Amikor éppen nem oktat ki európai politikusokat, mintha a seggéből rángatta volna ki őket

Kajrat Abdrakhmanov kazah külügyminiszter és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Asztanában (Fotó: KKM/MTI/MTVA) Kajrat Abdrakhmanov kazah külügyminiszter és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Asztanában (Fotó: KKM/MTI/MTVA)

Ennél abszurdabb hír ma már nem lesz, vagy ha igen, akkor nyugodtan kössük fel magunkat. Vagy ne. A vizes borogatás is megteszi, mert az amúgy is szükséges ebben a jobban teljesítő kánikulában. Azt írja az MTI, hogy Szijjártó Péternek ma megint tartalmasan előremutató napja van. Rögtön miután leugatta a német szociáldemokraták elnökét, Martin Schulzot, miután az bántotta az ő szeretve tisztelt főnökét. Tessék:

Szijjártó megint dolgozik (Fotó: MTI/Külgazdasági és Külügyminisztérium/MTVA)
Szijjártó megint nagy erőkkel dolgozik (Fotó: MTI/Külgazdasági és Külügyminisztérium/MTVA)

Amint e fenti ábrán is jól látható, átad egy cicsába kötött dokumentumot. Jó, a fotó alapján nem derül ki, hogy ki kinek adta át, és ki nem akarja elengedni, de kétségtelen, hogy Peticsatárnak ez a mániája. Mikor éppen nem kéreti be a fél világot kukoricára térdepelni, akkor átad, aláír, kicserél papírfecniket.

Mivel komolyan vehető, Magyország európai, euro-atlanti jelene és jövője szempontjából valóban jelentős és említésre méltó diplomáciai feladatokra totálisan alkalmatlan, most újfent Közép-Ázsiában turnézik és szórja a közpénzt kifele az ablakon. Mert ott jellemzően szóbaállnak vele lánctalpas, elnyomó rezsimek felkent vezetői. Ennek a nem kicsit groteszk turnénak a keretében most éppen (megint) Kazahsztánban építi a fényes jövőt, mert mint tudjuk, a magyar kormány egyik kedvenc diplomáciai célpontja ez is. A késsel-villával evés európai kultúrkörében a helyét nem találó magyar kormány oszlopos tagjai naponta mímelik a megkerülhetetlen fontosságot és a munkát, midőn illiberális, autoriter rezsimek despotáihoz dörgölőznek. Most még ennyire sem futotta, illetve erre futotta: a középszerű teremfocista a mai napon

Asztanában, a kazah fővárosban a Nemzetközi Türk Akadémia elnökének, Darhan Kidiralinak nyújtotta át azt a jegyzéket, miszerint Magyarország megfigyelői státuszban csatlakozni kíván az intézményhez. 

Nabazmeg – sóhajtana fel a költő (bármelyik költő), ha látná, mivé fajult ez a szépreményű haza, milyen zsé kategóriás államférfiak igazgatják az ő sorsát. Még mielőtt belemennék ennek a hírnek a lehetséges olvasataiba, tisztázzuk, miről beszélünk. A kazah fővárosban székelő Nemzetközi Türk Akadémiát 2009-ben alapították azzal a céllal, hogy a türk népek nyelvére, irodalmára, kultúrájára, történelmére, satöbbijére fókuszáló tudományos kutatásokat koordináljon, amelyek a türk civilizációnak a civilizáció egészéhez hozzáadott értékét vizsgálják. Az akadémia alapítói: Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország.

A Nemzetközi Türk Akadémiáról nem érdemes tudni például, hogy 2014-ben – Mándoky Kongur István turkológus születésének 70. évfordulója alkalmából – Mándoky emlékéremmel tüntette ki Lezsák Sándort, a Magyar Országgyűlés alelnökét, a magyar és a kazah, valamint a magyar és a türk népek közötti kapcsolatok erősítésében végzett munkájáért.

Vona Gábor számára sem idegen ez a grémium, ő 2015 decemberében fordult meg az akadémia ülésén, nem tudjuk milyen oknál fogva.

Egyébként meg no para: a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója, az MTA BTK Történettudományi Intézet igazgatója, Fodor Pál is aláírt egy együttműködési szándéknyilatkozatot a Nemzetközi Türk Akadémia elnökével.

A gyengén értő, fapados trollok kedvéért szögezzük le: nem állítom sehol, hogy ez az intézmény egy jelentéktelen darab szar lenne, vagy hogy a Kelet-kutatás úgy általában megvetendő, lesajnálandó, nemtelen tudományos tevékenység volna. Azt viszont kénytelen vagyok megállapítani, és a tényszerűség kedvéért idecitálni, hogy a magyar kormány jelen ügyködéseit, Európa-ellenes, kecskeszarra emlékeztető pattogását és nyugati irányban tapasztalható állandó köpködését figyelembe véve, nem kicsit megbotránkoztató a harsány keleti nyitás újabb gyöngyszeme.

A magyar kormány és külön Szijjártó portfóliójából már tényleg semmi más nem hiányzott, mint hogy megfigyelőként csatlakozzon a Nemzetközi Türk Akadémiához. Nevetséges, hogy egy külügyminiszter – aki amikor éppen nem szólogat be, nem oktat ki európai politikusokat, mintha a seggéből rángatta volna ki őket – főállásban ilyen szintű fontos dolgokkal foglalkozik. Külön borzasztó, hogy miközben Magyarországot egy eszelősen szabadságharcoló függönyfocista minden rezdülésével kiírja Európából – a kibaszott európai ügyészséghez való csatlakozásra nem füllött a foguk, az egyik legjelentősebb nemzetközi korrupcióellenes együttműködésből kiléptették az országot – ennyire szemérmetlenül gazsulálnak a keleti diktatúráknak.

Külön vicces lehetne, ha nem volna katasztrófa: a Nyílt Kormányzati Együttműködésből való kilépés közvetlen előzménye volt, hogy a szervezet megdorgálta Magyarországot, amiért a kormány szembe ment a nyílt kormányzás elveivel, továbbá határozott lépéseket követelt annak érdekében, hogy ne tegyék Azerbajdzsánhoz és Törökországhoz hasonlóan inaktívvá az ország tagságát. Hogy és hogy nem, az Orbán-Szijjártó tandem az egész holdudvarral éppen ezeknek az országoknak a gyökér vezetői mellett érzik jól, otthonosan, komfortosan magukat.

Nekem ne mondja senki, hogy  ezek nem mind arra utaló jelek, hogy ezek a díszfaszok valójában az Európai Unió utáni életre készülnek. Vagy legalábbis arra a szomorú, de egyre valószínűbb forgatókönyvre, miszerint másodhegedűs szerep jut nekünk egy olyan szövetségben, ahol minden esélyünket eljátszottuk arra nézvést, hogy egyenrangú partnerei lehessünk azoknak, akik azt hitték: érdemes minket egyenrangú partnerként kezelni.

Ezzel a fajsúlyos megfigyelő szerepünkkel minden bizonnyal belenyúlunk a tutiba. Ha mellérakjuk, hogy hónapok óta azon fáradoznak testületileg, hogy a magyar tudományos élet egyik legfontosabb fellegvárát, a CEU-t beledöngöljék a földbe és eltakarítsák innen a gecibe, akkor még hangosabb ez a nagyszerű siker. Ezért tényleg érdemes volt felkelni ma Szijjártónak. Hogy nem szakad rá az ég…adomany-1