Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Mondom egyszerűbben, hogy a nyúlügyi államtitkár úr is értse

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Alighanem meggárgyultam a koranyári melegben, káprázik a szemem, vagy az agyam káprázik. Más magyarázatot nem találok erre a penetráns hülyeségre, ami szembetrappolt velemi az imént. Az van, hogy egy Nagy István nevű ember, aki állítólag (az MTI állítja, nem én) a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára rettenetes kampányba fogott azért, hogy zabáljunk mi nyúlhúst. Mert az egészséges, koleszterinmentes, finom és nem hizlal.

Mostantól Nagy István a nyulak reklámarca lesz és igyekszik meggyőzni a magyar háziasszonyokat és háziembereket a nyúlhúsevés előnyeiről. Sőt, mindenféle recepteket is fog adni a nyúl mellé, mert szerinte az a probléma, hogy csóri magyar paraszt képtelen elkészíteni a nyulat. Azzal érvelt ez a nyulas ember, hogy például a mediterrán országokban évente és fejenként 2 kg. nyúlhúst esznek a népek, mi meg fejenként és évente 2-3 dekagrammot, pedig a nyúl nálunk is megterem.

Drága Nagy István, aki az államtitkárok végtelen, de legalább jól megfizetett táborát méltóztatik gyarapítani ebben a nyulaktól és rokonoktól hemzsegő országban!

Most tekintsünk el attól az egyszerű és tolerálható esettől, hogy valaki azért nem eszik nyulat, mert cuki állat és neki az lenne az érzése, mintha megenné a cicáját, vagy a kiskutyáját. Vannak ilyenek, őket nem lehet meggyőzni, de nem is kell. Ez az ő döntésük. De legalább önkéntes.

Vannak aztán azok, akik azért nem esznek nyulat, mert egyszerűen undorodnak a gondolattól is. Ők sem célközönség.

Nade. Egészséges, koleszterinmentes, zsírmentes és a mediterrán országokban kétpofára zabálják, akkor miért nem falja az átlagmagyar is? Elmesélem. Vegyünk egy olyan átlagmagyart, akit közvetlen közelről van szerencsém (és az egész Szalonna szerkesztőségének is van szerencséje) ismerni. Mondjuk nézzük Erzsébetet, aki a főiskolás lányával él kettecskén. Saját kis lakásuk van. Sikerült kinyögni az utolsó törlesztőt is, bár nem hitel volt, hanem meg lehetett vásárolni az önkormányzattól, azt törlesztette.

Erzsébet mindenféle ízületi- és csontbetegségben szenved, két mankóval jár – már amennyiben a helyváltoztatásnak ezt a módját járásnak lehet nevezni – alig lát, most meg pláne, mert hályog keletkezett a szemén. Na, ez a kirobbanóan egészséges asszony elballagott a felülvizsgálatra, ahol is megállapították, hogy teljesen kigyógyult az örökletes és folyamatosan romló betegségeiből. Ezért aztán meg is szűnt a rokkantellátása, mehet ő dolgozni. Miután egyetlen olyan álláshirdetést sem talált, ahol járásképtelen, félvak munkavállalót kerestek volna, elballagott a munkaügyi központba, hogy ároktisztításra jelentkezik. Ott meg néztek rá okosan, hogy melyik kezével akarja fogni a gereblyét, ha mindkettővel mankót markol? Igaz ugyan, hogy a munkaügyi központ dolgozóinak nagy valószínűséggel nincs orvosi diplomájuk, de ők látták azt, amit a mengelék nem; Erzsébet munkaképtelen. Úgyhogy jár neki a havi kőkemény 22 800 forint és szevasz. Ebből mindjárt ketten meg is élhetnek a lányával.

Erről a gyönyörű magyar történetről tavaly év végén szereztünk tudomást és úgy döntöttünk szerkesztőségileg, hogy az állam bőkezű 22 800 forintja mellé odarakunk kétszer annyit minden hónapban mindaddig, ameddig Erzsébet lánya el nem végzi a sulit és munkába nem tud állni. Akkor, amikor megírtuk a történetet, nagyon sok olvasó segített, van olyan, aki azóta is és mi minden hónapban utaljuk nekik a támogatást. Ha van olyan államtitkár esetleg, aki képes megszorozni hárommal a 22 800 forintot (ha nincs, akkor sürgősen ki kell nevezni egyet, biztosan van alkalmas személy a rokonságban), akkor máris tisztán fog látszani, hogy az még mindig rohadtul kevés pénz két ember megélhetéséhez.

Mondom egyszerűbben, hogy a nyúlügyi államtitkár úr is értse. Erzsébet és lánya biztosan nagyon szívesen enne koleszterin-, zsír és mindenmentes nyúlhúst. Csakhogy az egész nyúl kilója kicsiny hazánkban 3 200 forint körül kezdődik, a nyúlcomb 3700, a nyúlgerinc pedig 4300 forint. Ha már a mediterrán nyúlhúsevés is szóba került: Spanyolországban az egész nyúl kilója 4,40 euro, a nyúlgerinc pedig 6,5 eurótól kapható. Egy nyúlon nincs olyan eszelősen sok hús egyébként (tudom, ettem eleget gyerekkoromban). Ezzel szemben egy kiló nyúlhús ára nagyjából a fél havi kosztpénzüket vinné el. Akkor is, ha államtitkár úr ad hozzá receptet is. Ezért Erzsébeték tavaly decemberig nemhogy nyúlhúst, hanem semmilyen húst nem ettek, hanem főtt tésztát és kenyeret fogyasztottak lelkesen és akkor volt ünnepnap, ha a legócskább margarinból jutott a kenyérre.

Erzsébet egyszer azt mondta nekem (vannak olyan mondatok, amelyek örökre beégnek az ember agyába és ez olyan), hogy azért gyűlöli a főzős műsorokat – igen, volt egy ócska tévéjük és ingyenes csatornák -, mert mindegyik úgy kezdődik, hogy hozzunk elő a kamrából néhány dolgot, ami minden háztartásban van. És nincs. Náluk nincs.

Tehát: például Spanyolországban kevesebb, mint fele annyiba kerül a nyúlhús, mint szapora politikusokról elhíresült kicsiny országunkban, ezzel szemben alacsonyabb a rezsi (már csak azért is, mert nem kell annyit fűteni) és a minimálbér nagyjából annyi, mint nálunk az átlagbér. Tehát ők szeretik a koleszterinmentes, egészséges nyúlhúst.

Erzsébet és lánya pedig nem szeretnek egészségesen élni, mert egy kiló disznólapocka 1000 forint alatt van és egész hónapban van hús az asztalon abból az egy kilóból. Még receptet sem kell hozzá adnia államtitkár úrnak, mert a nyomor a legjobb szakácskönyv író. De ha nincs a Szalonna szerkesztősége és nem hozzuk meg ezt a döntést – miközben magunk is minden hónapban sakkozunk, hogy hogyan tudunk kijönni az adományokból, amely adományokat jórészt olyan olvasók utalják, akiknek maguknak sem telik nyúlhúsra, de a Szalonnához ragaszkodnak -, akkor Erzsébetnek ma már nem lenne gondja a kiló disznólapocka taktikus elosztásával sem, mert éhen haltak volna.

Azon gondolkodom, hogy össze kellene dobni egy jó kis kampányt politikusok számára és tájékoztatni kellene őket arról, hogy lassan elég volt már ebből. Mondom még egyszerűbben:

Nagy István államtitkár havi bruttó fizetése (ez csak a fizetés, az egyéb illetmények és járandóságok nélkül) havi 997 200 forint. Erzsébet 2,5 évig él meg (másodmagával) annyi pénzből, amennyit az államtitkár úr egy hónapban kézhez kap. Nagy István recepteket oszt, Erzsébet pedig nem eszik nyúlhúst. Mert nem telik rá. De nem telik rá a közmunkásnak, a minimálbéresnek és a minimálbértől kicsit magasabb fizetésért gürcölőnek, de még az elméleti középosztálynak sem. Többek között az ilyen Nagy Istvánok miatt nem telik rá. A legnagyobb baj az, hogy sokkal több Erzsébet van, mint gondolnánk. Sokkal több. Azon pedig a szalonnával tűzdelt nyúlgerinc receptje nem fog segíteni.adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.