November 2,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

DÜHÖNGŐ


Bunkó

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 28,145 forint, még hiányzik 2,971,855 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem baj az (bár nem is kifejezetten jó), ha egy politikus – legyen az miniszter, a miniszterek elnöke, házelnök, vagy polgármester – egy büdöslábú tahó. Ha ennek ellenére mindent megtesz azért, hogy jól szolgálja az őt megbízó közösséget. Tarlós István ilyen tapló, ami olyan szempontból engem hidegen hagy, hogy nem én választottam meg, nem élek a fővárosban és még a lábamat is csak akkor teszem be Budapestre, ha valamilyen oknál fogva nincs más választásom. De szerencsére van más választásom, tehát mondhatnám, hogy leszarom Tarlóst is, Budapestet is, a közlekedést is, elvégre a budapestiek sem rágják tövig a körmüket azért, mert mondjuk Bürökfalván nincsen járda, közvilágítás, vagy csatornarendszer, de még normális út sincs.

Tarlós István azzal verekedte át magát az ingerküszöbömön, hogy kijelentette: nem olyan sok mozgáskorlátozott utazik metróval, hogy szempont legyen az akadálymentesítés. Ezen a ponton szakadt le a pofám és szívem szerint falhoz vágtam volna a laptopot, de nem vágom, mert nem telik másikra.

Most lenne itt az ideje, hogy Tarlós és a többi embertelen tapló végigcsináljon egy napot mozgáskorlátozottként. Kezdheti mindjárt ott, hogy kerekesszékkel (vagy mankóval, de akár babakocsival) menjen végig egy járdán, ami teli van pakolva oszlopokkal, eszméletlen kátyúkkal és rohadtmagas peremekkel. Érjen át a négysávos úton úgy, hogy egy sportoló is legfeljebb a zebra feléig ér el zöld jelzésnél. Valahogy jusson be egy üzletbe, ahol mondjuk megvilágosodik, hogy vécére kell mennie. Vergődjön el a bejárattól legmesszebb lévő pontig, ahol a mosdók vannak és csodálkozzon rá a bezárt ajtón lévő cetlire. Egy ilyenre:

A fotó a balassagyarmati Tescoban készült

A fotó a balassagyarmati Tescoban készült

Kerekezzen-mankózzon vissza az üzlet túlsó végébe, ott ordítva hozza nyilvánosságra, hogy pisilnie kell – ugyanis a pult magasabb, mint egy kerekesszékben ülő ember, tehát fel kell valahogy magára hívni az ott lévő alkalmazott figyelmét, már amennyiben van ott valaki, mert ha nincs, akkor úgy járt -, a nyilvánosan meghirdetett pisilési szándék után megalázottan jusson vissza a mosdóig, ami már megint az üzlet ellentétes végében van hozzá képest, majd dolga végeztével ismét zarándokoljon el a pulthoz és adja le a kulcsot. Ennyi megaláztatás és tortúra után nyugodtan vásárolhat, már amennyiben valahogy be tud jutni a beléptető kapun és elég ügyesen kerülgeti a szanaszét pakolt raklapokat. Persze, csak olyasmit vásároljon, amit el is ér a székben ülve.

Vagy próbáljon meg Tarlós és a hozzá hasonlóan gondolkodó tetszőleges vadbarom bejutni olyan közintézménybe, ahová csak lépcső vezet, vagy van ugyan rámpa, de az olyan meredek, amin képtelenség felhajtani. Ha szerencséje van, a rámpa alján egy autó parkol, a tetejére meg egy másik tahó baszta le a biciklit keresztben. Mert úgyis kevés a mozgáskorlátozott, meg amúgy is, kit érdekelnek?

Aztán próbáljon meg használni egy bankautomatát, próbáljon meg lejutni egy aluljáróba, felszállni egy buszra, vonatra, villamosra, metróra. Mert azoknak az embereknek, akik valamilyen fogyatékkal élnek, nem elég a maguk baja, még az ilyen humánus gondolkodású főemlősöknek is ki vannak szolgáltatva.

Az összes honatyát, polgármestert és mindenkit, akinek beleszólása lenne az akadálymentesítésbe, de úgy gondolják, hogy amúgy sem sok embert érint, akit igen, az meg kit érdekel, belekötözném egy kerekesszékbe és legurítanám mondjuk a szentendrei aluljáróba. Aztán jöjjön fel, ahogy tud.

De akár a Dunába is be lehetne tolni őket egy tutajon, mert a köz pénzéből fizetett luxusautóik kényelméből valahogy nem látják meg az emberek problémáit, akikért dolgozniuk kellene. Tarlós gondolatmenetét követve javaslom, hogy minden egyes döntéshozót tegyünk ki a prérire kerekesszékkel, bekötött szemmel és boldoguljanak, ahogy tudnak. Mert a lakosság létszámához viszonyítva rohadtul kevesen vannak, az a kevés meg ki a faszt érdekel?

Végül üzenem Tarlósnak: azért utazik kevés mozgáskorlátozott a metrón, mert el sem jutnak odáig, vagy ha igen, nem tudnak lejutni az aluljáróba. Aki szerint akkor kell majd foglalkozni a fogyatékkal élők problémáival, amikor a lakosság fele érintett lesz, az ne politikusnak menjen, hanem sírásónak. Ahhoz ugyan nem jár extra fizetés, sem luxusautó, sem ingyen laptop, de legalább túl nagy kárt sem okozhatnak. Ostoba pondrók.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.