Vannak olyan döntések, amelyeket nem lehet jóvátenni

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Mi itt vergődünk a magunk bajával, közben a britek is küzdenek a nagyszerű döntésük eredményeivel. Úgy tűnik, hogy nem mindenki örül a lehetőségnek, hogy végre független lesz az ország. Azt mondjuk nem is tudtam, hogy eddig rohadtul el voltak nyomva és rettenetes kínok között fetrengtek, de biztosan úgy volt.

Bár úgy tűnik, inkább csak az idősebb korosztály érezte így, a fiatalabbak máshogyan látják ezt, számukra az uniós tagság éppen a szabadságot jelenti. És most ezt a szabadságot látják elveszni. Emlékszem, amikor kiderült a szavazás eredménye, sokan el sem hitték. Kint élő ismerőseim szerint elég nagy volt a döbbenet, főleg a fiatalok körében. Felmerül persze a kérdés, hogy miért nem mentek el szavazni, hiszen végül az idősebb korosztály döntött a kilépés mellett.

Nem mentek el – utólag már tudják, hogy mekkora hiba volt -, mert egyszerűen fel sem fogták, mekkora a tét. Nem hitték, hogy ilyesmi előfordulhat, hogy valami, amibe ők már beleszülettek, ami az életük része, az így megváltozhat egyik percről a másikra. El sem tudták képzelni, hogy valaki is azt akarná, hogy bezáruljon a világuk, hogy az eddigi szabadság helyett a korlátokat választja majd az ország azon része, amelyik vette a fáradságot és elment voksolni.

Megtörtént és a döbbenet elemi erejű volt. Sokan még most is abban reménykednek, hogy lehet változtatni a dolgokon, hogy vissza lehet csinálni. Nem hinném, hogy ez lehetséges. A szavazás érvényes volt, a kormánynak meg kell tennie azt, amire az ország népe utasította. Akkor is, ha sokan nem mentek el szavazni és akkor is, ha a voksolók közül sokan nem értették, hogy mire szavaznak és a döntésük mivel jár majd.

Még minden formálódik minden, naponta jönnek az új hírek. De még most sem lehet pontosan tudni, hogy mik lesznek a kilépés feltételei. London nyilván megpróbál olyan lehetőségeket kiharcolni, ami az ország számára kedvezőek, az Unió pedig talán bekeményít, hiszen az nem lenne jó példa, ha úgy lehet kilépni a közösségből, hogy az előnyök a távozó országnál maradnak, a kötelezettségeket pedig lerázza magáról.

A friss hírek szerint a britek többsége – legalább 80-85 százaléka – megtartaná az uniós állampolgárságát. Ez nyilván nem kivitelezhető. Az országban munkát vállalók közül már sokan elmentek és sokan gondolkodnak a távozáson. Ez érthető is, hiszen ha más uniós országban kedvező feltételekkel tudnak munkát vállalni, miért maradnának a bizonytalanban? A munkaerőhiány már most is érezhető, de sokan még kivárnak. Az megjósolhatatlan, hogy mi történik majd akkor, amikor véglegesen kialakulnak a kilépés feltételei.

A csoda – magasabb bérek, a vidék felzárkózása, a piac erősödése – várhatóan elmarad. Márpedig az idősebb generáció tagjai és a vidéken élő, kevéssé iskolázott polgárok ennek reményében voksoltak a kilépés mellett. Nyilván nem dől össze a világ és van élet az unión kívül is, de egyre kevesebben tartják jó döntésnek a Brexitet. Még azok közül is sokan a bennmaradás mellett szavaznának, akik eredetileg az elszakadást támogatták. Mert állításuk szerint nem tudták, mik lesznek a következményei a kiválásnak, a politikusok becsapták őket.

Ez bizonyára így van. De jó tanulság lehet mindenkinek – nekünk, magyaroknak is -, hogy nem szabad elhinni mindent, amit a politikusok mondanak, dönteni a saját józan eszünk alapján kell. És el kell menni szavazni akkor is, ha úgy hisszük: semmi rossz nem történhet és úgysem rajtunk múlik. De, rajtunk múlik és vannak olyan döntések, amelyeket nem lehet jóvátenni. Érdemes erre gondolni akkor, amikor úgy határozunk, inkább megiszunk egy sört a voksolás helyett, mert úgysem mi döntünk. De, mi döntünk.adomany-1