Örülni kell, akárminek

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Nem gyűlöllek már, koldusok
boldog butasága,
és titeket se, dölyfös,
gyönyörű villák, akik a
nagyváros kő-mocsara elől
felmenekültök
a Gellérthegyre, Rózsadombra, –
nem gyűlöllek benneteket,
szép lányok, gazdagok, akiket
örömünk elrabolt virágaiba
öltöztet a pénz:
nem gyűlölöm én már az ünnepek
magaslataira költöző
boldogságot, sem a lenti
proletár-kacagást,
mert
én mindent megpróbáltam, és
örülni nem tudtam soha.
Nem gyűlölök
semmit s talán
nem hazudik kétségbeesett
lelkem, amikor
e tavaszi éjszaka csillagos
ege alatt azt súgja, hogy
szent az igazság katonája, de
szentebb, aki örülni tud
s azt mondja, hogy örülni kell
mindennek és mindenkinek,
ha más nincs, annak, hogy vagyunk,
hogy örülni kell,
akárminek,
a látszatnak, a pillanatnak,
örülni, hogy ti vagytok és
örülni, hogy legalább valaki
örülhet nektek, gyönyörű
villák s gyönyörű
testek-lelkek, akik
alacsony nyomorunk elől
felmenekültetek a Pénz
boldog hegyeire. – Óh, már
semmit se gyűlölök én és
hunyt szemmel súgom e csillagos
éjszakában: örülni kell,
örülni, örülni, akárminek és
felejteni, jaj, felejteni,
mert
szomorú az igazság
harca, de akárhogy,
akárhogy is: édes az élet!

Szabó Lőrinc