Van ez a Magyar Idők nevű, lopott pénzből működő szennyorgánum, a kormánypropaganda zászlóshajója. Nem én mondtam, hanem a Fővárosi Törvényszék döntött ebben a kérdésben, midőn a lap az igazságszolgáltás útján kívánta helyreállítani megsértett becsületét és elégtételt szerezni jó hírneve megsértéséért. A Magyar Idők kontra Szigetvári Viktor per elsőfokú ítélete szerint jogszerűen fogalmazható meg az a politikai vélemény, hogy a médiának nevezett izé lopott pénzből működik.
Ez a csodálatos, objektív, korrekt tájékoztatást nyújtó, minden fillért megérő orgánum, ahol Bayer-Gajdics-Lovas & Co. naponta szabadjára engedheti legsötétebb indulatait és összeesküvés-elméleteit, tegnap például a Facebook új szivárványos hangulatjelével kapcsolatban verdeste magát a földhöz (ez itt az indokolatlan reklám helye), amellyel a közösségi oldal a Pride-ot, a szerelmet és a sokféleséget ünnepli. Kénytelen vagyok idetenni, mert az agyhalálnak egy olyan szintje ez, ahonnan biztosan nincs visszatérés:
Legyünk résen, mert a cél nem lehet más, mint a családi, nemzeti és vallási értékek megkérdőjelezése, lebontása majd a teljes megsemmisítése.
Azért ez szép, nem? Mennyire lehet büszke, erős ország az, ahol egy szerencsétlen hangulatjel lerombolhatja és a földbe döngölheti egy magát nemzetnek képzelő nép családi-vallási értékeit? Mennyi kisebbrendűségi érzés, mennyi kisebbségi komplexus szorult ezekbe a fizetett, konzervatív és büszkén heteroszexuális fegyverhordozókba, hogy ilyen szánalmas módon becsülik alá saját magukat? Egy szivárványos hangulatjel megjelenése a Facebookon, egy gomb megnyomása romba dönti az egész dohos világukat, ahol belterjes módon, összeszorított fogakkal és agyakkal tesznek hitet naponta amellett, hogy a homoszexuálisok romlott, liberális véglények, akiknek létezése fenyegetést jelent rájuk nézve? Ezek szerint tényleg megérett itt minden a pusztulásra.
Hosszú és kitartó szellemi kútmérgezés után itt tartunk ma, pontosabban itt tartanak ma a nemzeti-keresztényi-polgári kormány láncos kutyái, akik folyamatosan találnak valamit, amin jól megsértődhetnek, amin napokig rettegetnek és nemzethalált vizionálhatnak. Ők azok, akik egyébként attól például nem féltik a nemzetet, azon nem akadnak ki, azon nincsenek felháborodva, hogy évente kisvárosnyi ember hal meg gyógyítható betegségekben azért, mert a kormánynak kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy szavazatokban ki nem fejezhető módon tegyenek azért, hogy a magyar egészségügy ne halottakat, hanem gyógyult embereket bocsásson ki.
Legyünk résen, éberség, elvtársak – írja az erkölcsi elmezavar minden bugyrát megjárt szerző. Fordítsuk le: félő, hogy egy szivárványos hangulatjeltől, annak látványától, illetve egy gombnyomástól automatikusan meleggé válik az ember, és megsemmisül a keresztény értékrendszerünk nekünk, akik – mivel semmi másra nem lehetünk büszkék – hát ezzel verdessük a mellünket. Hogy a család, hogy a vallás, hogy a nemzet.
Hát milyen lábakon áll az az istenverte értékrendszer, amit egy színes ikon veszélybe sodorhat? Mennyire kell elborultnak lennie emberek ezreinek, akik ezen képesek felháborodni? Ennyire?
Valahol mélyen elkeserítő ez az egész, a buta korlátoltság által foglyul ejtett, maximálisan kizsigerelhető, józan eszéből kiforgatott ország. Ahol az oktatás lezüllesztésének és kivéreztetésének oltárán azon vergődik egy, a Facebookon nyomuló, olvasottságának egy részét a Facebookról generáló közpénztemető, hogy a közösségi oldalon megjelent egy átmeneti (!) funkció, amelynek használata nem kötelező senki számára, és amely az emberi sokszínűség előtt tiszteleg. Szimbolikusan.
Tudom, hogy ez nem téma, ez nem fontos, ezzel nem kell foglalkozni, mert ki olvas Magyar Időket, mert ki néz köztévét, mert kit érdekel, hogy mivel uszítanak a kormányt foggal-körömmel védelmező fizetett propagandisták. A helyzet az, hogy ezek nélkül az emberek nélkül a rendszer nem létezhetne. Az ország szétlopását, a miniszterelnök családja és strómanjai által vezérelt rombolást elhallgató, magukat hazafiaknak nevező szalagmunkások gyülekezete nélkül ez nem lehetne lassan az egész világot gyűlölő, minden másságot pellengérre állító, rettegő hely. Ahol a család védelmét úgy képzelik el, hogy a többség kirekeszti, üldözi a kisebbséget, ahol a tolerancia ismeretlen fogalom, ahol a szélsőségekkel szembeni zéró tolerancia álságos színjátéka mögé bújó bezárkózó hatalmi érdekek mentén a fanatikus, szűklátókörű ostobaság gyilkolja az agyakat, lelkeket.
Az én olvasatomban a Facebook egy profittermelés céljából létrejött magánvállalkozás, amely régen túlnőtt saját magán, sok sebből vérzik, hiányosságok és elhibázott gyakorlatok sorát lehet jogosan a nyakába varrni. Ezek közül pont ezt a szivárványszínű zászlócskát nehezményezni és ezen kétségbeesni, valamint a családi-vallási-nemzeti értékek megsemmisülését vizionálni dühítően szánalmas.
Annak fényében különösen, hogy Orbánék uszító politikájának szócsövei egyetlenegyszer nem forgatták a szemüket azon, hogy az a pénz, amit ők felzabálnak, az a pénz, amit a főnökeik és megrendelőik ellopnak, családok tízezreitől veszik el a jövőt. Hogy ez az egész egy nulla összegű játszma. Hogy ráadásul még csak nem is az van, hogy jut mindenre és közben ők is ellopják a magukét, hanem konkrétan emberéletekkel fizetünk a nemzeti kormány ámokfutásáért. Ez nem liberális vélemény, hanem statiszikai tény. Mert a kórházi fertőzésben elhunyt anya vagy apa nélkül a család megmarad, csak ez az átkozott szivárványos gomb ne volna, mert mind halomra döglünk. Ilyen sötét sem volt még soha ebben az országban.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.