Szeptember 21,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mert idegesíti a gyereksírás, vagy az idős ember feltartja valamiben a lassú szöszölésével

Hír volt néhány percig, de máris betemette az érdektelenség vastag iszapja a kínhalált halt kiskutyát. Megszületett a bírósági ítélet a kölyökkutyát agyonverő és a hősies tettüket videón rögzítő két – nem találok megfelelő jelzőt, ami eszembe jut, azt nem írnám ide még én sem és még ezen a felületen sem – illető ügyében.

A bíróságnak minimum egy év kellett – lehet, hogy több, a bűncselekmény 2015 nyarán történt -, ameddig az Encsi Járásbíróság megszülte a példás ítéletet: a két kutyagyilkosnak el kell olvasnia Csáth Géza Anyagyilkosság című novelláját és ha ez még nem elég szigorú büntetés, meg kell nézniük a novella alapján készült, a Witman fiúk című filmet is. És még fogalmazást is kell írniuk a látottakból. Ez igen!

Csak hát az elkövetők nem  8 éves dedek, hanem 17 és 20 éves fiatal férfiak. Egy több, mint száz évvel ezelőtt íródott, elavult nyelvezetű novellától nem fognak megokosodni, de ami sokkal nagyobb baj; nem fogják bepótolni azt, ami kimaradt az életükből és a nevelésükből. Vagy egyenesen kimaradt a génjeikből, mert azt gondolom, ép gondolkodású ember nem gyilkol. Sem kutyát, sem mást. Most, ha visszagondolok arra az időre, amikor még kicsik voltak a gyerekeim, nem tudok felidézni olyan pillanatot, amikor külön napirendi pont lett volna annak az elmagyarázása, hogy sem kínozni, sem megölni nem szabad egyetlen élőlényt sem. Valahogy ez természetes volt, ahogy a háztartásban időről időre felbukkanó beteg, ápolásra szoruló madarak, kiscicák, kutyusok is.

Nem neveltem beléjük, hogy az életet óvni kell, valahogy tudták maguktól. Ez a két fiatal valamiért nem tudta. Számukra jó bulinak tűnt egy kiskutya fejét betörni, mindezt lefilmezni és feltölteni a netre. A két hős valószínűleg jóízűen megvacsorázott és az igazak álmát aludták, mire a bántalmazott, majd magára hagyott kis állat végre megszabadult a pokoltól és órákig tartó kínlódás után elpusztult.

Nem kötelező kutyát, sem más állatot tartani. Még csak szeretni sem kötelező az állatokat. De úgy tenni, mintha minden rendben lenne ezzel, mintha természetes, bárki által elfogadható és tolerálható dolog lenne egy védekezésre képtelen állatot megkínozni, megnyomorítani, vagy éppen megölni, mindenképpen beteg társadalomra utal.

Nem fogom feltenni azt a magától értetődő kérdést, hogy vajon a két fiatal férfi szüleinek hogy nem tűnt fel az évek során, hogy valami nem stimmel a gyerekeikkel. Azt sem fogom állítani, hogy akármennyi börtön helyre tudta volna hozni azt a torzulást ezeknek a fiúknak a lelkében, ami kétség kívül ott van.

Azt viszont mondom, hogy nem szívesen lennék ezeknek a fiatal férfiaknak a közelében sem családtagként, sem barátként, sem társként és majdani gyermekként sem. Lehetséges, hogy az ítéletet meghozó bíró bölcsebben tette volna, ha az olvasásra kötelezés helyett pszichiátriai vizsgálatra küldi az állatkínzókat, mert nem túl sok választja el – lelkileg – azt, aki agyonver egy védekezésre képtelen állatot attól, aki úgy gondolja: megteheti ugyanezt egy nála gyengébbel is, mert idegesíti a gyereksírás, vagy az idős ember feltartja valamiben a lassú szöszölésével.

A magyar jog talán adna lehetőséget az ilyen cselekedetek szankcionálására, de azt mindannyian tudjuk, hogy minden törvény annyit ér, amennyit abból be lehet tartatni. És lényegében mindegy, hogy azért született ez az ítélet, mert a bíró maga is gyűlöli az állatokat, vagy azért, mert az egyik elkövető anyja alpolgármester. Az azonban nem mindegy, ha két potenciális veszélyforrás szabadon garázdálkodhat a társadalomban és még csak egy szakember sem látja őket, holott tökéletesen indokolt lenne a vizsgálat. Mert hátha van megfelelő terápia, ami meg tudná előzni, hogy esetleg ugyanez a bíró néhány év múlva ugyanezeket a férfiakat lássa viszont a vádlottak padján egy sokkal súlyosabb ügyben. adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!