Aztán legközelebb majd egy kormányellenes tüntetésen hangszóróba beszélő magyar állampolgárt fognak végighurcolni a fekáliamédiájukban

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

A tegnapi nap legfontosabb híre lett volna – a csütörtökre való különös tekintettel – Lázár János legokosabb miniszter szokásos két órás nárcisztikus agymosó fellépése, ami kormányinfó néven fut. De nem lett.

Sajnos ezúttal a Migráns1 közpénztelevízió háttérbe szorította ezt a rendkívül hasznos színjátékot: Ahmed H., röszkei zavargó, terrorizmus miatt első fokon 10 év börtönbüntetésre ítélt migráns másodfokú pere zajlott ugyanis a a Szegedi Ítélőtáblán, ezért a propaganda nagyágyúja csőre töltve, exkluzív élő adásban készült a hatalmas kegyelemdöfésre.

Arra tudniillik, hogy az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedik a másodfokú döntéssel (amelyet készpénznek vettek az elvtársak) és Ahmed H.-t lehet majd mutogatni, mint a véres kardot: veszélyben az ország, a nemzet, bezzeg mi megmondtuk, ilyen elfajzott vademberek fogják megerőszakolni a keresztény magyarságot. Lám-lám, jogerősen is igazunk volt, működik a magyar igazságszolgáltatás. Úgyhogy ezekben a vérzivataros időkben egyetlen esélyünk van: újra meg újra a Fideszre szavazni, kétharmaddal lehetőleg, mert akkor talán nem halunk meg mind. Akkor megmenekülhetünk.

Szóval az Európai Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárás hűsítő árnyékában Ahmed H. ügye nem csupán szimbolikus jelentőséggel bírt a kormány és propagandagépezete számára: ez az egyik olyan ügy, amelyre támaszkodva tökéletesen csúcsra lehetett járatni a nemzeti elmebaj rendszerét és Európát köpködni, amiért ránk akarnak kényszeríteni valamit, amit egyébként Orbán Viktor is aláírt a két szép kezével.

A köztévé tehát minden erejével és ifj. Lomniczi Zoltán minden lojális szakértelmével rákészült. Mint kiderült, a buktára. Ugyanis több órányi élő közvetítésbe oltott hergelés után, konkrétan az után, hogy a tárgyalóteremből végig közvetítették az első fokú ítélet ismertetését, a vádbeszédet, a védőbeszédet, az ítélőtábla másodfokú döntését és annak indoklását végül nem adták élőben (ITT egy remek cikk az egész szánalmas vergődésről). A Fidesz számára kellemetlen ítélethirdetést kénytelenek voltak lekeverni és felvételről benyomni Lázár János mutatványát.

Az kétségtelen, hogy egy olyan országban, ahol egyelőre szerencsére minimális esélye van bármilyen terrorcselekmény bekövetkezésének, még egy elvetemült majdnem kétharmados államgépezetnek sem túl könnyű terrorfélelemben tartani egy rettegésre egyébként bármikor kapható népet.

Lássuk be, sokkal rosszabbul is elsülhetett volna a dolog, mert mi van, ha a fényességes miniszterelnök úr a másodfokú ítéletet előre kommentálja (ahogyan szokása neki történelmi pofonok előtt dicshimnuszokat zengedezni más témákban is, lásd  a szárnyaló magyar futball és az andorrai zakó esetét), és a szervilis, futószalag mellett dolgozó nem médiamunkás lányos zavarában bejátssza az elsőfokú ítéletet megerősítő másodfokú döntés értékelését. Hogy Magyarország büszke és erős európai ország, amelynek kormánya minden Európát sújtó terrortámadás kapcsán elsőként rázza az öklét, forgatja a szemeit, hergeli a híveit, és ahol embereket hangosbemondó használatáért és kődobálásért ugyanúgy terrorizmusért ítélnek el, mint a robbantgató, tömegbe hajtó elmebetegeket, ha éppen nem lövik szitává őket.

Most nem is annyira ez a lényeg (dehogynem), mint az, hogy önmagában is mi a frászt keresett egy bírósági tárgyalás a közpénztelevízió élő adásában, és miért pont ez? És ha ez, akkor más tárgyalások miért nem? Mondjuk, a bilincsbe vert aktivisták pere, vagy a lúgos orvos pere, vagy Juhász Péter zsinórban megnyert perei a karaktergyilkos kormányfelszopó médiaorgánumok ellen? Ha ezekre a kérdésekre nyilvánvaló okokból nincsen válasz, ennek az egész borzalmas színjátéknak akkor is van egy olyan tanulsága, ami egyáltalán nem Ahmedről, nem a terroristákról, hanem rólunk szól.

Ha egy olyan bűncselekményre (hangosbemondó, hivatalos személy kővel dobálása), amelyre a legrosszabb indulat mellett is legfeljebb a garázdaság, illetve hivatalos személy elleni erőszak büntetőjogi kategóriája passzol, 10 év börtön és terrorizmus húzható rá, akkor egy tetszőleges magyar állampolgár mire számíthat? Ha a Fidesznek belefér, hogy a saját érdekei szerint megszállt közmédiát a foltokban és nyomokban még mindig független bíróságok elleni harcban bunkósbotként használja, ha a Fidesznek semmi nem drága az örök hatalomban maradásért és permanens uszításért, ha odáig vetemednek, hogy azt a hamis és beteg látszatot akarják kelteni, hogy bárkiből terroristát lehet faragni, akire a Fidesz rámutat, akkor ez nagyon messzire visz, és ezt mindenki nagyon megszívja.

Azt hiszem, Orbán Viktor ma reggeli hörgése, a kényszeresen ismételgetett izzadságszagú paneljei, az egész kormányzás alárendelése a hisztériakeltésnek az Európai Unió elleni lázításnak, nem hagy kétséget afelől, hogy amint kipiheni magát és összeszerelik őkelmét az augusztusi forróságban, kemény idők várnak ránk. Pedig ez már most is túl van mindenen. Ennek az eszelős, lánctalpas háborúsdinak nem lesz vége ameddig ő ül a vezérlőpultnál. Aztán legközelebb majd egy kormányellenes tüntetésen hangszóróba beszélő magyar állampolgárt fognak végighurcolni a fekáliamédiájukban, terrorizmust kiáltva. Nem az a kérdés, hogy én, vagy bárki más kinézi-e belőlük. Hanem hogy mikor lépik meg. Most kapták elő a naftalinból hosszú idő után a tényleg meg akarták ölni Orbánt? című sztorit is. Micsoda véletlen. Igaz, nem Ahmed, hanem Péter és Gyula, de mit számít? Nehogy egy perc nyugtunk legyen, mert abba beleőrülnénk.

adomany-1