Szeptember 21,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Amikor éppen nem oktat ki európai politikusokat, mintha a seggéből rángatta volna ki őket

Ennél abszurdabb hír ma már nem lesz, vagy ha igen, akkor nyugodtan kössük fel magunkat. Vagy ne. A vizes borogatás is megteszi, mert az amúgy is szükséges ebben a jobban teljesítő kánikulában. Azt írja az MTI, hogy Szijjártó Péternek ma megint tartalmasan előremutató napja van. Rögtön miután leugatta a német szociáldemokraták elnökét, Martin Schulzot, miután az bántotta az ő szeretve tisztelt főnökét. Tessék:

Szijjártó megint dolgozik (Fotó: MTI/Külgazdasági és Külügyminisztérium/MTVA)

Szijjártó megint nagy erőkkel dolgozik (Fotó: MTI/Külgazdasági és Külügyminisztérium/MTVA)

Amint e fenti ábrán is jól látható, átad egy cicsába kötött dokumentumot. Jó, a fotó alapján nem derül ki, hogy ki kinek adta át, és ki nem akarja elengedni, de kétségtelen, hogy Peticsatárnak ez a mániája. Mikor éppen nem kéreti be a fél világot kukoricára térdepelni, akkor átad, aláír, kicserél papírfecniket.

Mivel komolyan vehető, Magyország európai, euro-atlanti jelene és jövője szempontjából valóban jelentős és említésre méltó diplomáciai feladatokra totálisan alkalmatlan, most újfent Közép-Ázsiában turnézik és szórja a közpénzt kifele az ablakon. Mert ott jellemzően szóbaállnak vele lánctalpas, elnyomó rezsimek felkent vezetői. Ennek a nem kicsit groteszk turnénak a keretében most éppen (megint) Kazahsztánban építi a fényes jövőt, mert mint tudjuk, a magyar kormány egyik kedvenc diplomáciai célpontja ez is. A késsel-villával evés európai kultúrkörében a helyét nem találó magyar kormány oszlopos tagjai naponta mímelik a megkerülhetetlen fontosságot és a munkát, midőn illiberális, autoriter rezsimek despotáihoz dörgölőznek. Most még ennyire sem futotta, illetve erre futotta: a középszerű teremfocista a mai napon

Asztanában, a kazah fővárosban a Nemzetközi Türk Akadémia elnökének, Darhan Kidiralinak nyújtotta át azt a jegyzéket, miszerint Magyarország megfigyelői státuszban csatlakozni kíván az intézményhez. 

Nabazmeg – sóhajtana fel a költő (bármelyik költő), ha látná, mivé fajult ez a szépreményű haza, milyen zsé kategóriás államférfiak igazgatják az ő sorsát. Még mielőtt belemennék ennek a hírnek a lehetséges olvasataiba, tisztázzuk, miről beszélünk. A kazah fővárosban székelő Nemzetközi Türk Akadémiát 2009-ben alapították azzal a céllal, hogy a türk népek nyelvére, irodalmára, kultúrájára, történelmére, satöbbijére fókuszáló tudományos kutatásokat koordináljon, amelyek a türk civilizációnak a civilizáció egészéhez hozzáadott értékét vizsgálják. Az akadémia alapítói: Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország.

A Nemzetközi Türk Akadémiáról nem érdemes tudni például, hogy 2014-ben – Mándoky Kongur István turkológus születésének 70. évfordulója alkalmából – Mándoky emlékéremmel tüntette ki Lezsák Sándort, a Magyar Országgyűlés alelnökét, a magyar és a kazah, valamint a magyar és a türk népek közötti kapcsolatok erősítésében végzett munkájáért.

Vona Gábor számára sem idegen ez a grémium, ő 2015 decemberében fordult meg az akadémia ülésén, nem tudjuk milyen oknál fogva.

Egyébként meg no para: a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója, az MTA BTK Történettudományi Intézet igazgatója, Fodor Pál is aláírt egy együttműködési szándéknyilatkozatot a Nemzetközi Türk Akadémia elnökével.

A gyengén értő, fapados trollok kedvéért szögezzük le: nem állítom sehol, hogy ez az intézmény egy jelentéktelen darab szar lenne, vagy hogy a Kelet-kutatás úgy általában megvetendő, lesajnálandó, nemtelen tudományos tevékenység volna. Azt viszont kénytelen vagyok megállapítani, és a tényszerűség kedvéért idecitálni, hogy a magyar kormány jelen ügyködéseit, Európa-ellenes, kecskeszarra emlékeztető pattogását és nyugati irányban tapasztalható állandó köpködését figyelembe véve, nem kicsit megbotránkoztató a harsány keleti nyitás újabb gyöngyszeme.

A magyar kormány és külön Szijjártó portfóliójából már tényleg semmi más nem hiányzott, mint hogy megfigyelőként csatlakozzon a Nemzetközi Türk Akadémiához. Nevetséges, hogy egy külügyminiszter – aki amikor éppen nem szólogat be, nem oktat ki európai politikusokat, mintha a seggéből rángatta volna ki őket – főállásban ilyen szintű fontos dolgokkal foglalkozik. Külön borzasztó, hogy miközben Magyarországot egy eszelősen szabadságharcoló függönyfocista minden rezdülésével kiírja Európából – a kibaszott európai ügyészséghez való csatlakozásra nem füllött a foguk, az egyik legjelentősebb nemzetközi korrupcióellenes együttműködésből kiléptették az országot – ennyire szemérmetlenül gazsulálnak a keleti diktatúráknak.

Külön vicces lehetne, ha nem volna katasztrófa: a Nyílt Kormányzati Együttműködésből való kilépés közvetlen előzménye volt, hogy a szervezet megdorgálta Magyarországot, amiért a kormány szembe ment a nyílt kormányzás elveivel, továbbá határozott lépéseket követelt annak érdekében, hogy ne tegyék Azerbajdzsánhoz és Törökországhoz hasonlóan inaktívvá az ország tagságát. Hogy és hogy nem, az Orbán-Szijjártó tandem az egész holdudvarral éppen ezeknek az országoknak a gyökér vezetői mellett érzik jól, otthonosan, komfortosan magukat.

Nekem ne mondja senki, hogy  ezek nem mind arra utaló jelek, hogy ezek a díszfaszok valójában az Európai Unió utáni életre készülnek. Vagy legalábbis arra a szomorú, de egyre valószínűbb forgatókönyvre, miszerint másodhegedűs szerep jut nekünk egy olyan szövetségben, ahol minden esélyünket eljátszottuk arra nézvést, hogy egyenrangú partnerei lehessünk azoknak, akik azt hitték: érdemes minket egyenrangú partnerként kezelni.

Ezzel a fajsúlyos megfigyelő szerepünkkel minden bizonnyal belenyúlunk a tutiba. Ha mellérakjuk, hogy hónapok óta azon fáradoznak testületileg, hogy a magyar tudományos élet egyik legfontosabb fellegvárát, a CEU-t beledöngöljék a földbe és eltakarítsák innen a gecibe, akkor még hangosabb ez a nagyszerű siker. Ezért tényleg érdemes volt felkelni ma Szijjártónak. Hogy nem szakad rá az ég…adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.