Tolvajok gyülekezete

bev11

Ezúttal Edelényben egy szörpház, korábban pedig Izsákon egy vadászház volt az, amelyet – feltételezhetően – európai uniós pénzből létrehozva tettek a magukévá a város polgármesterei. Hol és mi lesz a következő, amit a lassan magukat kiskirálynak érző polgármesterek kisajátítanak? Kormányszinten az uniós pénzek kisajátítása egy elfogadott, sőt, támogatott tevékenység lett. A párttagok és rokonaik egymást segítve osztják ki az uniós pénzeket, melyekben gyermekkori álmaik beteljesülését látják. Legyünk biztosak abban, hogy ez a két eset nem egyedi, csupán idő kérdése, mikor kerülnek újabb gyanús ügyletek a média figyelmébe.

Politikusok és azok rokonai tömegesen buknak le simlis ügyleteikkel, de ez a kormánypártot kicsit sem ingatja meg. Vannak, akik felemelik szavukat a folyamatos lopások és hazugságok ellen, azonban a többség már csak legyint a milliós, sokszor milliárdos visszaélésekre. Sokan azt hiszik, ez hozzátartozik a politikához, azt gondolják, ha egy polgármester visszaél a hatalmával az normális, hisz ő van hatalmon, övé a döntés. Hát kurvára nem normális. Sem az nem normális, hogy pozíciójukkal visszaélve vagyonokat tesznek zsebre, sem az, hogy ezt eltitkolva, az újságírók elől menekülve a kormánypárt védelmező ölelését keresik. Melyet, mint azt akár Farkas Flórián, vagy épp Rogán Antal példája is mutatja, meg is találnak. Boldog házasság ez, ahol a család minden egyes tagjának jár egy kis szelet. Gondoskodnak arról, hogy minden rokon és ismerős megalapozhassa álmait. Álmokat, melyeknek ára magyarok ezreinek nyomorában mérhető.

Fotó: generalcentral.hu
Fotó: generalcentral.hu – Mondok József vadászháza

Sokan mondják, a besúgók országa vagyunk, amit – ha önmagában nem lenne elég borzasztó dolog -, még az a tény is tetéz, hogy a bejelentések ártatlan emberek ellen irányulnak. Nem akarom elhinni, hogy Izsákon, vagy akár Edelényben ne tudtak volna az ott lakók a visszaélésekről, mégsem történt semmi. A feljelentgetést csak „halandó” emberek ellen vagyunk képesek megtenni. Sokan vagy félnek, vagy egyszerűen elfogadják, ha egy helyi vállalkozó, vagy épp maga a polgármester gazdagszik meg egycsapásra. Tudják és elfogadják. Félnek attól, hogy mi lenne a következménye annak, ha beszélnének. Ma már több falu, település vagy éppen város polgármestere hiszi azt, hogy a törvény felett áll. Mivel látják, hogy a lopásokat meg lehet úszni, így nem is félnek a retorzióktól. Számukra mi sem normálisabb annál, mint hogy egy uniós pénzen felújított vadászházba beköltözzenek.

Ha pedig valaki kérdőre vonja őket, akkor hirtelen elérhetetlenek lesznek a céges telefonok, a polgármesternek pedig épp halaszthatatlan ügyei támadnak, heteken keresztül, minden nap. Mindenkit hülyére vesznek, mi pedig ezt tűrjük. A kormány olyan szintre emelte a hazai korrupciót, hogy elfogadott lett, a mindennapi politikai élet részévé vált. Egy-két kitartó újságíró kivételével senki nincs, aki kérdőre vonná ezeket az embereket, elszámoltatásról pedig csak álmodhatunk. Számukra az élet legtermészetesebb dolga lett az, hogy uniós milliókból építgessék, szépítgessék saját és családjuk álmait.

Magyarország valóban az álmok hazája lett, politikusok és rokonaik álmainak hazája. Még csak arról sincs szó, hogy ezek az esetek ritkák lennének, már-már kirívóak. De a legszomorúbb talán nem is ez, hanem az emberek hozzáállása a kérdéshez. A „ha neked lehetőséged lenne rá, te is megtennéd” kezdetű mondatok azok, melyek képesek végtelenül feldühíteni. Tudom, ezt viccnek szokás szánni, de lassan már ebben sem vagyok biztos. Különben hogy lehet az, hogy lassan bárki, akinek lehetősége volt a lopásra, csalásra, meg is tette?

adomany-1