DÜHÖNGŐ

Itt már nem nagyon érdemes nagy terveket szőni a jövőre nézve

H. A. | 2017. Június 26, Hétfő | 10:53

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,551,692 forint, még hiányzik 1,448,308 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lassan a sánta kutyát nem érdekli ebben a megcsömörlött, belefásult, apátiába zuhant országban, de azért mégiscsak beszéljünk róla: kilométerenként több mint 2,3 milliárd forintból épít-újít vasúthálózatot a nemzet strómanja, a táskás szemű mangalicaszerelő, az okosabb, mint Zuckenberg érdekeltsége. A Püspökladány-Ebes vasútvonali szakaszra vonatkozó projekt, amelynek becsült értéke 69,1 milliárd forint volt, 74,9 milliárd forintért hullott Lölö mester ölébe. Konkrétan közel 32 kilométernyi csoda kerül ennyibe. Csak hogy nagyjából elhelyezzük, miről van szó:

vasut

Ha csak azt tekintjük összehasonlítási alapnak – mert most éppen ez van kéznél -, hogy a 14 milliárdos költségvetésről indult vizes vébé most tart 127 milliárdnál (kilencszeres túlárazás!), és ez minden bizonnyal még nem a vége, akkor bátran és valószínűleg nem először jelenthetjük ki, hogy itt már nem igazán érdemes nagy terveket szőni a jövőre nézve.

Abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy a segghülye, földbuta, értelmes mondatokat egymás mellé rakni képtelen, de azért kellőképpen önérzetes miniszterelnöki jóbarát tud róla egyáltalán, hogy most éppen mibe vágta a fejszéjét papíron, hogy egyáltalán hogy írják le a 75 milliárdot számokkal, annak a 75-nek a végére hány nullát kell tenni (75.000.000.000), abban viszont majdhogynem biztosak lehetünk valamennyien, hogy ennek az összegnek a feléből a nulláról vadiúj vasúti pályát lehetne építeni és talán maradna egy kávéra is.

Ilyenkor szoktak jönni a nemzet bölcsei, akik főállásban libsiznek, gyurcsányoznak és hápognak, hogy bezzeg Soros-migráns-terrorista és okádják az okosságaikat: mi mondjuk meg, hogy ha ez nem tetszik, mégis kire kell szavazni? Hát mit mondjak, feleim? Az a büdös nagy helyzet, hogy ugyan az ország lakosságának töredéke él a fővárosban, de azért azon a minden második pillanatban lerohadó 3-as metrón naponta többen utaznak (nem, nem ellenőriztem le az információt, de van némi sejtésem róla), mint azon a MÁV-vonalon, amit Lölö kartárs zsenije fog felújítani. Ja, és szerintem nyugodtan hozzácsaphatjuk a többi vonalakat is.

El nem vitatva a vidéki vasútvonalak felújításának szükségességét, azért egymás mellé rakva ezeket a nyugodtan egymás mellé rakható valóságszeleteket, mégiscsak arról van szó, hogy ebből a pénzből – ha nem vertek volna a seggére mostanig a kilencszeresének – majdnem 5 és fél vizes világbajnokságot meg lehetett volna rendezni. Ehhez képest épül és korszerűsödik belőle 31-32 kilométernyi vasútvonal úgy, hogy még véletlenül sem viszik el Debrecenig az erőfeszítést, ha már úgyis nekifognak. Igen, tudom, rengeteg munka van: peronokat kell létesíteni, aluljárókat, lifteket, perontetőket kell építeni, akadálymentes állomási környezetet kell kialakítani, a vasútállomások teljes vágányhálózatát korszerűsíteni, megoldani a térvilágítást, villamos energiaellátást, stb. Senki más nem ért jobban ehhez se, csak Mészáros cégei. Amihez korábban Simicskánál jobban nem értett senki.

Miközben a kormány és Tarlós főbunkó orrba-szájba szívatja a fővárosiakat, miközben nem jut elegendő állami forrás egy tisztességes metrófelújításra, egy minden bizonnyal fontos, de korántsem életbevágó vasútvonal korszerűsítésén újfent Lölö szakít. No meg azok, akik beszállítják a szükséges építőanyagokat: nem, biztosan elő nem fordulhat majd, hogy tök véletlenül idősebb Orbán Győző – székházeladásból származó – bányáiban termelik ki azokat.

Soha nem fogom megérteni, pedig eleget foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel, hogyan lehetséges bárkinek ilyen kendőzetlenül és következmények nélkül kizsigerelni egy országot? Hogyan lehet 1294 menekült befogadásán rugózva teljes szellemi sötétségbe lökni egy népet? Hogy lehet az, hogy még mindig az a kérdés, hogy Orbán mennyivel vezeti a népszerűségi listákat? Mi a magyarázat arra, hogy ezercsilliárdos, napnál világosabb tételek hűtlen kezelése még mindig csak egy szűk réteg ingerküszöbéig érnek el?

Nyáron a dögmeleg, télen a kurvahideg, a szavazás napján a hasznosabb elfoglaltság, két választás között pedig a lemondás, beletörődés, a jól van ez így is bizonyossága kell hozzá. A fogalmatlanság, tájékozatlanság, igénytelenség. Az, hogy annyi önbecsülése ne maradjon egy magyarságára, kereszténységére oly büszke ország lakói választásokat eldönteni képes kritikus tömegének, hogy egyáltalán ne zavarja: egy sunyi, primitív kesztyűbáb, egy dróton rángatott intellektuális pöcegödör hülyét csinál belőle. Minden elnyert sokszorosan túlárazott közbeszerzéssel, minden felszántott piaci szegmenssel, minden hektárnyi földdel, minden zsebre rakott szállodával, minden a tulajdonába került médiatermékkel, sportklubbal. A nap minden percében, amikor 3000 forintot keres akkor is, ha éppen a budin ül, alszik, vagy zabál.

Pár napja, a Simicska Lajossal megszűnt kapcsolatáról dadogó Mészárossal készült villáminterjú láttán a kollégáim azt mondták: ennek a szerencsétlennek látszik a pofáján és a táskás szemein, hogy már neki is kellemetlen ez az egész. Hát erre mit lehet mondani? Kit érdekel, hogy érzi magát, amikor az országot vezető maffia tagjai ezt az embert maguk előtt tolva, a zsírosodásától magukat elhatárolva köpik szembe az országot nyolcadik éve? Aki rosszul érzi magát, akinek kellemetlen, az fogja magát, bedobja a törülközőt, rácsap az asztalra és azt mondja, hogy kenjétek a hajatokra a közbeszerzéseiteket, a milliárdjaitokat, elegem van.

De nem, ennek az emberi ostobaság élő szobrának – remélem mindenki látja a lelki szemei előtt, ahogy ez a csodavállalkozó és aranyember kiszámolja egy kockás lapon, hogy a 160 km/h sebesség és 225 kN tengelyterhelés hogyan aránylik a közel 32 kilométeres szakaszhoz – nincs elege, és nem is lesz elege. Nem kell keresni számára sem a felmentéseket, ahogy Simicska számára sem ajánlott keresni azokat. Ezek nélkül a minden emberi jóérzést megszégyenítő, abszolút bármire kapható aljas bűntársak nélkül ez az ország ma nem itt tartana.

Ezt a veretes pusztítást egyedül még a kettő félisten Orbánnak sem sikerült volna véghez vinnie. Ennél már csak az lesz gyönyörűbb, amikor a metrókocsikat is Mészáros fogja felújítani, mert alkalmasabb vállalkozót széles e hazában nem találnak arra a feladatra sem. Megevett itt a fene mindent.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

DÜHÖNGŐ

Itt már nem nagyon érdemes nagy terveket szőni a jövőre nézve

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY