Nyugi, ezt is mi fizetjük

Fotó: MTI / Kovács Attila Fotó: MTI / Kovács Attila

A csalások családok éve van a kormány szerint, vagy valami hasonló. Ennek én rendkívüli módon örülök (főleg, mióta tudom, hogy fideszes-keresztényi-illiberális alapon mit takar a család fogalma, mert ebből máris precízen tudom, hogy nekem nincsen családom) és el is töprengtem rajta, hogy tényleg!

Mert például itt van ez a hihetetlenül tehetséges L. Simon László, aki régebben költőként lett teljesen ismeretlen, majd a kormány körüli sertepertében nem értett semmihez, azonban mindenről – úgy értem: mindenről. Az atomenergiától az egészségügyig – nyilatkozott. Miután alkalomszerűen igen nagy ökörségeket beszélt, ráadásul némi botrányt kavart az az útépítés, amely véletlenül az ő borászatához biztosított zökkenőmentességet, majd pedig a barackmag rákgyógyító hatásával igyekezett kedveskedni a fizetővendégeknek (valamint eladni nekik a gyümölcsösében termett barack magját), végül a fitneszedző feleség földvásárlási láza irányította rá a kéményen dolgozó kisemberek figyelmét, a költőóriás eltűnt szem elől.

Nyilván nem szabad akaratából, hanem erre utasította a párt. Tipikusan ezt szokták csinálni, amikor valaki már túl sok botrányt halmoz egymásra. Ezért nem nagyon látjuk mostanság Rogán Antalt, de eltűnt Kerényi és még igen hosszan lehetne sorolni azokat a pártkatonákat, akik egy időben mindenhol ott voltak, minden témában nyilatkoztak, majd elnyelte őket a föld.

Vannak olyan elnyeltek, akik egy idő után előkerülnek. Például Kósa Lajos ilyen nagy előkerülő, vagy Németh Szilárd, de itt van nekünk Budai Gyula feljelentőbiztos, aki a választási kampányokban nagy szerepet kapott, amikor naponta ötször tartott sajtótájékoztatót és súlyos bűncselekményeket leplezett le, valamint neveket sorolt, hogy ki mindenkit jelentett fel aznap. Valami fatális véletlen folytán mindig ellenzéki politikusokról rántotta le a leplet, ám a sokszáz feljelentésből végül egyetlen valódi per és ítélet sem született. Vagy legfeljebb egy. Aztán a hűséges szolgát dinnyekóstolónak állították be, majd valahová Oroszországba száműzték, de mostanság megint előszivárgott, mert jön a választás.

Az biztos, hogy bármit is tesz egy fideszhű harcos, semmi bántódása nem eshet. Mármint ameddig lojális az Orbán nevű Viktorhoz. Addig megvédik, ha fene fenét eszik is. És az arcunkba is tolják ezt a tényt. Mint például Schmitt Pál volt köztársasági elnököt, akiről bebizonyosodott, hogy csalt is, lopott is és hazudott is, a miniszterek elnökének évi agymenésén mégis ő a díszvendég.

Ilyen eltüntetett és kitüntetett szereplő L. Simon is, aki ráérő idejében esszékötetet gyártott, amely kötetet a Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány lelkesen ki is adott. Schmidt Mária maga ajánlotta az olvasók becses figyelmébe a művet.

Amúgy a Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány 2015-ben a központi költségvetésből 1 247 316 000 forint támogatást kapott, önkormányzati forrásból 1 200 000 forint, adó 1 százalékának felajánlásából 267 000, adományokból 60 000 forint jött össze. Ezért joggal gondolom, hogy közpénzből működő intézetről beszélünk.

Ebből következik, hogy közpénzből adtuk ki L. Simon László kétségtelenül komoly értékeket hurcoló művét, aminek én személy szerint rendkívüli módon örülök. De van más ok is az örömre! A közalapítvány nyilvános beszámolójából kiderül az is, hogy Schmidt Mária (beosztását tekintve főigazgató asszony) az alapítványban végzett áldásos munkájáért potom évi 30 655 000 forint juttatásban részesül. Ez havi 2 554 583 forint. Ezt is mi fizetjük.

Azt gondolom, minden fillért megér nekünk L. Simon László önmegvalósítása és Schmidt Mária szerény kis fizetése.

Azt meséltem már, hogy azok a fogyatékkal élők, akik munkát végeznek, nagyjából az eddigi fizetésük egyharmadát kapják egy új törvény jóvoltából? És azt, hogy az önkormányzati fenntartású idősotthonok minden évben úgy koldulják össze az ágyneműt, bútort, könyveket, függönyöket, abroszokat?

Akkor jó.adomany-1