Nem gyűlöllek már, koldusok
boldog butasága,
és titeket se, dölyfös,
gyönyörű villák, akik a
nagyváros kő-mocsara elől
felmenekültök
a Gellérthegyre, Rózsadombra, –
nem gyűlöllek benneteket,
szép lányok, gazdagok, akiket
örömünk elrabolt virágaiba
öltöztet a pénz:
nem gyűlölöm én már az ünnepek
magaslataira költöző
boldogságot, sem a lenti
proletár-kacagást,
mert
én mindent megpróbáltam, és
örülni nem tudtam soha.
Nem gyűlölök
semmit s talán
nem hazudik kétségbeesett
lelkem, amikor
e tavaszi éjszaka csillagos
ege alatt azt súgja, hogy
szent az igazság katonája, de
szentebb, aki örülni tud
s azt mondja, hogy örülni kell
mindennek és mindenkinek,
ha más nincs, annak, hogy vagyunk,
hogy örülni kell,
akárminek,
a látszatnak, a pillanatnak,
örülni, hogy ti vagytok és
örülni, hogy legalább valaki
örülhet nektek, gyönyörű
villák s gyönyörű
testek-lelkek, akik
alacsony nyomorunk elől
felmenekültetek a Pénz
boldog hegyeire. – Óh, már
semmit se gyűlölök én és
hunyt szemmel súgom e csillagos
éjszakában: örülni kell,
örülni, örülni, akárminek és
felejteni, jaj, felejteni,
mert
szomorú az igazság
harca, de akárhogy,
akárhogy is: édes az élet!
Szabó Lőrinc
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.