Nem kell összefogni, szeretni sem kell egymást, de!

Don Quijote Fotó: Lázár Gergő Don Quijote Fotó: Lázár Gergő

A Fidesz propagandagépezetének nincs köze ahhoz, amit közönségesen csak sajtónak nevezünk. Az általuk irányított (és soha ne feledjük: általunk pénzelt) médiának látszó szemétdombok tengere pontról pontra átvette és követi az orosz modellt. Nagyon jó kis cikket olvastam ma reggel a 444-en erről a témáról. Zárójelben itt jegyezném meg, hogy (bár egy olvasónk nagyon találó megfigyelése szerint a velünk azonos oldalon álló média jobban utálja a Szalonnát, mint a másik oldal és ezt sajnos nem tudom megcáfolni) amennyiben valaki mégis olvasgatná sorainkat (höhöhö), tegye már meg a 444.hu, hogy külön megnyíló ablakba teszi a linkeket, mert nekik sem jó, ha az olvasó átballag egy másik oldalra és az olvasónak is nehézkes visszamászni, ha szeretne.

Na tehát, orosz típusú propaganda Orbanisztánban. Mindannyian látjuk, mennyire tökéletesen működik a szoros együttműködésben hazudozó kormányblogoktól a frissen felzabált Origóig. Azt is látjuk, hogy micsoda trollsereg dolgozik a pártpropagandán kívüli hangok elfojtásán, lejáratásán. Sokszor nekünk is dilemmát okoz, hogy az agyafúrtabb szakmunkásokat (én aztán nem vagyok fideszes, de…jó, elmondjátok, és mi változik…felesleges leírni, mert pont azok nem olvassák, akiknek kellene…mi értelme van beszélni erről, úgyis csak azok olvassák, akik amúgy is tudják…ha ennyire jól látjátok a hibákat, mondjátok meg, mit csináljunk, ne csak pofázzatok…igazatok van, de attól még itt nem fog változni semmi) hagyni kell kibontakozni – a berögzült liberális eszmény, amit szólásszabadságnak nevezünk és komolyan is veszünk – vagy könyörtelenül le kell irtani.

Ennél nagyobb gond – de az is lehet, hogy nem gond, hanem sajátosság -, hogy sokszor a nem-kormánypárti oldal nagyobb károkat okoz a saját térfelén, mint az kívülről látszik.

Éppen azért, mert nem központilag összehangolt, egy kézből irányított rendszerről beszélünk, hanem sokszínű, egymástól független kis- és nagyobb egységekről. Egyszemélyes blogoktól a bloggerek csoportján át a tényfeltáró újságírók élet-halál harcával jellemezhető közösségeken keresztül a vállalkozók által finanszírozott komoly szerkesztőségekig.

A baj ott kezdődik, amikor egymást kezdjük el kinyírni. Akár azért, mert a nagy liberalizmusunk odáig már nem terjed, hogy elfogadjuk a másik másságát (és ez az, amit magunk is jól érzékelünk, hiszen nem a kormánymédia nevezte el például a Szalonnát szélsőbalos kamuportálnak, ahová a véresszájú kormányellenes olvasók járnak gyűlölködni, hanem az elvileg független média) és bizony megy a taposás ezen az oldalon is.

Csak ameddig a propagandaoldalak nem tudják kinyírni egymást, mert mindig meg fogják kapni a gazdájuktól a szükséges forrásokat irányított reklámbevételek, ilyen-olyan néven futó pályázatok, megbízások és megrendelt cikkekért járó díjazás ellenében, ezen az oldalon szűkösek az erőforrások. És most sem állítom, hogy kedvelem Puzsér Róbert orgánumát – igaz, hogy nem is kell kedvelnem, csak meghallgatnom, vagy elolvasnom és elgondolkodnom a szavain, a többi az én döntésem és ez így van jól – megjelent tőle egy cikk, amiben sok igazságot találtam. Túl sokat. A tarháló elit a cikk címe és a 444.hu frissen indult adománygyűjtése a központi téma. Puzsér szerint nem etikus egy ilyen nagyságrendű, üzletemberek által biztosított forrásból működő lapnak elszívni a nagyon is korlátozott közösségi finanszírozás filléreit a kicsik elől.

És valóban nem etikus, viszont pusztító. A közösségnek az a része, amely tud is és hajlandó is adakozni ilyen célra, erősen korlátozott. És nagyon nem mindegy, hogy az a kevéske pénz egy kicsi, de fontos munkát végző csoportot tart életben – és mennyire jó lett volna életben tartani például a Galamus-csoportot is, bár az ő széthullásukat talán éppen a 444.hu nem igazán fájlalja, miután nem kétszer és nem is éppen korrekt módon álltak bele a csoportba szerkesztőségileg is és még az akkor működő Cink színeiben is – és mennyire jó lenne életben tartani legalább a nagyon fontos munkát végzőket. Nem a Szalonnáról beszélek, mert ha nem kapunk elég támogatást, legfeljebb egy véleményportállal kevesebb lesz, nem oszt, nem szoroz. De az tény, hogy mióta a 444 is ráfordult a közösségi támogatásra, brutálisan megzuhant a bevételünk és ha nekünk zuhant, az olyan fontos portáloknak is, mint az Átlátszó.

Azt tudni kell, hogy az ilyen kis portálok sehogy máshogy nem tudnak életben maradni, csakis az olvasók adományaiból. Nincs tartalék, nincs más forrás. Pontosan jellegéből adódóan nincsen akkora olvasottság, ami már egy látható reklámbevételt tudna generálni és nincs tőkeerős tulajdonosi háttér. Az ország egyik vezető portáljának pedig mindezek rendelkezésre állnak, ezért életveszélyes a teljes független oldalra nézve az, amit csinálnak.

És itt visszakanyarodnék az orosz-típusú propaganda és a nem-kormánypárti média működése közötti különbségre. A propaganda hatékony, látható módon betölti a funkcióját. Azonban a fent idézett cikkből kimaradt egy – szerintem – fontos különbség. Mégpedig az, hogy bár hatékony a fideszes úthenger, de korlátozott a hatósugara. Azokat győzi meg, akiket nem kell, mert eleve is meg vannak győzve. Új embereket nem fog bevonzani, pontosan azért, mert elképesztően belterjes, kívülről nézve pedig szánalmasan átlátszó és hazug. Az egy egyirányú utca.

A független oldal – független alatt értek mindent, ami nem kormánypropaganda – elképesztően sokszínű, ahogy az olvasóközönség is az. Kétségtelenül nem egy a tábor, egy a zászló. A szépsége – és talán az ereje is – éppen ebben a sokszínűségben rejlik. És a kormány ezért is nem tud vele mit kezdeni, mert képtelen az ezerszínű, más- és más gondolkodású, számtalan nézetet felvonultató felületeket egy ütéssel lecsapni. Az egyetlen veszélyt mi magunk jelentjük önmagunkra. Nem kell összefogni, szeretni sem kell egymást, de elfogadni és élni hagyni jó lenne. Szerintem.adomany-1