Czibere Károly elmondta: új szolgáltatástípusként szakápolási központokat hoznak létre az eddig otthonokban élő, intenzív ápolásra szoruló időseknek. Az első ilyen intézmény felépítésére 1,7 milliárd forintot különített el a kormány
Szólt arról is, hogy megerősítik a gyermekvédelmi gondoskodásba vett gyerekek körül a jogérvényesítési gyűrűt. Ennek részeként emelik a gyermekvédelmi ügyintézők, a gyermekjogi képviselők, a szakértői bizottságban dolgozók, valamint a speciális szükségletű gyerekekkel foglalkozók létszámát.
Elmondta azt is, hogy júniustól év végéig a háromévesnél fiatalabb, bölcsődébe nem járó, hátrányos helyzetű gyerekek három megyében havonta ételcsomagot kapnak egy európai uniós finanszírozású mintaprogram keretében. Ezt jövő ősszel országossá bővítenék 17 milliárd forintos költségvetési ősszegből – fűzte hozzá.”. (kormany.hu)
Ha sikerült kitörölnünk a szemünkből a meghatottság könnyeit, próbáljuk értelmezni a kormány jótetteit. A tovább erősített idősgondozási rendszer jelenleg úgy néz ki, hogy a Fidesz-kormány egyetlen egy idősotthoni férőhelyet sem hozott létre. Az önkormányzati fenntartású intézményekben elvileg van ugyan olyan kötelezettség, hogy szociális rászorultsági alapon ingyenes helyet kell biztosítani azoknak az embereknek, akik nem tudják megfizetni az igen borsos tarifát, de lényegében ezek a helyek alig léteznek. Fizetésképtelen rászorultakat ezek az intézmények nem vesznek fel, bár ezt nem mondják ki nyíltan, de attól még ez van. Aki tudná fizetni az ápolási díjat, annak is 2-3 évig kell várnia, ameddig felszabadul egy hely. A felszabadul azt jelenti, hogy meghal valaki.
Ezekben az otthonokban nagyon kevés számú személyzet próbál meg nagyon sok idős, sokszor beteg, magatehetetlen embert ellátni, ami a legnagyobb jóindulattal sem tud működni, mivel egy ápolónak továbbra is csak két keze van. A Fidesz-kormány hihetetlen mértékben megnehezítette a házigondozáshoz való hozzáférést is, tehát azok az idős emberek, akiknek nincs pénzük és nincs hozzátartozójuk, gyakorlatilag reménytelen helyzetbe kerültek.
Az új szolgáltatástípusként létrehozandó szakápolási központ nem mást jelent, minthogy a kórházakban működő krónikus osztályokat – az úgynevezett elfekvőket – kiszervezik az egészségügyből és fizetőssé teszik. Tehát az égvilágon semmit nem hoz létre a kormány, csak átcímkéz valamit és pénzt kér érte.
Ezekben az elfekvőkben már eddig is olyan – túlnyomó többségében idős – emberek ellátása folyt, akik szociális okokból nem küldhetők haza – mert nincs annyi nyugdíjuk, ami az éhhaláltól megóvná őket, mert télen megfagynának, mert képtelenek lennének ellátni önmagukat és mert nincs olyan rokonuk, aki ezeket a feladatokat el tudná látni – és itt várták ki, ameddig bekerülhetnek egy idősotthonba. Ha bekerülhetnek valaha is. Itt jegyzem meg, láttam már ilyen bekerülést. Leromlott állapotban rühesen (nem költői túlzás, konkrét tény), tetvektől nyüzsgő fejjel. És még ő volt a szerencsés, mert találtak neki egy helyet.
Szakápoló már a kórházakban sincs elég, az egészségügyből kiszervezett ápolási otthonokban majd mitől lesz? Ki fogja gondozni ezeket az embereket? És – szintén fontos kérdés – mi lesz azokkal, akik nem tudnak fizetni? Nyilván elméletileg lesz hely szociálisan rászorultak számára, a gyakorlatban nem lesz. Erről már megemlékeztünk itt:
Micsoda embertelen, magából kifordult, nyomorult kurva világ ez?
A gyermekek védelme is baromira megható, csak éppen a hátrányos helyzetű gyermekeknek osztandó csomagot az Unió fizeti és már három éve működnie kellene ennek a programnak, de a kormány azóta ül az erre szánt pénzen. Mostanában kirobbant a botrány, úgyhogy tesznek valami látszatintézkedést. Azt csak remélni tudom (és meglepődnék, ha lenne min meglepődni), hogy nem a csókosok fognak beszállítani a csomagot összeállító szervezetnek valami ócska minőségű, de hússzorosan túlárazott vackot.
Már régen nincs elég szakpedagógus, főleg fejlesztőpedagógus nincs. Pénz sincs rá. A kormány mostantól lehetővé teszi, hogy képesítés nélkül is lehessen tanítani és fejlesztőpedagógust sem biztosít a speciális nevelési igényű gyermekeknek, ellenben a tanulási nehézségekkel küzdő – diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás – gyermekeket úgy ki fogják szórni az oktatási rendszerből, mint a szél. Ugyanis egy írni, olvasni, számolni nem tudó gyerek még az általános iskolát is nehezen fogja elvégezni, továbbtanulásra esélye sincs.
Én nem tudom, hogy Czibere Károly hisz-e abban, amit beszél. Ha igen, akkor tudatlan, tájékozatlan és ostoba. Ha nem hisz, de mondja, akkor cinikus. Egy biztos. Senkinek egy centivel sem lesz jobb attól, hogy egy, vagy több hazugságot sokan és sokszor elmondanak neki. Azért csöndesen remélem, hogy ezek az urak hamarosan odaülnek a terített asztalhoz és bekanalazzák azt a moslékot, amit nekünk főztek.
