségvetés szűkösebb? A válasz pedig meglepő lehet, de ez a módszer hosszútávon költséghatékonyabb, mint túlzsúfolt szállók és heti rendszerességgel tartott ételosztások. Olcsóbb az, ha valamit megszüntetünk, mint az, ha csak megpróbáljuk kezelni a problémát. Ismét mások példájából tanulva, Magyarország is képes lenne átvenni ezt a – már bizonyítottan sikeres – programot, ha valóban fontos lenne a hajléktalanok sorsa.

Egy országban, ahol közpénz milliók és milliárdok mennek el arra, hogy a politikusok és családjaik törvénytelenül meggazdagodjanak, ott arra is kellene legyen pénz, hogy bajbajutott sorstársainkat megsegítsük. Ahelyett, hogy megpróbálnánk a szőnyeg alá söpörni azt, ami már régen nem fér oda, elkezdhetnénk olyan dolgokba „ölni” az adófizetők milliárdjait, ami valóban közérdek. A hajléktalanok száma 2015-ben meghaladta a 10 000 főt, mely szám nem hogy csökkenő tendenciát mutatna, de évről évre emelkedik, reménytelen helyzetbe sodorva emberek ezreinek életét. Van megoldás, elég a mellébeszélésből.

adomany-1