Április 26,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ameddig vannak civilek, addig remény is van

A magyar független média az utóbbi években a túléléséért küzd, köszönhetően nem kis mértékben annak, hogy a kormány szennyoldalai lejáratókampányt indítottak ellenük. A hazai sajtóorgánumok helyzetét azonban nem csak ezek a tényezők hátráltatják, hanem a sokszor papíron ugyanúgy független sajtóért küzdő weblapok és újságok kicsinyes, szánalmas belső harcai. Egy kezemen meg tudom számolni hány magyarországi lap segíti „ellenfele” működését, de legalábbis nem próbálja meg ellehetetleníteni. A pénz és a hatalom megszerzése nem csak a politikusok elsődleges célja és irányelve. Korántsem.

A széthúzás, a rohadjon meg a másik, nehogy már neki jobb legyen mentalitás nem újkeletű. Jelen van a mindennapi életben, a mai magyar valóság szerves része. A munkahelyeiken társaikat egy jobb pozíció reményében beáruló munkatársak, a hazug pletykák terjesztése, vagy éppen az egy célt szemük előtt tartó, időközben mindenkit letaposó menedzser- és főnökjelöltek. Mindenki találkozhatott már ezzel idehaza. Úgy látszik ez a mentalitás kortól, nemtől és munkahelytől teljesen független. Legyen az egy pártiroda, vagy a médiapiac, egy dolog soha nem változik. Az emberek kicsinyes, önző, mindent ide nekem mentalitása.

Ahányszor magyar munkakörnyezetbe kerültem, annyiszor szembesültem ezzel a ténnyel. Fotósként addig kedvelnek az új környezetben, ameddig te vagy a butácska, ügyetlennek hitt amatőr. Aztán ha kiderül, hogy ez nem így van, az emberek sorra fordulnak el tőled. Ellenfél lettél, akit le kell győzni. A magyar médiapiac sem kivétel. Ameddig pici és jelentéktelen vagy, a kutyát nem érdekled, de amint ez megváltozik, fordul a kocka. A kapuk bezárulnak, az esetleges kommunikáció, vagy netalán együttműködés lehetősége megszűnik. Harctérre kerültél, ahol a jelenlévők egymás testét marcangolva próbálják elérni a végső győzelmet. Egy győzelmet, mely mindenki más halálát jelenti.

A diadal nem mások eltiprása kéne hogy legyen, hanem hogy minél több minőségi, független lap legyen képes – nem csak az életben maradásra, hanem – a hasznos működésre. Ha nem az lenne a kérdés, hogy ezt a hónapot még képesek vagyunk-e kihúzni, hanem hogy mikor vehetünk fel újabb munkatársat. Úgy látszik ezzel szemben a cél az, hogy megmaradjon 4-5 nagyobb lap, akik osztozkodnak a médiapiac teteme felett, kisajtolva abból minden egyes forintot. A cél sokszor már nem is az, hogy leleplezzenek visszaéléseket, bűntényeket, vagy lehozzanak egy sztorit. Ez csupán az eszköz a pénzszerzésre. Ők is tudják jól, a kis oldalak és újságok letaposásával és megszüntetésével pénz szabadul fel. Kit érdekel, hogy ezzel felületek szűnnek meg, amelyek esetleg újabb és újabb politikai visszaélésekről, vagy csalásokról tudnák lerántani a leplet? A lényeg, hogy ami megjelenik, az csakis náluk jelenjen meg.

A sajtóorgánumok közötti harc nem új keletű, mindig is létezett, és mindig létezni is fog. Ezzel semmi baj nincs, sőt, normális helyeken ez csak ösztönzi a szerkesztőségeket arra, hogy jobb cikkeket gyártsanak, feladva ezzel a leckét a versenytársaknak. Magyarországon ez nem így megy. Itthon a másik lejáratásával, ellehetetlenítésével próbáljuk meg kiküszöbölni ezt a „problémát”. Igen problémát, ugyanis idehaza a hírverseny mint egy nemkívánatos probléma van jelen.

Magyarországon a másikért kiállás nem divat, nem megtérülő cselekedet. Inkább megy a kussolás, mintsem hogy felemelnénk szavunkat kollégáinkért. Nem emlékszem, hogy a Népszabadság bezárásakor a vezető hazai lapok egy emberként álltak volna ki az újság mellett. Sem arra, hogy szolidaritást vállaltak volna, a munkavégzése közben bántalmazott Halász Júlia mellett. Nem először és nem is utoljára a civil társadalom volt az, amely elég tökös volt ahhoz, hogy kiálljon azért, amiért az újságírók, a saját kollégáik képtelenek voltak.

Ameddig vannak civilek, addig remény is van.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.