A franc akar háborút

Forrás: Kanadai Magyar Hírlap Forrás: Kanadai Magyar Hírlap

Félelem és rettegés a szerkesztőségben. Vagyis az izének az izéjében. Nem azt mondom, hogy újkeletű az óbégatás fideszpropagandista körökben, de legalább vicces és minden egyes, hajánál fogva előrángatott sztori kapcsán egyre szánalmasabb lesz. Most éppen a PS-en futottam bele egy ifjú titán cikkébe, melyben a liberális fasiszták életveszélyes fenyegetőzéseiről elmélkedik. Szerencsére még nem Magyarországon, de azért nem árt résen lenni (éberség, elvtársak!), hanem Amerikában fenyegetőznek ezek a veszélyes fenevadak.

A hetedik éve kormányzó és ezzel párhuzamosan hetedik éve nyivákoló, sopánkodó, mindenkit okoló, az elmúlt ezer évre visszamutogató kormány házimédiájától nem is nagyon lehet mást várni, de azért már kezd unalmas lenni.

Közben: „Az Amnesty International Magyarország nem fog eleget tenni A külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról elnevezésű törvény előírásainak, és megtagadja a külföldről támogatott szervezetként való regisztrációt”.

A két dolog ott függ össze – az én olvasatomban feltétlenül -, hogy talán ez a megfelelő eszköz az országot hetedik éve saját birodalmaként kezelő banda ellen. Tudom, hogy sokakat bánt a médiában, közbeszédben és politikai kulturálatlanságban mostanra kialakult stílus, de tudomásul kell venni, hogy artikulálatlanul üvöltő rablóbandát legfeljebb egy estimesében lehet megállítani hárfazenével, vagy lírai költők műveinek felolvasásával.

Ezek ebből nem értenek. Vagy azért, mert ennyire primitív barmok, vagy azért, mert leszarják, vagy azért, mert csak azt hallják meg, aki hangosabban ordít, mint ők. A diplomácia nyelvét nem értik, a kulturált kritikát sem értik, ellenben pillanatok alatt bemagyarázzák az agyilag használt tornazokni híveiknek, hogy az a kritika lényegében dicséret és biztatás.

Bármennyire kavarog is a gyomrunk sokszor, ki kell lépni a fideszes szabályok közül. Egyszerűen nincs értelme virágnyelven dúdolgatni, miközben a halódó naplementéről festünk csendéletet. Ki kell mondani – rohadtul egyszerűen és egyértelműen – azt, ami nem tetszik.

És kezdjük mindjárt innen. Jogom van, neked is jogod van és minden egyes polgárnak joga van ahhoz, hogy kifejezze a tetszését, vagy a nemtetszését. Igen, a megválasztott kormánnyal, a miniszterekkel, polgármesterekkel és akár Orbán Viktorral szemben is. Véleményem szerint már az is túlzás, hogy miniszterelnök úrnak szólítják. Szólítsa így, aki magáénak érzi valamiért. Nekem nem miniszterelnök, csak egy élősködő suttyó. Ráadásul jól tettenérhető módon folyamatosan hazudik is. Nincs miért tisztelni. Pont.

Ugyanez elmondható a kormány szinte minden tagjáról. A tisztelet a pozíciójuknak jár(na), de azt nekik kellene megtölteni olyan tartalommal, amiért van ok a tiszteletre. Ők nem töltik meg, hanem kiüresítik, lejáratják, sárba rántják.

Akinek nem tetszik, ami ebben az országban és ezzel az országgal történik, az nem liberálfasiszta, nem hazaáruló, hanem felelős polgár. Aki ki is mondja, le is írja, hogy mi és miért rossz, az nem az országot támadja, hanem az országot védi.

Amikor nem marad más lehetőség, akkor igen, szembe kell menni ezekkel a bűnözőkkel. Akkor meg kell tagadni az együttműködést és van az a pont, amikor ki kell mondani: nem vagyunk hajlandóak az ő játékszabályaik szerint működni. A saját érdekünkben és az ország érdekében nem vagyunk hajlandóak. Talán ez az egyetlen működő módszer arra, hogy változtassunk a dolgokon. És ezt tudják ők is. Ezért vonyít a propagandagépezetük napi 24 órában, ezért igyekeznek törvény- és nemzetellenesnek beállítani minden kritikát és ezért próbálják lejáratni mindazokat, akik nem táncolnak a központból kiadott hamis zenére.

Ez van. Egyszerűen szembe kell menni minden törvényes eszközzel, tiltakozással, vélemény nyilvánítással és nem kell komolyan venni a háborús vízióikat. A franc akar háborút, senki senkit nem akar bántani fizikailag, egyszerűen egy normális, demokratikus országban szeretnénk élni. Ha a hetedik éve tartó hazudozás, lopás, másra mutogatás helyett végezték volna a dolgukat becsülettel, akkor most egyáltalán nem lenne miről beszélni. Ennyi.adomany-1