Az ellopott milliárdokat talán vissza lehet szerezni, de ezt a rombolást visszafordítani aligha

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Balog Zoltán minden idők legdilettánsabb, a legtöbb terület szétveréséért felelős, az emberi erőforrással valamilyen rossz vicc okán egy lapon emlegetett miniszter a pedagógusnap alkalmából küldött ünnepélyes-ünnepi levelet az oktatási intézmények vezetőinek és ezáltal a magyar pedagógustársadalomnak.

Mielőtt erről a legújabb okádékról pár szót ejtenék, emlékeztetnék mindenkit arra, hogy talán 48 óra sem telt el azóta, mióta a parlament (pontosabban annak Fidesz-KDNP-s többsége) a legnagyobb titokban, csendben és tömény lábszagba burkolózva szavazta meg az úgynevezett Taigetosz törvényt, amely újabb csapást mér a minden irányból kivéreztett oktatási rendszerre. Különös tekintettel annak legkiszolgáltatottabb szereplőire, a tanulási nehézséggel küzdő (diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás) gyerekekre.

Újra leírom a lényeget, csak azért, hogy a tenyérbemászó képű, embertelenül szervilis, semmihez nem értő, cserében helyrehozhatatlan károkat okozó elcseszett lelkészt újra az őt megillető helyre tudjuk rakni a megvetés listáján. Hogy ünnepinek csúfolt levelét a megfelelő helyre tudjuk írni a többi megbocsáthatatlan szarság mellé, amit politikai parancsra – Orbán iránt érzett szerelme jegyében, amit legfeljebb Semjén Zsolt képes túlszárnyalni – elkövetett.

Balog emberkísérletügyi miniszter a szakmai szervezetek, civilek, érintett diákok, pedagógusok, szülők érveit magasról leszarva tolta a parlament elé az Emmi által megálmodott formában azt a törvénymódosítást, amelynek lényege, hogy a tanulási nehézséggel élő gyerekek 2018-tól nem kaphatnak felmentést az osztályozás alól bizonyos tantárgyak esetében, ahogy eddig.

Másrészt ezentúl nem csak gyógypedagógusok, hanem szakképesítés nélküli pedagógusok is foglalkozhatnak az enyhén értelmi fogyatékos tanulókkal. Nem elég tehát, hogy a kormány 2010 óta tapossa, rúgja, sorvasztja a gyógypedagógus-képzést, most szakemberhiányra hivatkozva viszi keresztül ezt az istentelenül aljas módosítást, miközben kétezer gyógypedagógus hiányzik a rendszerből.

Hogy Sajátláb Svájcban tanulhasson, a te kölyköd meg trágyát lapátoljon élete végéig Mészáros földbirtokán

Tehát az van, hogy ezeknek a teljesen átlagos képességű/kimondottan tehetséges gyerekeknek komoly nehézséget okoz az olvasás, az írás, a számolás. Nem azért, mert lusták, hanem mert az agyuk máshogyan működik. Lehet, hogy egy diszkalkuliás gyermek hihetetlenül tehetséges műbútorasztalos, operatőr, színművész, jogász vagy fodrász lehetne, de soha nem lesz. Mert meg fog bukni matekból újra és újra, soha az életben nem jut túl a nyolc általánoson, már ha azt el tudja egyáltalán végezni. Ha nem, akkor 16 éves korban kihullik a rendszerből és remek közmunkás lesz. Több tízezer gyermek boldogulási esélyeit feszíti keresztre a dilettantizmus és a gyarló, pillanatnyi érdekek mentén alakított oktatáspolitika.

Ezt a nyilvánvaló és viszonylag egyszerűen prognosztizálható következményt figyelmen kívül hagyva, gyökértörvényük indoklásában Balogék azt írták: a kormány azt reméli ettől a jogszabálymódosítástól, hogy a diákok és szüleik így majd motiváltabbak lesznek „a nehézségek leküzdése érdekében”. Ha valakinek kétsége lett volna afelől, hogy ki ez a szakminiszter és milyen szakembergárdára támaszkodva nyesi, fúrja, faragja és tereli mellékvágányra a felnövekvő generáció életét, akkor ennél jobb magyarázat nem kell. Nehézségeket gördítesz az egyébként is nehézséggel küzdők útjába és azt várod tőlük, hogy önerőből abszolválják az abszolválhatatlant. (Lásd: lex-CEU és egyéb disznóságok).

Nos, ezeknek fényében és árnyékában tegyük ide a szemforgató pap pedagógusnapi levelének főbb gondolatait:

Ebben a hamarosan véget érő tanévben a magyar köznevelés rendszerének évizedeken át húzódó átalakítása zárul le. A párbeszédnek is köszönhetjük, hogy az oktatásszervezés új rendszere egyre biztosabb lábakon áll. (…) Mostanra jól láthatjuk azt is, kik maradtak meg a szakma talaján, s kik igyekeztek a politikai mezőben hasznosítani az átalakítás nehézségeiből keletkezett feszültségeket.

Hozzátette, továbbra is folytatni akarja a párbeszédet azokkal, akik szakmai alapon, a jobbítás szándékával, a rájuk bízottak érdekében fogalmazzák meg bírálataikat.

A hülyének nézett tanárokat, tanítókat emlékeztette: idén szeptemberben újra emelkedik a bérük, méghozzá 3,5 százalékkal (ez körülbelül hét-tízezer forintos emelést jelent). Mivel ünnep van, hát önmagát ünnepelte azzal, hogy felidézte, miként változott a pedagógusok átlagbére 2010 és 2017 januárja között:

41,9 %-kal nőtt, míg a nemzetgazdasági átlagbér ugyanebben az időben «csak» 35,2 %-kal. Ennek eredményeképp 2017 januárjára az oktatásban magasabb volt az átlagbér (bruttó 279.439 forint), mint a nemzetgazdaságban (bruttó 273.822 forint).

Balog azt is hazudta írta, hogy a gyógypedagógusok létszámának növelésére és munkakörülményeik javítására külön figyelmet kell fordítaniuk, a következő tanév feladataként pedig az új Nemzeti alaptanterv kidolgozását, egyeztetését és a bevezetés előkészítését, valamint a kilenc évfolyamos iskoláról szóló párbeszédet nevezte.

Hát tényleg, ez cáfolhatatlan, hogy külön figyelnek a gyógypedagógusokra. Eddig is azt csinálták éveken keresztül, most azért kell saját érdemeik megkoronázásaként szakképesítés nélküli, lehetőleg fideszes káderek rokonaival feltölteni ezeket az állásokat.

Az külön felemelő, hogy az Orbán család felkent papjának a párbeszéd szót sikerült legalább háromszor beleszőnie ebbe a kormány mellét döngető agyi hasmenésbe. A simicskista sajtóval nem kommunikáló kísérletezésügyi selejt – aki a vízfejű minisztériuma alá tartozó intézményeknek is megtiltotta, hogy a nem fideszes sajtónak nyilatkozzanak, akinek Farkas Flórián szőnyeg alá söpört gigalopását, a PISA-szégyent, a gödi Topház körüli disznóságokat, a mentősök megalázását, a Klik nevű szörnyet, és megannyi tudatos pusztítást nyugodtan a nevéhez köthetünk – párbeszédet emleget. Nem sül le a bőr arról az ájtatos pofájáról, pedig ha csak ezt a legutóbbi gyalázatos húzását emlegetnénk, az is bőven elég bizonyítéka lenne annak, hogy a saját, jól fizetett, szakmainak csúfolt seggnyalóin kívül senkivel nem folytatott párbeszédet az elmúlt években.

Nekem sül le a bőr a képemről, hogy azt sem szégyelli mindezek tetejében, hogy a béremelést fényezze. Akkor is elfogadható lenne, ha igazat beszélne, de sajnos nem sikerült az igazság valamennyi részletét kibontani. Ha jól tudom, akkor a páratlan béremeléssel párhuzamosan a tanároktól elvették a pótlékokat (túlóra, helyettesítés, stb.) és miután a kötelező órák száma nőtt, a pedagógusok több munkával keresnek többet, amit következésképpen hazugság béremelésnek nevezni.

Ami a legmegbocsáthatatlanabb, az mégiscsak a politikai fricska, a tanárok egy részének leköpése. Konkrétan azoknak, akik felemelték a hangjukat a hozzá nem értés, a megbocsáthatatlan károkozás ellen (kismillió alkalommal írtunk ezekről) és akiknek az arcába Balog letolt gatyával hugyozott bele minden alkalommal. A tudás alapú társadalom kivéreztetését az oktatás lebutításával levezénylő, az egyházakat degeszre hízlaló, a szegény gyerekeket szemfényvesztésből kaviárral etető Balog Zoltán a kormány legkártékonyabb figurája, pedig Lázárnál dörzsöltebb gazembert egy fölöttébb erős versenyben is nehéz találni. Akkor is, ha meggyőződésből, akkor is, ha parancsra cselekszi.

Ennél az is jobb lett volna, ha meg sem szólal ez a politikai bohóc, akinek ha csak a Taigetosz törvény lenne az egyetlen bűne, akkor sem nyerhetne feloldozást. Viszont dicső tevékenységét végignézve, az ő nevéhez kapcsolódik egy évről évre gyatrábban teljesítő, kudarcéleményekben felnövekvő generáció, amely képzetlen, rászoruló, nehéz helyzetre predesztinált, irányítható, megfélemlíthető egyedekből áll. Ezt termeli ki és újra a fideszes Balog-féle oktatási rendszer. Az ellopott milliárdokat talán vissza lehet szerezni, de ezt a tudatos rombolást visszafordítani aligha.

adomany-1