NEHAZUGGY

„A demokrácia olyan mint egy vonat. Amikor eléred a célállomást leszállsz róla.”

Lázár Gergő | 2017. Július 1, Szombat | 11:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orbán Viktor a minap üzleti fórumon vett részt Törökország fővárosában, Ankarában. A miniszterelnök találkozott a török állam legfontosabb vezetőivel, hogy diskuráljanak a több száz éves múltra visszatekintő török-magyar barátságról. Orbán Viktor kijelentette: „Magyarország kiállása Törökország mellett nem egyszeri eset, hanem annak a stratégiának a következménye, hogy Magyarországnak – konzervatív országként – az emberi értékek számítanak. Fontos az üzlet, a pénz, de a legfontosabb az, hogy az embernek legyenek barátai . Ebből kötelezettségek is fakadnak, és Magyarország kitart a barátai mellett, még «ha kényelmetlen» is. Majd hozzátette: «akármilyen törökellenes megnyilatkozások is lesznek jelentős európai uniós országokban, Magyarország ezekhez sohasem fog csatlakozni»”

Lássuk az országot, mely melletti kiállás Orbán Viktor számára oly fontos, egy országot melynek Atatürk óta nem volt hasonló hatalommal bíró vezetője. Erdogannak, Törökország teljhatalmú urának birodalmát. Pedig 2004-ben még más volt a cél, amikor az Európa Tanács megküldte formális levelét Törökországnak, mely az Európai Unióhoz való csatlakozás megkezdését jelentette volna. Azonban 2014-ben minden megváltozott. Recep Tayyip Erdogan 11 évnyi miniszterelnökösködés után Törökország elnöke lett. Beiktatását követően mindent megtett azért, hogy ellehetetlenítse az uniós csatlakozást, összetörve ezzel törökök millióinak álmait.

Erdogan még a 90-es években, Isztambul polgármestereként a következőt mondta: „A demokrácia olyan mint egy vonat. Amikor eléred a célállomást leszállsz róla.” Ugyan ez csak egy rövid idézet, mégis jól mutatja, milyen is az az út, melynek mentén haladni kíván. A két ország – és annak vezetése – nagyban hasonlít egymásra. Egy kezdetben jól induló, pozitív eszméket megfogalmazó párt – és annak vezére – tett 180 fokos fordulatot és szállt szembe mindazzal, amit korábban követett és fontosnak tartott.

Erdogan pártja az AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) sok hasonlóságot mutat a hazai kormánypárttal. Pártja sem az igazság felderítésére, sem a fejlődés elérése nem törekszik, mint ahogy a FIDESZ se nem fiatal se nem demokrata. A nevek az eltelt évek alatt nem változtak, mégis, a mögöttük álló ideológiák hatalmas változáson estek át. Erdogan olyan mértékben félti hatalmát, hogy azt minden lehető eszközzel megpróbálja védeni. Legyen ez újságírók százainak bebörtönzése, vagy teljes tv-csatornák állami szintű korlátozása. Az emberek véleménye már nem számít, csakis a hatalom megtartása az, melyet valóban fontosnak tart Erdogan. Ismerős, ugye?

Erdogan pártja iszlamista, ameddig az Orbán kormány a keresztény hagyományokat próbálja előtérbe helyezni. A valóságban ez mindössze annyit jelent, mindketten a vallást és a vallásos emberek millióit felhasználva írják át a törvényeket, és végeznek politikai boszorkányüldözést. Polipként behálózva az igazságszolgáltatást, bíróságokat, médiát és minden mást, mely segítségül szolgálhat hatalmuk bebetonozásában. A kormány kommunikációja is hasonló, mind a két esetben a MI érdekünkben írják át az alkotmányt, a MI érdekünkben változtatják meg a törvénykezést és a MI érdekünkben veszik át a hatalmat a média felett. Noha ezt soha, senki nem kérte tőlük, ők úgy érzik, a választásokon elért győzelemmel felhatalmaztuk őket erre.

Erdogan – Orbánhoz hasonlóan – az oktatás átalakításában látja a jövőt. Még polgármestersége idején jelentette ki: szeretné, ha minden állami iskola egyházivá válna. Egyházi – Erdogan esetében – az iszlám oktatásra nagy hangsúlyt fektető iskolákat jelenti. Hatalomra kerülése óta több, mint 1500 állami fenntartású iskola vált iszlamista fenntartásúvá. Természetesen, hogy a váltást meggyorsítsák, a kormánypárt több pénzt juttat ezen iskolák fenntartóihoz, ezzel idővel ellehetetlenítve a környékbeli kisebb költségvetésű iskolákat. A szülők úgy érzik; nincs választásuk, ugyanis ki ne szeretné gyermekét a lehető legjobban felszerelt, legmodernebb iskolába íratni? Noha az orbáni Magyarország ide még nem jutott el, de az egyházi iskolák kiemelt állami támogatásával a helyzet hasonló irányba mutat.

A török közvélemény egyik fele isteníti Erdogant, a másik fele pedig azonnal megfosztaná hatalmától. Ez a megosztottság az, mely tüntetések tucatjain mutatkozott már meg az elmúlt években. A tavalyi puccskísérlet is bizonyította, a korrupciós botrányok százai, az újságírók és tanárok ezreinek bebörtönzése, valamint a teljhatalom kiépítése sem volt elég ahhoz, hogy egy oldalra állítsa a török népet. A júliusi katonai puccs idején pont annyian támogatták Erdogant, mint amennyien a távozását követelték.

Törökország búcsút intett az Európai Uniónak, de ami még ennél is szörnyűbb, búcsút mondott a demokráciának, még azelőtt, hogy lett volna idő arra, hogy az kialakuljon. A józan ésszel gondolkodó törökök óva intik Magyarországot attól, hogy hasonló útra lépjen. Ők már tudják hova vezet ez az út, hallgassunk rájuk. Először a történelemben, tanuljunk más hibáiból.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!