Lehetőségeink még vannak, 4 évünk viszont már nincs

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Sokan mondják, a magyar társadalom a történelme során igen keveset élt demokráciában. Mivel nem igazán volt ideje az embereknek arra, hogy megízleljék ezt, így nem is veszik észre annak hiányát. Tehát mivel az emberek nem tudják mi az a demokrácia, az soha nem is érhető el kicsiny hazánkban? Én ezt hülyeségnek tartom. Semelyik nemzet nem született demokráciába, az soha nem magától alakult ki. Ez mindig is az emberek döntése volt, ők voltak, akik egy elnyomó rendszert a hátuk mögé söpörve a demokrácia szabadságába meneteltek.

Éltem én Norvégiában, Angliában és Spanyolországban is, így talán rám ragadt egy kis szabadságvágy innen-onnan. Noha semelyik rendszer nem tökéletes, az otthonihoz képest mégis ég és föld a különbség. Az emberek képtelenek lennének olyasmiket szó nélkül hagyni, amikre a magyar társadalom fel sem emeli a fejét. Ezekben az országokban (Spanyolország kicsit kilóg a sorból) elképzelhetetlen lenne az, hogy valakiről bebizonyosodik, csalt, lopott, hazudott, és nem vágják ki, mint macskát szarni. Ezekben az országokban még vannak becsületes emberek a politikai életben (igen, Magyarországon is), ám vannak vállalható és vállalhatatlan dolgok is, létezik egyfajta mérce, vannak korlátok.

Norvégiában az emberek igen keveset foglalkoznak politikával. Nem azért mert nem érdekli őket, hanem azért, mert nincs szükségük arra, hogy nap mint nap azon izguljanak, mit loptak el a hatalmon lévők, nem kelnek fel az éjszaka közepén azon aggódva, mikor veszítik el munkájukat. A politikusok teszik a dolgukat, az emberek pedig élik az életüket. Azt nem állítom, hogy ne létezne korrupció, vagy ne lennének hazugságok a parlamentben. Mindenki tudja, ilyen álmok a valóságban nem léteznek. A különbség annyi, ha valakiről ez kiderül, akkor annak az embernek ott annyi is volt. Nincs magyarázkodás, mentegetőzés, mentegetés. Repül.

Britannia egy kicsit más tészta, lévén nem egy picike 5 milliós országról van szó. A képviselők száma nagyobb, a kezelt pénz összege is jóval magasabb. Ezzel pedig a korrupció szintje is jóval magasabb. De sajnos ez a „normális”. Bár ne kellene ezt a szót használnom. A brit valóság picit más, eltér a norvégtól, de az életfelfogás is teljesen más, azonban a  demokrácia és annak gyakorlása mindkét országban jellemző. Annak ellenére is, hogy mindkét országban vagy király, vagy királynő uralkodik. A Brexit és az egy hét múlva esedékes előrehozott választások miatt picit felborult minden, de ez nem igazán változtat a helyzeten. A korrupt politikusokat a saját pártjuk vágja ki, és ítéli el. Ha ez nem így történne, az emberek az utcákon véleményt nyilvánítanak.

Ne higgyük, hogy a demokrácia elérhetetlen számunkra, ha ezt tesszük, akkor valóban az lesz. De ez nem más, mint a saját hibánk. A rendszerváltás óta eltelt majd 30 év, mégsem alakult ki egy jelentős, friss politikai mozgalom sem. Nem akarom hinni, hogy ne lennének hozzám hasonlók, akik megjárták Európa országait, és látták, amit én is. Látták, és ezzel perspektívába helyezték, hol is tart a magyar politika. Az, ami otthon folyik, az a magyar társadalmat pusztítja, minden értelemben ami csak létezik. A kórházi folyosókon utolsókat nyögő nagypapák és nagymamák,  a mozgássérült, aki – látva a kilátástalanságot – inkább önkezével vet véget életének, a rendszer hibája miatt meg sem született gyermekek ezrei. A fiatalok és idősek egyaránt pusztulnak a magyar valóság oltárán, ennek véget kell vetni.

Európában Magyarország már régen a politikai korrupcióval, a lopásokkal egyenlő. Politikailag senki nem vesz minket komolyan. Lassan eljutunk oda, hogy már nem lesz lejjebb, nem lesz hova hátrálni. Mivel az EU-s pénzek évről évre folynak Magyarországra, így a gátlástalan lopás addig tarthat, ameddig valaki megálljt nem parancsol a kormánynak. Ameddig lesz mit lopni, addig mindent meg is fognak  tenni ennek érdekében.

Mi lenne ha az EU nem tolná a pénzt a magyar gazdaságba? Eljönne az éhínségek ideje? Akkor talán lenne elég ok arra, hogy kimenjünk végre az utcákra és ott is maradjunk ameddig kell? Az kell hogy emberek százai haljanak meg a szemünk láttára, ahhoz hogy végre felfogjuk, amiben mi élünk az nem demokrácia, és soha nem is volt az? Én már képtelen vagyok egy Németh vagy Rogán megnyilatkozáson nevetni, vagy legyinteni rá. Olyan szinten vagyok dühös, hogy azt már leírni is nehéz. Azt látom, hogy Magyarországot eltiporják, és a visszafordíthatatlan nyomorba süllyesztik.

Miért kell mindig a következő választásokban látni a megoldást? Ha 2018-ban a Fidesz kerül ismét hatalomra, akkor majd mit mondunk? Majd 4 év múlva? Már most sincs jövőnk, sem nekünk, sem a még meg sem született gyermekeinknek, mi lesz hát 4 év múlva? Léteznek előrehozott választások, léteznek utcák és közterek, és nem utolsó sorban létezik a nép. És ne jöjjön itt nekem senki azzal, hogy ha el is zavarjuk a mostani hatalmat, akkor ki kerül majd a helyére. Létezik szakértő kormány, mely pont ilyen esetekre van. Lehetőségeink még vannak, 4 évünk viszont már nincs.

„Itt az idő, most vagy soha!”

adomany-1