Túléltük, túléltünk azóta is már sok mindent, hogyne!

A kép illusztráció: via Haon Archív A kép illusztráció: via Haon Archív

Kisvárosi szakorvosi rendelő. Az idő reggel 6:30. Ideértem. A labor 7:30-kor kezd. Kisszéket nem hoztam magammal, hogy sorban üljek. Pedig megtanulhattam volna 27 évvel ezelőtt… és az előtt. Akkor és ott a nagymamák – ők olykor már hajnali háromkor – kiültek a bolt elé, hogy ott legyenek, mikor jön az „áruval teli teherautó” és tejet vehessenek az unokáknak.

Én most állni fogok hét óráig, míg nyit a rendelő és kiosztják a finom sorszámokat. Igaz, az én ízületeim is már nagymama korúak és nehéz már az ácsorgás, meg úgy minden… A fizikoterápia már nem sokat segít, de a felénél legalább abbamarad, ha a sántikáló nővér is kidől. Neki fizikóra se jut idő… vagy időpont… vagy másik nővér, aki kezelhetné. Harmadik hete várom a hívását, hogy folytassuk. Hát nem ezzel nyert a Fidesz is választást? Hát de! Biztos jó lesz nekem is…

A sorszámokat 7-kor osztják és remélem legalább 77-ig. Kb. húszan vannak előttem a sorban. Kiszólnak, hogy aki a reumatológiára vár, az menjen szépen haza, mert ma nem lesz rendelés. De jó, hiszen legalább hárman el is mennek! Frászt jó – nekik biztos nem!

77 sorszám. Így volt ez két évvel ezelőtt is, mikor a fiam mély letargiában, étvágytalanul feküdt közvetlenül vizsgaidőszak előtt. A háziorvos laborvizsgálatra adott beutalót. Rohantam, elsőre csak egyedül, hogy sorszámot kapjak. Akkor csak háromnegyed hétre értem oda. Kiosztottak 77 számot, az utolsót az előttem álló kapta. Nem biztos, hogy ő érkezett hamarabb. Most is egy utánam érkező nagypapa igyekszik jobbról előzni. És éljen, sikerült neki! De nekem is sikerült ezúttal a mutatvány, igen jó eredménnyel: 18-as sorszámot kaptam. Hát nem szuper?! Szocialista örömök, mint anno, amikor három órányi sorban állás helyett csak félóra kellett, vagy olyan három-három hétnyi kihagyás után végre folyt meleg víz is a csapból. A sorszám is – akár el is fogyhatott volna megint az orrom előtt. De nem, így hát örülök!

És végre, most már legalább sorban ülök, fegyelmezetten fél nyolcig, illetve addig míg sorra kerülök. És eszembe jut ismét az a két évvel ezelőtti április végi nap, amikor semmilyen helyezést nem értem el. Mondták, hogy hát akkor kérjek időpontot. Kértem, kaptam: május 21-re. Fiam otthon, nem tudni mi van vele, pár nap múlva vizsgák. Mi legyen, mi legyen? Kinyitottam a számat, ami nem nagyon jellemző rám:  bezzeg egy milliárdot tudnak költeni migránsozó nemzeti konzultációra, ahelyett, hogy az egészségügybe tolnák azt a pénzt! Igen, akkor indult éppen az az engem igencsak inzultáló valami – ha másért nem, a befizetett adóim elherdálásával inzultáló. Csitítgattak a sorstársak, végül felvettek a fél kilenckor kezdődő időpontos listára. Túléltük, túléltünk azóta is már sok mindent, hogyne! És alkalmazkodunk.

Ma korábban keltem, talán szerencsésebb is voltam, állítólag szerdánként kevesebben vannak. Jó ezt is tudni.

Alkalmazkodunk. Majd ahhoz is, hogy (városi nem-pletykák szerint) ezt a nemrégiben szépen felújított szakorvosi rendelőt és kórházat összevonják a 10 kilométerre lévő, valamivel nagyobb város kórházával. Azzal, ahol nem lehet befejezni egy 10 kezelésből álló fizikoterápiás kúrát, ha a nővér is kidől a sorból, mert nincs akit beállítsanak helyette. Azzal, ahol félévente lejáró szakorvosi javaslatért június elején már nem lehet júniusra időpontot kapni. Csak szeptemberre… de azt is majd csak valamikor augusztusban lehet kérni. De ha fél napig sorban ülök ott is, lehet, hogy mégis bejuthatok…

Igen, példaértékű a magyar egészségügy (by Semjén Zsolt). Példaként állhat Kelet-Közép Európa és Kína előtt… Igen, legalább elrettentő példaként.

Persze, ne hasonlítsuk magunkat Kanadához, ahol a delikvensnek rendszeres rutinvizsgálatra du. 13 órára van időpontja, időben megjelenik, öt percen belül sorra kerül, aztán szépen hazamegy. 16 órakor felhívják a laborból, hogy megbeszéljék a továbbiakat, mivel némileg romlottak az értékei, mi történhetett, miben változott az élete az elmúlt időszakban, hogy változtasson a szedett gyógyszerein, mire figyeljen…

Na jó, miért is lenne ez (is) számunkra követendő  példa… Hiszen ez sem más, mint maga a rothadó Nyugat.

Róza néni

adomany-1