December 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Népes pereputtyának és famíliájának semmi keresnivalója nem lehetne a közpénzek környékén. Semmi

Attól teljesen eltekintve, hogy a dicső vezető születésének kiheverhetetlen napját üljük ma – lehetőleg reggeltől estig -, éppen tegnap kerültek nyilvánosságra (igen, egyelőre ezek az adatok még nyilvánosak) a bányaoligarcha Orbán-dinasztia gerincét adó, idősebb Orbán Győző körül gravitáló cégek eredménybeszámolói.

A miniszterek örökös elnökének, a világéletében politikából és közpénzekből élő Viktornak Győző nevű édes jó apja nem panaszkodhat: az EU-s és hazai költségvetési forrásokból finanszírozott gigaprojektek útjából nem sikerült igazán félreállnia (erről ITT és ITT olvashatunk tényeket, számokat, konkrétumokat), így most 1,2 milliárdnál (azaz 1200 millió) forintnál is több osztalék ütötte az ő tisztességes munkában megkérgesedett tenyerét. Pontosabban közel 1 milliárd, mert az egyik cégnek sajnos Orbán

  • Dolomit Kft. (az Orbán família ennek csak 50%-os tulajdonosa): 2,2 milliárdos árbevétel, 410 millió adózott nyereség (19%-os profitráta) + az eredménytartalék terhére 90 millió = 500 millió osztalék.
  • Gánt Kő és Tőzeg: 413 millió forintos árbevétel, 255 millió forint adózott nyereség (!) = 61 százalékos nyereséghányad; 2017 december végéig 730 milliós osztalékot (!) vesznek ki a cégből a milliárd körüli eredménytartalék terhére.
  • Nehéz Kő Kft.: 872 milliós árbevétel, 11 milliós nyereség nullázódott, innen nem vettek ki osztalékot.

Mielőtt rátérnék a saját gondolataim tolmácsolására, emlékezzünk vissza, mit reagált Kovács Nemsikerült Zoltán kormányszóhurcoló 5 napja egy televíziós műsorban arra, hogy milyen érdekes, hogy mindhárom cég azután lett ilyen módfelett sikeres, hogy apuci kicsi fia kormányra került:

Kovács: Ez hanyadik éve téma? Hanyadik évtizede téma? És a 2010 előtti időszak árbevételeit is megnézték? Vagy megnézték azt, hogy más kőkereskedelemmel (foglalkozó cégnek mennyi volt a bevétele – szerk.)?

Műsorvezető: 2010-ben 1,9 milliárd volt az említett cégek árbevétele, aztán 2015-ben már sokkal magasabb: 5,2.

Kovács: Mert közben a magyar gazdaságot sikerült rendberakni, és az egész magyar gazdaság elindult felfelé. Az építőiparban, az ehhez kapcsolódó iparágakban nézze meg milyen tendenciák mutatkoznak.

Műsorvezető: Még véletlenül sem azért, mert a beruházók alvállalkozóként az Orbán család cégeit hívták meg?

Kovács: Hát nem, hanem azért, mert elindult a magyar gazdaság felfelé. Tehát gazdasági növekedés van, több megrendelés jut mindenhova. (…) Miért vesz ki egy adatot egy cég esetében? Hasonlítsuk össze más cégekkel.

Műsorvezető: Hát hasonlítsuk! De azért az látható, hogy a nagy állami beruházások körül mindig adott cégcsoportok működnek és az is érdekes, hogy az Orbán család cégei – amíg nem volt G-nap – a Simicska-féle Közgép konzorciumoknak dolgoztak alvállalkozóként, aztán hogy, hogy nem a Mészáros-féle konzorciumokban kaptak megrendelést.

Kovács: Még egyszer, én látom, hogy évek óta ez egy ilyen verejtékszagú erőfeszítés, hogy a kákán is csomót keresve próbáljanak meg ebben ügyet találni. Nézzük már meg az építőipar, az egyéb vállalkozási szektorok számait egymással összehasonlítva.

Hát azt hiszem, ennyi elég is. Az arrogáns Kovács Zoltán szerint ezeket a számokat a kontextusból emeli ki minden idióta, aki évek óta látja azokat a tendenciákat, amelyek egyébként –  a szekértoló szervilis szarlapátolók szerint – nem léteznek. Kovács szolgalelkű nyalonc nem vágja, mit akar bárki ezekkel a félrevezető számsorokkal, amelyeket az ellenzékiek, az idegen érdeket szolgálók, az álcivilek, a nem propagandaszócsövek szisztematikusan meglovagolnak azért, hogy a tisztaéletű Orbán családot besározzák. Kovács és a többi morális pöcegödör nem találja furcsának, hogy ha az egész iparág annyira hasít, amennyire állítják, a dinasztia mégis miért kizárólag állami beruházásokból, európai és adófizetői pénzekből zsírosodik. Nem kicsit, nem Bözsi néni által felfogható mértékben, hanem folyamatosan és csillagászati nagyságrendben.

A szakadt mundér becsületét védő inasok – ha számokat mutatnak nekik, akkor azért, ha nem mutatnak nekik számokat, akkor meg azért  – egyáltalán nem tartják furcsának, hogy az apja által különös kegyetlenséggel nevelt legkisebbik Viktor körüli családi cégek állami megrendelésekből gazdagodnak. Igen, látom: a 2015-ös aranyévhez képest 5,2-ről mintegy 3,5 milliárdra csökkent idősebb Orbán Győző érdekeltségeinek árbevétele, és akkor? Akkor nem baj, hogy két cégből az adózott nyereség közel dupláját marják ki osztalékként?

Azoknak mondom, akik még nem veszítették el teljesen a józan eszüket, az önbecsülésüket és a morális mércéjüket, vagy elveszítették, de néha még beléjük hasít valami felelős állampolgári érzés, vagy akik nem hörögnek önkívületi állapotban, süketen, bután és vakon a milliárdosok (Soros, Simicska) embereit (Vona, Botka) szemléltető cinikus plakátok alatt: nem az a kérdés, hogy 1,9, hogy 3,5, vagy 5,2 milliárd. Az ország miniszterelnökének, pereputtyának és famíliájának semmi keresnivalója nem lehetne a közpénzek környékén. Semmi. És ha Gyurcsánynak hívnák a miniszterelnököt, vagy Botkának, vagy Vonának, akkor ez ugyanúgy érvényes lenne.

Az ország miniszterelnöke ugyanis nem arra kapott felhatalmazást, hogy az egész dinasztiáját a közpénzek csecsén hízlalja, hogy a köz bizalmát a sajátjai pofátlan, határt nem ismerő gazdagodására fordítsa, hogy a magánvagyonát a 29 év munka után nettó 111 ezer forintot kereső mentősök verejtékes adóforintjaiból harácsolja össze. Azért, hogy az őt gyerekkorában földön rugdosó apjának lépten-nyomon bizonyítsa, mekkora ember lett belőle.

Lehet demagógiát kiáltani, de hol vannak azok az ökölbe szorult agyú nemzeti érzelmű hazafiak, akiket lázba hozott a szocialisták luxus- és extraprofitja, a gonosz multinacionális cégek által kitalicskázott nyereség? Hol vannak és miért nem ütik az asztalt? Miért nem őrjöngenek, miért nem érzik becsapva magukat? Miközben a közönséges, kormányzati kapcsolatokkal nem rendelkező, egyjegyű számmal kifejezhető profitrátát produkálni is csak kínok és keservek árán képes vállalkozások küzdenek az életben maradásért, az ex-párttitkár Orbán Győző cége 60%-os nyereséghányaddal a zsebében szárnyal.

A haldokló egészségügyet, a szarrá vert oktatást, megalázott társadalmi csoportok nyomorúságát leszarva néhány év alatt saját taknyán csúszó, morális fertővé vált az ország. Amely az elvtelen párttitkár frusztrált, hatalommániás fiának és bűnbandájának kezébe adta saját sorsát. Annak az enyves kezébe, aki összes politikai ellenfelénél nagyobb esélyt kapott arra, hogy a fejlett, civilizált országok sorába emelje és élhető országgá tegye Magyarországot. De nem.

Beruházások, fejlesztések, munkahelyteremtés, gazdaságélénkítés helyett csilliárdos osztalékok az Orbán famíliának. Csókosok, apák, vejek, sógorok zsebeiben eltűnő jövő és papíron-propagandában kozmetikázott gazdasági növekedés. A fejlődésben évtizedekre visszavetett pusztaság egy jobb sorsra érdemes ország helyén. Ez nem irigység, nem a kákán csomót keresés, ezek szikár tények. Innen felállni: na, az lesz csak igazán verejtékszagú erőfeszítés.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.