Nárcisz kutya beköltözik a MOL-ba

Fotó: MTI / Illyés Tibor Fotó: MTI / Illyés Tibor

Attól tartok, megint nem értek valamit. Nem először, de legalább nem is utoljára. Az történt, hogy Semjén Zsolt – aki olyan megható szerelemmel tud pislogni Orbán Viktorra, mint senki más – mostanság jókat üzletel bolygószerte. Törpe atomerőműveket talál fel, gyárt és ad el, ráadásul ezt védett madarakra lövöldözgetve, fehér lovon is tudja.

Most éppen Horvátországra vetette jószághízlaló szemét és azt bírta ő nyilatkozni a horvát közszolgálati médiának, hogy a magyar fél hajlandó és kész eladni az INA-ban az üzleti részesedését, amennyiben megfelelő ajánlatot kap. Az én első meglepetésem nem is azzal függ össze, hogy Semjén Zsolt két áhítatba-zuhanás között hülyeségeket beszél, hanem azzal, hogy a teljes magyar sajtó és a magyar szakemberek nem kapták fel a fejüket erre a kijelentésre.

Ugyanis az én legjobb tudomásom szerint a MOL egyelőre még nem Orbán apuka magántulajdona, amit megvett volna közpénzből, majd tartós bérletbe odaadta Mészáros Lölönek, hogy az ott szállásolja el Nárcisz kutyát a továbbiakban.

A MOL egy nemzetközi részvénytársaság. Akkor is az, ha Orbán Viktor és üzleti érdekköre az ellopott magánnyugdíj-vagyonunk egy részét arra költötte, hogy részvénycsomagot vásároljon benne. Az a részvénycsomag nagyjából 10 százaléknyi szavazati arányra jogosítja a magyar kormányt. Nem hogy többségi tulajdonban, de döntési pozícióban sincs. Akkor sem, ha közben esetleg Hernádi Zsolt és Semjén Zsolt egybekeltek, csak erről elfelejtették értesíteni a közvéleményt.

A MOL-ban részvényeket birtokolnak különféle – jellemzően amerikai – nyugdíjalapok éppen úgy, mint külföldi, valamint belföldi magánszemélyek. Ebből eredően nem Orbán Viktor, nem Semjén Zsolt, de még csak nem is Hernádi Zsolt, pláne nem Nárcisz kutya dönt az eladásról, hanem a részvényesek. Nyilván nem kézfelemeléssel, hanem a megfelelő formában, képviselőkön keresztül, az igazgatótanácsban.

Abból az alapfeltevésből kiindulva, hogy Orbán Viktor és érdekköre, külön Semjén Zsolt még nem államosította a MOL-t, felmerül az a kézenfekvő, de az újságírókat valamely oknál fogva igencsak hidegen hagyó kérdés: milyen alapon tárgyal és milyen alapon nyilatkozik Semjén Zsolt az INA részvények eladásáról?

Tudom, hogy a kéményen dolgozó kisembert ez is éppen úgy hidegen hagyja, mint az, hogy Orbán Viktor sajátlábú lánygyermeke és az ő férje kinőtt ruhában tárgyaltak a bahreini energiaügyi miniszterrel mégpedig úgy, hogy a bahreiniek azt hitték, Orbán feleségével csacsognak. Változatlanul azt gondolom erről (is), hogy valami oltári nagy disznóság van a háttérben és ezt gondolom a Semjén-esetről is. Bűzlik a dolog, ellenszélben és kukksötétben is.

Az egy dolog, hogy a pereputty és a testközelben élősködők sütögetik a maguk pecsenyéjét a mi béketűrő hátunkon ácsorogva. Tehetik, mert ebben az országban ember nem érti, hogy akkor is őt lopják meg, ha neki megjön a nyugdíj rendesen és be tud vásárolni akciós kelkáposztából. Az is egy dolog, hogy hirtelenjében egyetlen vezető politikust, kormánytagot, minisztert sem tudnék felsorolni, aki legalább nyomokban értene ahhoz a szakterülethez, ahol éppen kifejti áldásos tevékenységét.

A MOL mindig is fontos volt mindegyik kormánynak, ugyanis nagy pénzek hullanak arrafelé. Persze nem mindenkire hullanak, mert az elmúlt néhány évben gyakorlatilag az összes olyan vezető szakembert kirúgták (leépítették), aki elég tapasztalattal és tudással rendelkezett – spórolni kell a bérekkel – de az aktuális kormány aktuális felszopóbrigádja mindig is kapott néhány jól fizető vezetőségi helyet. Mert mindig a regnáló kormány emberei (akiket meg kell valahogy jutalmazni a szolgálataikért) értenek legjobban az energiapolitikához. Mint például Simóka Kálmánné, a Budapest Temetkezési Intézet igazgatója is nagyon érthetett hozzá, miután évekig a MOL vezetőségének tagja volt, vagy Csányi Sándor, aki szintén ért ehhez (is), miután jó sok földje van és nyilván termel olajnapraforgót.

Ebben (mármint, hogy minden politikai kurzus a saját liblingjeit tolja be különféle vezetőségekbe) semmi rendkívüli és semmi újdonság nincs. Mindig is így hálálták meg a meghálálandót (nem csak a Fidesz), ugyanis milliós nagyságrendű fizetések járnak ezekkel a vezetőségi székekkel.

Az azonban elég rendkívüli és megrázó (kellene, hogy legyen), hogy a magyar maffiakormány semmihez nem értő, egy senki által meg nem választott pártból szalajtott Orbán-helyettese gyakorlatilag megvételre kínálja fel egy nemzetközi részvénytársaság INA részesedését, miközben a kormánynak ebbe lényegi beleszólása nincs. Döntési, vagy tárgyalási pozíciója pedig főleg nincs. Ez bőven több, mint elgondolkodtató. A leginkább meglepő ebben, hogy a szakma, a MOL és az ellenzéki sajtó is úgy hallgat erről az ügyről (is), mint balatoni hekk a halsütőnél, csendes, nyárvégi estéken.adomany-1