NEHAZUGGY

Az MSZP és az ő saját pályája

Forgács Erzsébet | 2017. Június 15, Csütörtök | 8:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Momentumot sokan nem kedvelik (sokan meg igen), főleg a pártok fújnak rájuk. Így van ezzel az MSZP is. Ez idáig még nem feltűnően abnormális dolog, hiszen politikai ellenfelei egymásnak. Elméletileg az a dolguk, hogy versenyezzenek egymással, mégpedig a mi, a választók szavazataiért.

És ezen a ponton érzem úgy, hogy az MSZP, de legalábbis Molnár Gyula pártelnök eltévedt valahol az erdőben és azóta is téves ösvényen köröz. Azt ATV Egyenes Beszéd című műsorában elhangzott Molnár Gyula szájából egy olyan mondat, ami a párt alapvetően téves felfogását világítja meg. Miután Fekete-Győr András azt nyilatkozta régebben (amit azóta többször helyesbített), hogy a Momentum a 2022-es választásra készül, az MSZP elnöke úgy gondolja, hogy akkor pedig „ne zavargásszanak a mi pályánkon!”

Nincsen mi pályánk, drága Molnár úr! Magyarország van, emberek vannak és négyévente a pártok szempontjából szavazók vannak. Nyolcmillió potenciális szavazója van mindenkinek. A Fidesznek, az MSZP-nek, a Momentumnak és a Hárompupú Teve pártnak, ha van ilyen.

Nincsen különbejáratú pálya saját játékosokkal és állandó nézőkkel. Mi vagyunk itt, polgárok, akiknek az adójából kapja a fizetését Orbán Viktor éppen úgy, mint Molnár Gyula. Nem az ország szól a pártokról, hanem a pártoknak kellene az országról szólniuk. Ez az, ami nem működik. És éppen az ilyen én pályám, te pályád gondolkodás miatt.

Az MSZP megfeneklett. Nem tegnap, hanem már régebben. Van egy nagyjából fix szavazóbázisa (ahogy van a Fidesznek, a DK-nak, az LMP-nek, a Jobbiknak is) és onnan egy lépéssel nem tud tovább menni, lényegében egyik párt sem. Közben a szavazóképes lakosság fele egyáltalán senkire nem szavaz, az aktív szavazók egy része sem elkötelezett. Tehát megnyerhető. Lenne.

Például az MSZP is megnyerhetné őket, ha meg tudná szólítani azokat, akik nem találnak támogatható pártot. Ha megfelelő programmal állna elő, ha éreztetné az emberekkel, hogy értük dolgozik a politikusaik mindegyike, ha odafigyelne az emberekre és ezt megfelelő módon képes lenne kommunikálni velük. De nem képes. Sőt, úgy tűnik, nem is hajlandó. Mert van egy saját pályája, amelyiken jól elvan magának és onnan kilépni nem óhajt, másik csapatot beengedni pláne nem óhajt, mert az csak zavarná a játékban.

Biztonságosabb egy kapura játszani. Csak éppen győzni úgy nem lehet, fejlődni sem lehet, semmit nem lehet. Csak passzolgatni és vegetálni lehet. Ez történik most.

Valószínűnek tartom, hogy Freud könyökölt ki Molnár Gyula száján, de érdemes lenne a pártnak elgondolkodni ezen az önkéntelen coming outon, mert ez lehet a megfejtése az évek óta tartó egy helyben toporgásnak. És érdemes lenne az összes pártnak tudomásul vennie, hogy hogy nem róluk szól az ország, hanem rólunk, szavazókról, nem ők fizetnek minket azért, hogy tegyük a dolgunkat, hanem ez fordítva történik és nem az ő kisstílű passzolgatásukat óhajtjuk bámulni az idők végezetéig, hanem kőkemény munkát akarunk látni a pénzünkért. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!