Nyílt levél egészségügyi szakorvosokról mindenkinek

Illusztráció: sumsam5020 Illusztráció: sumsam5020

Egy régebben megjelent olvasói levél írója kereste meg ismét szerkesztőségünket.

Olvasói levél: Így gyógyulnak papíron a gyógyíthatatlan betegek

Miután a történet sajnos nem zárult pozitív módon, hanem tovább tart a család kálváriája, az alábbiakban közzé tesszük a fejleményeket. A beteg fiáért küzdő édesapa sorait változtatás nélkül közöljük. Az esetleges nyelvtani hibákon lépjünk túl, a lényeg nem az irodalmi stílus. 

Nem lehet szavakba önteni, hogy a (Little kórban szenvedő) agyi bénulással született 23 éves nem csak járni képtelen beteg az Országos Egészségügyi Orvosi Bizottság egyes Szakorvosai éppen, hogy csak vízen járónak nem titulálták még azt a beteget, akinek, minden helyváltoztatáshoz más személy segítsége szükséges.

Akinek több, az ügyben állást foglaló (nevüket elhallgató orvososok szerint is) folyamatosan szándékosan alul minősítik az állapotát.

Akinek a betegség kezdetének időpontját folyamatosan egy közeli, valótlan időponttal jelölik, (nem pedig a valóssal.) Vagyis eddig minden határozatukban 2017 valamelyik hónapjára jelölik, nem pedig a születési évére.

Akinek az állapotromlására hivatkozva a kért szakvizsgálatát a több beküldött leletek és az általunk jelzett jelenlegi állapotait, figyelmen kívül hagyva a sokkal korábbi, (már akkor is valótlan tartalmú,)  „Irat alapján vizsgálva,”, döntöttek az állapotáról.

(„a szociális szükségleteinek kielégítése – a természetes támaszok segítségével és a szociális ellátórendszer igénybevételével megoldható.”)

Csak jelzem, nem tudtuk meg mire gondoltak, azt viszont igen, hogy rokkant járadék szándékos kizárásával pont az ellátórendszer az, aki megnehezíti a beteg állapotát, ugyanis az ellátás nélkül hagyott beteg mindennapi ellátása is veszélyben van, akit emiatt sokszor csak mások segítségével, sok nélkülözés mellett is, kevesebb kezelésekre tudjuk eljuttatni a minden napi kiírt kezelésekre.

Akinek állapotát egyes ambuláns orvosok úgy is jelölik, hogy „Rövidtávon segédeszköz nélkül jár, hosszabb távon aktív kerekesszékkel és triciklivel közlekedik a beteg, Vagy még durvább jelölés:  „karjaival egyensúlyozva járókerettel néhány lépést meg tesz a beteg.” Stb.

Sőt, papíron már annyira járni tudott a beteg, hogy a 12-km-re lévő településen lévő „iskolába is bottal járt.” Persze ugyanazon a papíron azt is jelölik, hogy „Nagyfokú végleges járásnehezítettsége van, egyéb járássegítő eszközzel hosszabb távú helyváltoztatásra képtelen,”  illetve, „A minden napi életvitelében kifejezetten segítséget igényel.” Illetve, „a beteg gyermekkora óta kerekesszékre szorul.” Itt el mondom, hogy a beteg segítség nélkül felállni, vagy segítség nélkül más helyre átülni, járni képtelen, illetve a sérült folyamatosan gyengülő bal keze miatt a tolókocsit is képtelen használni, így csak a jobb kezét, azt is csak evésre tudja használni.

Természetesen volt olyan orvos is, aki nem félt leírni a valóságot, aki részletesen jelölte a beteg jelenlegi valós állapotát, majd a többi eredményekkel együtt beküldtük a következő Szakorvosi vizsgálathoz, arról hogy a beteg mozgásszervi károsodása miatt, az illemhely használathoz, tisztálkodáshoz, öltözködéshez, lakáson belüli és mindenféle helyváltoztatásához más személy segítségét igényli, az, sem takarítani, sem főzni, sem közlekedni, sem mosni, sem a mindennapi ügyintézést nem tudja elvégezni.

Mondanom sem kell, hogy sem a vizsgálata, sem a beküldött dokumentumok figyelembe vétele nem történt meg, ugyanis a betegnek I. fokú határozatukban ugyan annyi 60% rokkantságot állapítottak meg, mit amennyit előző években is jelöltek papíron.

Azt is elmondom, hogy mivel a beteg születésekor oly fokú súlyos gyógyíthatatlan betegséget szerzett, ami miatt az ápolásin lévő hozzátartozónak már sok évvel korábban kiemelt ápolási díjat állapítottak meg, majd 2014-ben egy lakcímváltozáskor azt megszüntették, ezt követően már csak az alacsonyabb összegű ápolási díjat állapították meg, annak ellenére, hogy a beteg állapota a növekvő súlya és egyéb problémák miatt azóta is csak romlik.

Persze, csak én feltételezem, na meg a nevüket elhallgató és az ügyhöz nem köthető orvosok, hogy nagy valószínűséggel azért csökkentették az ápolási fokozatát, mert a csökkentett ápolás díj már nem indokolja a beteg rokkantsági járadék igényre való jogosultságát.

Ami a legdurvább a dologban, hogy a születésekor az agyi bénulásából és a kétoldalú bénulása miatt keletkezett és az azzal járó, azóta további napvilágra került egészségkárosodásait, azok bizonyító erejű több mint 20 diagnózis megléte mellett is folyamatosan csak megszokott 2-3-at jelölik meg a Szakorvos vizsgálati eredményeikben, amelyekkel még nem érhető el a jelenlegi szükséges 70%, amelyek kódjait is gyakran keverik a már korábban diagnosztizált más  állapotokkal.

(Itt megjegyzem, hogy a nevüket elhallgató orvosok elmondásaik alapján az eddig látott, meglévő diagnózisok fele is elegendő lenne a beteg rokkant járadékának megállapításához.)

A kiemelt ápolási díj II. fokra beadott kérelmünkben tájékoztattuk a Bizottság Szakorvosát, hogy az ezt követő kedvezőtlen „másodfokú” elbírálás esetén, azaz a beteg nem valós tartalmú állapotok jelölése miatt, a születésétől és az azt követő időszakban folyamatosan szerzett betegségek és az elmúlt hónapokban kiállított bizonyító erejű orvosi leletek szándékos figyelmen kívül hagyása miatt, továbbá, a hasamra csapok és azt írok alá amit akarok hazug, vizsgálat nélküli valótlan tartalmak jelölése miatt, azok sok éve tartó folyamatos másolása, a beteg valós egészségkárosodását, állapotát papíron meghazudtoló, másként feltüntetése miatt, minden általam értesített sajtó és média jelenlétében a Bírósághoz fordulunk, ahol már nem csak a beteg korábbi éveinek sérelmére elkövetett tettek felelősségre vonását, kártalanítását, de a Független Igazságügyi orvosszakértő kirendelését is kezdeményezni fogjuk.

(Megjegyzem, hogy a jelenlegi nyílt levelem írása előtt a II. fokú kiemelt ápolási díjat elutasító határozat miatt a Munkaügyi Bíróság felé továbbítva lett a Szakorvosi Bizottság határozata.)

Továbbá, amennyiben ezek után, ha még szükség lesz rá, értesítem az Ombudsmant és minden olyan illetékes szervet akik érdemben foglalkozni tudnak az üggyel. Mind ez ha nem elég, tolószékbe ültetem a halmozottan sérült gyermekemet, akit szintén a média jelenlétében, (akikkel már felvettem a kapcsolatot,) a nagy nyilvánosság előtt az igazságosabb elbírálása érdekében a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáig fogom tolni, amely út megtételére már így is több hasonlóképpen elutasított betegek hozzátartozói, követők jelentkeztek, hadd lássa mindenki, milyen hazug irományokkal lehetetlenítik el a rokkantakat az ellátástól.

Természetesen, csak tanulságból a későbbiekben, az öt oldalból álló korábban beküldött részletesen leírt, jelzett fellebbezést is megosztom a nyilvánosság előtt.

Az általam jelzett hivatkozásokat szükség esetén orvosi dokumentumokkal bizonyítani tudom.

Tisztelettel: Egy súlyosan fogyatékos beteg édesapja.

B. Istvánadomany-1