DÜHÖNGŐ

A baloldali rasszista ugyanolyan mocsok, mint a jobboldali

Swan Edgar | 2017. Május 31, Szerda | 17:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Kérem, ezentúl ne szennyezzék a hírfolyamomat, a baloldali rasszista ugyanolyan mocsok, mint a jobboldali!” (üzenet a postánkból)

Említettem már, hogy távolról sem mindig és mindenben értünk egyet szerkesztőségen belül. Ami – ebben történetesen pont egyetértünk – teljesen rendben is van. Sőt. Ijesztő is lenne, ha nem így állna a helyzet, mert akkor mi lennénk a Fidesz, márpedig arra nem kimondottan vágyunk.

Ilyen egyet-nem-értés forgott fenn tegnap is, amikor megosztottunk a közösségi oldalon egy posztot. Ezt:

Egy elkeseredett nő írta, mert megtudta, hogy családbarát kormányunk megvonta a lombikbébi-programtól a támogatás egy részét és ez azt jelenti, hogy akár még éveket kell várni azoknak az embereknek, akiknek semmi más módon nem lehet saját gyermekük. Egy ilyen beültetés nem csupán iszonyú tortúra, hanem iszonyú drága is. Milliókba kerülhet. Ezt nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. A posztot író nő végtelenül elkeseredett.

És itt jött a dilemma. Hogy szabad-e megosztani ezt a posztot. Mert a történet feltétlenül közérdekű, a cigányságra való egyértelmű, rosszindulatú utalás viszont nem közérdekű és nem is tolerálható. Még akkor sem, ha a hölgy egyébként soha nem mondott, vagy írt volna ilyet, csak az elkeseredés hozta ki ezt belőle. Ez persze csak találgatás, lehetséges, hogy mondott volna.

Posztba bele nem nyúlunk, nem szerkesztjük, nem cenzúrázzuk. Nincs hozzá jogunk, senkinek sincs. A kérdés az volt, vállaljuk-e így, vagy lapozunk. Vállaltuk, mert az alap-problémán túlmenően nagyon érdekes kísérletnek ígérkezett. Az is lett.

Ugyanazon a felületen, ahol már külön azért kell valakinek órákat töltenie a kommentek ellenőrzésével – ugyanis igen gyakran és játszi könnyedséggel vezetik vissza a kedves olvasók Orbán húzásait az ő vélt, vagy valós cigány származására, ezeket a kommenteket pedig szorgosan töröljük – halálosan felháborodtak azon, amit a megosztott posztban olvastak. Megjegyezem: jogosan. Azonban azt is megjegyzem: attól, hogy valamiről nem beszélünk, az még nem fog elmúlni. Általában három éves korra kinövi az ember azt a gondolatot, hogy amennyiben befogja a szemét és ilyen módon nem látja a másikat, a másik sem látja őt.

Márpedig a probléma itt van velünk akkor is, ha nem beszélünk róla. Az az elemi késztetés, hogy amint valami bajunk akad az életben, azonnal keresünk egy bűnbakot. És jellemzően a cigányságot találjuk meg, mert az olyan kézenfekvő. Azt a cigányságot, amelynek az égvilágon semmi köze nincs a lombikbébi-programra szánt pénz elvételéhez, akik minimálisan sem tehetnek erről, mégis előkerültek. Az ő bűnük, nyilván. Mert sokat kell rájuk költeni.

Holott rohadtul nem költ rájuk sokat az ország, mert nagyságrendileg többet kellene. Nem segélyek formájában, hanem egészségügyre, munkahelyteremtésre és oktatásra, oktatásra, oktatásra. Megtérülne.

Azonban a Farkas Flóriánokkal és az őt foggal-körömmel védő Orbánokkal kitapétázott országban két út lehetséges. Vagy mindenért a romákat okolni – bokaficamtól a munkanélküliségen át a kátyús utakig – vagy úgy tenni, mintha romák nem is léteznének. Esetleg még meg lehet sértődni helyettük.

Csakhogy közben a romák itt vannak. És úgy tenni, mintha minden rendben lenne körülöttük, legalább olyan káros, mint őket okolni bármi olyasmiért, amihez kutya közük nincsen. Miután nem tegnap hozott a gólya engem sem, emlékszem arra az időszakra, amikor valóban ömlött a pénz segélyekre, ingyen lakást utaltak ki a roma családoknak. Csak éppen az oktatást felejtették ki a programból, márpedig aki a komfort nélküli vályogputriból hirtelen lakótelepre csöppen, miközben nincs meg a megfelelő szocializáció ahhoz, hogy be tudjon illeszkedni egy számára idegen környezetbe, akkor az fog történni, ami történt is. Nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Azok a nem-romák, akiknek szintén szükségük lett volna lakásra, de nekik nem járt, megharagudtak azokra, akiknek meg járt. És azok az emberek, akik napi tizenöt órában húzták az igát azért, hogy el tudják tartani a családjukat, joggal voltak dühösek azokra, akiknek semmit nem kellett tenniük a megélhetésért, mert nekik alanyi jogon járt.

Aztán jött a következő agybaj, amikor az addig is nagyon rosszul kezelt helyzetre rátolt a kormány egy lapáttal és egyik napról a másikra mindent elvett úgy, hogy semmiféle átmenet nem volt. Családok tízezrei találták magukat a legnagyobb nyomor kellős közepén.

Van cigány kérdés, van roma probléma. Ezt nem eltagadni kell, hanem beszélni róla és megoldást keresni. Közösen, nem szokás szerint a romák feje felett. Ehhez ők is kellenek és a nem-romák is kellenek. Mert egyetlen egy roma gyermek sem születik sem butábbnak, sem rosszabbnak, mint bármelyik más kisbaba. Ugyanazok a képességei, de többnyire nem ugyanazok a lehetőségei. Aki abban nő fel, hogy nincsen fürdőszoba, hogy éhezni, fázni természetes dolog, annak nem lesz igénye a jobbra, mert nem is tud róla. Aki azt tanulja pici korától kezdve, hogy meg kell küzdeni az életben maradásért és ha ennek az a módja, hogy lopni kell, akkor lopni fog. Akkor is, ha ordítva hibáztatjuk és akkor is, ha úgy teszünk, mintha minden rendben lenne.

Ezen a helyzeten nem lehet egyik napról a másikra változtatni, ez többgenerációs projekt. Ezért egyetlen egy kormány sem vállalta fel soha, inkább csak még nagyobb károkat okoztak. Márpedig a saját honfitársainkról beszélünk és a saját országunkról beszélünk.

A közvélekedéssel ellentétben én azt gondolom, hogy beszélni kell erről. Sőt, azt is gondolom, hogy akár ki kell provokálni ezeket a párbeszédeket. Nem szabad úgy tenni, mintha minden rendben lenne, mert nincs rendben, szinte semmi. És nem vagyok meggyőződve arról, hogy az a megoldás, hogy egy ilyen poszt kapcsán az olvasók egy része nagyon is lelkesen egyetért a szerző véleményével, hogy bizony a cigányok miatt veszi el a kormány a pénzt. Mert nem. Mert az a bizonyos 12 éves roma kislány valószínűleg nem fogja megérni a 30 éves kort sem és az ő kisbabája sem biztos, hogy fel fog nőni. Mert az a 12 éves roma kislány éppen annyira éretlen még testileg és lelkileg, mint bármelyik vele egykorú gyerek, de neki talán soha nem volt esélye sem arra, hogy gyerek lehessen és nem is lesz rá esélye, ha nem változtatunk a dolgokon.

A társadalom 8-10 százalékát kiskorúként kezeljük és a társadalom 8-10 százaléka – természetesen vannak kivételek – kiskorúként viselkedik. Ez pedig senkinek nem jó és sehonnan sehová nem vezet. A romák felelőssége ebben éppen úgy megvan, mint a nem-romák felelőssége. Nincs miért egymásra mutogatni. Beszélni kell róla. Beszélni kell arról, hogy miért van olyan mélyen beépülve sokunkba a zsigeri cigányozás. Ideje lenne magunkba nézni mindannyiunknak és nem söpörni a szőnyeg alá ezt a kérdést, mert magától nem fog megoldódni. Akkor sem, ha mi rohadjunk is meg azért, mert nem cenzúráztuk ki egy posztból azt a részt, ami legalább annyira súlyos bajokra mutat rá, mint az, amiről eredetileg beszélni akart a szerzője.

Nagyon örülnénk neki – ebben megint egyetértés van – ha roma (és nem roma) emberek is megosztanák velünk a gondolataikat. Ha elmondanád: [email protected] adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

DÜHÖNGŐ

A baloldali rasszista ugyanolyan mocsok, mint a jobboldali

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY