Hit, bizalom, Balog Zoltán

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Balog Zoltán megtalálta a megoldást az egészségügy problémáira. Konkrétan a sajtó tehet mindenről. Mert hazudnak, álhírekkel manipulálják a közvéleményt és így rengetik meg a bizalmat a kormányban is, az egyre jobb állapotban lévő egészségügyben is. Márpedig a bizalom fél gyógyulás, fontosabb a gyógyszernél, a gyógymódnál és a finanszírozásnál is. Balog szerint. Tavaly – ugyancsak Balog Zoltán azt állította -, hogy az irgalom és az emberi minőség sokszor képes kipótolni a pénzhiányt és a rendszer hiányosságait az egészségügyi és a szociális ellátórendszerben.

Így van, Balog, valamilyen miniszter. A beteg embernek semmi másra nincs is szüksége, mint hitre és bizalomra. A tudatlanság, a feneketlen cinizmus, az embertelenség és a haszonlesés olyan elegye Balog Zoltán minden megszólalása, amilyet ritkán tapasztalni, még a mi, narancsot termő banánültetvénnyel övezett, nemzeti rántotthús alakú stadionországunk környékén is. Még nálunk is csak a kormány körül tenyésznek az ilyen kártékony élősködők.

Itt fordulhat csak elő az, hogy egy olyan ember vezeti az országot, aki soha életében nem dolgozott a való világban. Ő és sok elvtársa – ahogy ez az ellenzéki pártokra is igaz – világ életében közpénzből kapta a fizetését, mégpedig olyan fizetést, amely mindig is bőven magasabb volt az átlagbérnél. És nem, rohadtul nem az irigység beszél belőlem. Rendben is van ez, egy vezető politikusnak legyen magasabb a fizetése, hiszen több feladatot lát el, nagyobb a felelőssége. Elméletileg.

A gyakorlatban ebből semmi nem igaz. A parlamenti üres padsorok, az emberi és szakmai alkalmatlanság, a fogalmatlanság, a felelősség elhárítása, a feneketlen szervilizmus és a párt érdekeinek az ország érdekei elé helyezésében megnyilvánuló karrierizmus jellemző ezekre a figurákra.

Balog Zoltánra is. Kevés kiállni a pulpitusra és kenetteljes pofával az ország arcába mondani, hogy a média hazudik, mindenki hazudik és a lehetőségekhez képest rendben van az egészségügy. Vagy bármi más rendben van. Nem, Balog! Semmi nincs rendben. Az átlagpolgár nem kap kiemelt ellátást, szemben a semmihez nem értő, az empátiát és a valóságot hírből sem értő politikusokkal. Az átlagemberért nem rohan mentőhelikopter egy csuklótörés miatt (ahogy például Hende Csabáért, amikor karambolozott az autója). Az átlagember eltántorog az ügyeletre a törött csuklójával, vár 8-10-26 órát, mire sorra kerül. Közben – szintén a törött csuklójával – elmegy a legközelebbi boltba és vesz magának vécépapírt, ivóvizet és szappant, mert tudja jól, hogy a kórház nem luxusszálloda. Az átlagember – miközben megőrül kínjában, annyira fáj a törött csuklója – a másik kezével betakargatja a huzatos folyosóra kitolt hordágyon nyöszörgő 98 éves nénit és megitatja, mert a beteghordók órákkal előbb otthagyták és azóta rá sem nézett senki.

Az átlagember hetekig, de akár fél évig is vár egy hasi ultrahangra, egy hónapig egy, a rákbetegség gyanúja miatt elrendelt vizsgálatra – és ez már az a helyzet, amikor ez a vizsgálat elsőbbséget élvez, mert eddig nyolc hónapot kellett rá várni -, a leletekre két hetet, a másik vizsgálatra másik egy hónapot, a leletekre három hetet és végül az összes leletével visszamegy az orvoshoz, amikor már késő, mert fél évvel ezelőtt még lehetett volna tenni valamit, de már nem lehet.

Az átlagembernek nem jár kiemelt ellátás, mint Selmeczi Gabriellának járt még akkor, amikor kivasaltatta a ráncait és a fogsorát. Az átlagember – és itt most kőkeményen a középosztályról beszélek, nem a minimálbéresekről – évekig spórol egy fogászati beavatkozásra akkor is, ha ez nem esztétikai, hanem például fogpótlás.

Nem kell álhíreket gyártani, elég bemenni egy tetszőleges kórházba, ott megnézni a beázó tetőt, a rozsdás vaságyakat, a takarítatlan mosdókat, a hullaház mellé száműzött elfekvőt, az ilyen osztályon nyöszörgő idős ember hajában a tetveket. Meg kell nézni a rokonok által behurcolt alapvető dolgokat – gyógyszerek, pizsama, evőeszköz, lázmérő, vécépapír – és a nővérkék zsebébe csúsztatott borítékot – tessék szíves néha ránézni a mamára, mert csak munka után tudok bejönni ellátni, addig se feküdjön pisiben, ne haljon szomjan, éhen -, a drágafőorvosúr zsebébe tömködött jóval vastagabb borítékot, miközben sok esetben a drágafőorvosúr nem is látta a mamát.

Nem kell álhíreket gyártani, amikor egy kórház mosdójában napokig heverhet egy hulla. És nem kell megmagyarázni, mert nem is lehet megmagyarázni, hogy egy egészségügyi intézményben hogy fordulhat elő, hogy napokig nem takarítják a mosdót – ha takarították volna, megtalálják – és azt sem kell megmagyarázni, hogy miért olyan magas nálunk a kórházi fertőzések aránya.

Az egészségügy rohad. Akkor is, ha a politikusok ebből semmit nem óhajtanak észrevenni, mert nekik más ellátás jár, mint azoknak, akik kinyögik a gyalázatos fizetésükből Balog miniszter és társainak valóban magas színvonalú ellátását. Az egészségügybe tolt plusz forrást felzabálja a béremelés, abból fejlesztés nincs. Az uniós forrásból megvalósult felújítások nagyon hangzatosak ugyan, de csak kevesek számára jelentenek lényegi javulást.

A gyógyulás nem hit és nem bizalom kérdése. Gyógyszer, orvos, műtő kérdése. Minden nagyon lelkiismeretes, a betegért bőven erőn felül teljesítő egészségügyi dolgozóra jut egy másik, amelyik kiégett, vagy soha nem is volt odavaló, mert embertelen, mert csak a markát tartja, mert alkalmatlan szakmailag is, emberileg is a feladata elvégzésére.

Éppen úgy, mint Balog miniszter, akinek most is – ahogy az elmúlt években is – fontosabb a saját kiemelt fizetése, aminek a Fidesz hatalomban tartása a feltétele -, mint az, hogy azokat az embereket szolgálja, akik reggeltől estig gürcölnek azért, hogy Balog gondtalanul vigyoroghasson a kamerába és hazugsággal vádolhassa azokat, akik bemutatják a valóságot.adomany-1