A valódi Truman Show

maxresdefault

Hogeweyk, egy 23 blokkból álló épületkomplexum Amszterdam külvárosában. Ránézésre semmi különleges nincs benne, olyan, mint bármely másik holland városrész. A lakóházak között van mozi, étterem, bolt és különböző foglalkozásoknak helyet adó klubok tömkelege. A fodrász várja kuncsaftjait a főtéren, az emberek boldogan járnak-kelnek az utcákon. A cél pedig pont ez volt, egy normális, élhető környezet kialakítása.

Hogeweyk 152, súlyos demenciában szenvedő lakosnak ad otthont. Otthont; a szó szoros értelmében. Nincsenek kórtermek, sem fehér egyenruhába öltözött ápolók, akik reggelente hozzák az aznapi gyógyszeradagot. A bolti eladó, a fodrász, de még a felszolgáló is kiképzett ápoló, akik tudják, hogyan viselkedjenek az otthon lakóival. Nincsenek lekötözött, leszedált, habzó szájú  betegek. A kisvárosban az egyik legfontosabb szempont az emberség, mely nem kis mértékben könnyíti meg az ott lakók életét.

Az ötlet 10 évvel ezelőtt pattant ki Yvonne van Amerongen fejéből, aki egy külvárosi idősotthonban dolgozott ápolóként. Egy napon, minden előjel nélkül elvesztette édesapját. Ápolóként pedig az első gondolata az volt, hogy mennyire örül annak, hogy apja soha nem kötött ki egy idősek otthonban. Ekkor tette fel a kérdést, hogy ha még ő – aki ilyen otthonban dolgozik -, sem kívánja ezt a saját apjának, akkor mit keres ott. Kollégáival összefogva egy új rendszer kialakításán kezdtek el dolgozni. Egy olyan helyet szerettek volna létrehozni, ahol demenciával élők képesek – betegségükhöz mérten – normális életet élni.

Hogeweyk 152 lakójára nem kevesebb, mint 260 ápoló jut, de mindannyian szinte észrevétlenek, ugyanis hétköznapi ruhában, magukat épp a városba érkező új szomszédoknak kiadva épülnek be az ott lévő közösségbe. A kisváros demenciában szenvedő új lakói beköltözésükkor 7 különböző építészeti stílusban épült lakás közül választhatnak. Attól függően, hogy a betegség elhatalmasodásáig milyen életvitelt folytattak, választhatják ki a stílusukhoz közel álló lakást. A felső osztálybeli, keresztény, városi, otthonos, művészi, indonéz és a kézműves stílusok között válogathatnak.

A különböző stílusok
A különböző stílusú életterek

Az otthon fontosnak tartja az ott lakók folyamatos stimulálását, így számtalan klub és foglalkozás várja az érdeklődőket. Zene, sütés, főzés, a lényeg az, hogy soha ne maradjanak egyedül. Egy közös vásárlás, vagy egy közös filmnézés megkönnyíti az ott lakók életét, megszüntetve a monotonitás lehetőségét is. Ezek a foglalkozások bizonyítottan javítják az ott lakók életminőségét, csökkentve gyógyszeradagjukat, és növelve várható élettartamukat. Noha sokan nem képesek már beszédre, mégis tudnak kommunikálni, ki zenével, ki mosollyal.

Az ajtókon nincsenek zárak, a lakók oda, és akkor mehetnek szabadon, amikor csak akarnak. A gondozók nem javítják ki az ott lakókat, de nem is hazudhatnak nekik. Ha egy lakó megkérdezi hogy hol vannak, akkor a gondozó köteles az igazat mondani. A cél nem az, hogy átverjék a lakókat, hanem hogy egy olyan környezetet alakítsanak ki számukra, ahol biztonságban érezhetik magukat. Egy életteret, ahol bizalommal fordulhatnak egymáshoz.

Az itt élők többsége képtelen lenne a saját pénzügyei intézésére, így ezt megoldották azzal a szimpla módszerrel, hogy nincs fizetőeszköz Hogeweykben. A boltban nincsenek árcédulák, a fodrász nem kér pénzt egy hajvágásért, az étteremben felszolgált étel sem kerül semmibe. Az otthon 2009-ben épült meg, holland állami támogatásból. Noha egy ott lakó havi költsége eléri a 2 millió forintot, ezt a pénzösszeget a valóságban soha nem kell kifizetnie egyik lakónak sem. A holland állam ugyanis támogatja a lakhatást, mely összeg az ott lakó családjának jövedelmétől függ. Valóságban, egy szoba havi díja soha nem haladja meg a 970 ezer forintot.

Hogeweyk "belvárosa"
Hogeweyk “belvárosa”

Hogeweyk nem gazdálkodik sem kevesebb, sem több pénzből, mint bármely más holland idősek otthona, így ennek a módszernek az átvétele nem lehetetlen. Szakértők a világ minden tájáról érkeznek a külvárosi intézménybe, hogy tanulmányozzák azt. Svájc és Olaszország már meg is kezdte a saját kisvárosainak a felépítését, mely talán megoldást nyújthat a modern kor egyik legnagyobb problémájára.

Miközben a nyugati világ előre néz és azon dolgozik, hogy hogyan tehetné élhetőbbé és emberségesebbé az idősei életét, addig Magyarország megpróbál szemet hunyni a probléma felett. Sötét szobák dohos magányába zárja az egykor életerős és szerető nagypapákat és nagymamákat, elfeledve mindazt, amit értünk és a jövő generációjáért tettek. Megbocsáthatatlan bűnt követnek el, melyet soha nem felejthetünk.adomany-1