Nagy nap lesz a holnapi, hamarosan majd nemzeti ünnep is, de most még nem az. Most még csak nem hivatalosan ájulunk el a gyönyörtől – talán majd lesz valamilyen mise is ebből az alkalomból – mert Orbán Viktornak sikerült betöltenie az 54 évet, ami azért már nem semmi. Szívből gratulálok ehhez az emberfeletti teljesítményhez, drága Viktor!
Emberi számítás szerint már túl vagy életed felén. Ilyenkor szokás végigpillantani az eddig megtett úton. Mivel rendkívül elfoglalt ember vagy, biztosan nincs erre időd. Nem baj, segítek. Ezt mondtad 25 évvel ezelőtt, amikor még liberális voltál:
Ma már nem vagy. Sem fiatal, sem liberális, sem demokrata. Ilyen vagy:
Szóvirágokat és nemzeti színekbe csomagolt hazugságokat felböfögő ügyeskedő, aki pénzt és hatalmat akar. Minden áron. Bármi áron. A mi és a gyermekeink jövője sem túl drága, hogy ezeket megkaphasd és megtarthasd.
Azon töprengek (helyetted, mert te nem fogsz rajta elgondolkodni), hogy negyed százada is hazudtál már, vagy akkor még hittél valamiben? Azt hiszem, már akkor is hazudtál. Már akkor is tudtad, mit akarsz. Mára elérted. Körülvetted magad seggnyalókkal, gerinc nélkül született áhítatoskodókkal. Olyanokkal, akik soha nem bosszantanak a valósággal, soha nem szembesítenek a tetteid következményeivel. Mert ezt várod el tőlük és ők ezt adják. Ezért fizeted őket. A mi pénzünkből.
Úgy gondolom, romlott voltál az első perctől kezdve, nem a hatalom rontott meg. Az egykori Soros ösztöndíjasból:
Soros Györgyöt betegesen gyűlölő, a valódi, nem előre egyeztetett kérdések elől a függöny és a biztonsági emberek mögé bújó gyáva, paranoid kisember lettél. Ami mindig is voltál, de a fiatalság eltakarta mindazt, amit ma már semmi sem tud elfedni.
Mondd, Viktor! Most boldog vagy? Elértél mindent, amit akartál, amiről álmodoztál, amikor apád ököllel ütött? Visszavágtál azoknak az egykori kollégistáknak és egyetemistáknak, akik műveltebbek, jobb modorúak voltak nálad? Nem hiszem. Nem hiszem, hogy boldog vagy. Amit igazán akartál, azt soha nem érted el és soha nem is érheted el. Nem tudsz kibújni a bőrödből. Maradsz az erőszakos, de nem túlságosan tehetséges focista a falu széléről. Az ügyvédpalánta, akiből soha nem lett ügyvéd, az önjelölt forradalmár, aki alól kikoptak a forradalmak.
Mindig arra vágytál, hogy apád elismerje a tehetségedet? Hogy büszke legyen rád? Ezért tetted dúsgazdaggá? Büszke rád? Vagy legalább akkor büszke volt, amikor az a leplezhetetlen vigyor szétterült az arcodon, hogy végre egy levegőt szívhatsz az Amerikai Egyesült Államok elnökével? Nem hiszem.
Most boldog vagy, Viktor? Büszke vagy a családodra? Ráhel lányodra és az ő férjére büszke vagy? Az összeharácsolt vagyon kielégít?
Tudod, Viktor, hasonló korúak vagyunk. Ugyanazt a történelmet éltük meg. Ugyanabban az országban, ugyanazokat az éveket. Az én gyermekeimnek el kellett menniük innen ahhoz, hogy boldoguljanak, hogy tényleg csak a tehetségükön és a szorgalmukon múljon, hová jutnak el az életben. A te gyermekeidnek nem kellett elmenni, te megteremtetted számukra az alapokat helyben. A családi vállalkozást, amit Magyarországnak hívunk. Megteremtetted akkor is, ha ennek az árát én, a szüleim, a gyermekeim fizetjük meg.
Én büszke vagyok a gyermekeimre. Mert megálltak a maguk lábán akkor is, ha nagyon kemény volt sokszor, ha nehéz volt, ha fájt. Megálltak, nem sündörögtek egyik párt keltetőjében sem, nem akartak a más kárára, saját elveik ellenére boldogulni. Ők rendben vannak és rendben is lesznek. Bárhová veti őket a sors, meg fognak állni a maguk lábán. A te gyerekeid meg fognak állni, Viktor?
Egy kicsit most veled együtt, vagy inkább helyetted én is visszanéztem az eddig megtett útra. Voltak és biztosan még lesznek hülye dolgaim, sok mindent máshogyan csinálnék, de az igazán fontos dolgokat nem. Azokat ugyanúgy csinálnám. És nem szégyellem magam, még akkor sem, amikor a tükörbe nézek. Nem szégyenkezem és nem félek a holnaptól.
Te sem félsz, Viktor? Nem félsz a holnaptól?
Akárhogy is, boldog születésnapot.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.