És ha legközelebb valakit a vérében és a taknyában hagynak a helyszínen?

Fotó: John Thys / AFP Fotó: John Thys / AFP

Akkor most tegyük egy kicsit zárójelbe a tömény politikát, már ha egyáltalán lehet ilyet (nem, nem lehet). Olvasom, hogy egy elvetemült barom kétéves kislánya előtt hülyekurvázott le és vágott pofon egy anyukát Budapesten. Előzmény: a hölgy autóval vitte haza gyerekét a bölcsődéből, amikor az említett többször is ráhúzta a kormányt, ezért miután majdnem összeütköztek, a nő rádudált, hogy hagyja abba. A legközelebbi piros lámpánál a bátor hím kiugrott az autóból és cselekedett. A fiatal nő hívta a rendőrséget, ám a helyszínre egyetlen járőrt sem küldtek. Minek? Úgysem tudnak semmit tenni, a kamerák nem működnek (Közvágóhíd, Soroksári úti kereszteződés), ha gondolja, vetessen fel látleletet és tegyen feljelentést. Az incidens egyetlen szemtanúja nem hajlandó kiállni a bántalmazott mellett.

Más: múlt héten két férfi inzultált/zaklatott egy nőt a Határ úti aluljáróban, majd amikor a nő segítségére sietett egy férfi, az egyik támadó ököllel kiütötte. Mai hír, hogy a drágajó emberek nem kerültek előzetes letartóztatásba, szabadlábon várhatják az ellenük induló eljárás fejleményeit.

Azt meg már csak tényleg nagyon halkan jegyzem meg – ennek sincs semmihez semmi köze –, hogy a május közepén történt Dózsa György úti, két ember halálát okozó brutális baleset egyik résztvevője (2007-ben a kecskeméti maffiaperben börtönbüntetésre ítélt férfi) már a tragédia idején sem vezethetett volna, de hogy és hogy nem, mégis vezetett. Pedig bevonták a jogosítványát. Sőt, a baleset után pár nappal újabb luxusjárgánnyal vígan autózott.

És végül: talán három napja sincs annak, hogy Pintér Olajozott Sándor belügyminiszter szilárdnak és szélsőségektől mentesnek nevezte hazánk közbiztonságát. Hiszen, mint tudjuk – meséli Sanyi – a kormány 2010-ben célként határozta meg, hogy Magyarország Európa legbiztonságosabb országa legyen, ennek érdekében pedig hatalmas erőfeszítéseket tesznek. A cél megfogalmazásakor még nem indult meg „a népvándorlás”, Magyarország határaira nem nehezedett több százezres migrációs nyomás, de a nehézségek és kihívások nem változtatták meg elhatározásukat. És tényleg. Ez a kurva nagy elhatározás, csak ez ne volna.

Nem szokásom tudományosnak kevéssé, fantasztikusnak annál inkább nevezhető, szenzációhajhász bulvárlapok híreire különösebben reflektálni, még kevésbé készpénznek venni azokat. Viszont ez a történet már a nagyon sokadik az utóbbi időben, amely elég ahhoz, hogy egy kósza gondolatkísérletet megkockáztassak. A legendás, mesébe illő közbiztonság ügyében.

Akkor is, ha az alapvető kiindulás pont az, hogy idióta barmok eddig is közlekedtek az utakon, eddig is jogot formáltak arra, hogy önbíráskodjanak, kezet emeljenek, a maguk sajátos módján tekintsenek lerendezhetőnek nézeteltéréseket. Arról nem beszélve, hogy büszke és erős meggyőződése lehet sokaknak, hogy a nő biztosan bénán vezetett, ez borította el a férfiember agyát, tehát még az is lehet, hogy nagyon is jó helyre ment az a pofon. Mert olyan nem lehet, hogy ne érdemelje meg.

A nagyon hülye viccet félretéve: ha csak a történet fele igaz, akkor is van bőven miről beszélni. Egyrészt arról, hogy a közbiztonság folyamatos ajnározásával tele van a padlás. Állandóan Európa legbiztonságosabb országáról hörögnek az elvtársak, ahol határvadászok, kerítések valamint milliárdos propaganda őrködik a polgárok békéje felett. És ahol a mindenre felkészült kormány, valamint a seggéből kilógó szervek főállásban azzal etetik a népet, hogy a kimondott terrorista célpontnak nem feltétlenül nevezhető országban mindenkit megvédenek a terroristáktól. Az sem baj, ha közben minden más szétrohad.

Arról kellene beszélni, hogy a két hét alatt rend lesz című örökzöld és legendás és olajozott ígéretek országában oda jutottunk, hogy a közbiztonság a migrációs fennforgásra korlátozódik. Miközben a rendőrség tömött sorokban, a fény sebességével versenyt futva asszisztál a kormányzati megrendelésekhez (járdát festő aktivisták, vagy az egyélőisten házánál tüntető idős emberek sürgős igazoltatása, a kender ipari hasznosítását bemutató rendezvény résztvevőinek 14 órás vegzálása, lemosható ételfestéket dobáló civilek azonnali bilincsbe verése és rabosítása, és – ne feledkezzünk meg erről sem a további kismillió példán túl – a miniszterelnöki sarj telefonjának eltűnése miatti össznépi megalázás), nőügyekkel és viszkető tenyerű férfiakkal nem foglalkozik. Mert úgysem tudnak tenni semmit. Nehogy már egy fényes nappal, a budapesti közlekedésben pofán vert nő ügye elérje a rendőrség ingerküszöbét. Bezzeg ha a kormány gyűlöletkampányait festegette volna át valami sorosbérenc hazaáruló.

Egyáltalán nem arról van szó, hogy minden elvetemült pofozkodó barom mellé rendőrt kellene/lehetne állítani, de azért mintha közfeladat ellátásának megtagadásával állnánk itt szemben, nem? Vagy a határőrizeten és a politikai utasítások végrehajtásán kívül (ha jól emlékszem, a Rogán belvárosi ámokfutásával kapcsolatos bizonyítékokra is ráömlött a kávé) másra nem futja a rendőrségnek? Az asszonyaink és lányaink idegen népségek általi megerőszakolása fölötti aggodalom, mi? Hát még a saját, őshonos, erőszakoskodó hulladékainkkal sem kezdünk semmit. Vagy a nők (és egyáltalán bárki) pofánverése a kultúránk részévé vált? Ezt féltjük annyira?

Lehet azt mondani, hogy ezek elszigetelt, senkit nem érdeklő esetek, meg biztos a nő színezte ki a történetet, de nagyon nem kellene túltolni a hülyeséget. És ha legközelebb valakit a vérében és a taknyában hagynak a helyszínen, akkor is az a válasz, hogy nem működnek a kamerák, tehát úgysem tehetnek semmit? Közbiztonság? Ez? Ha a festékdobálás megbotránkoztató és társadalmilag veszélyes cselekvés, ha egy járdaszínezés azonnali rendőrségi beavatkozást igényel, a bántalmazás miért nem?

Egyáltalán nem állítom, hogy közvetlen összefüggés van az évek óta tartó, meglehetősen kitartó és összehangolt uszítás, a csilliárdos gyűlöletkampányok és az ilyen típusú pofánverések között, de azt igen, hogy az erőszak, az agresszió, a gátlástalanság egyre inkább elfogadottá, ha úgy tetszik, szalonképesebbé vált.

Azt viszont állítom, hogy a magyarok biztonságára hivatkozó hergelések súlya alatt szükségszerűen nem marad következmény nélkül a társadalmi szolidaritás szétbarmolása. Hogy a tolerencia sóval behintett helyén a tömény gyűlölet ereszt gyökeret. Attól tartok, senkit nem fog vigasztalni – ha valamilyen szerencsétlenség folytán hasonló, vagy súlyosabb helyzetbe kerül -, hogy a rendőrség sajnos nem tehet semmit. Mert nem működnek a kamerák. Vagy mert esik az eső. És mert fúj a szél.

adomany-1