Készülj, Viktor! Beköltözöm hozzátok

MTI Fotó MTI Fotó

Drága Viktor!

Biztosan ismersz, én vagyok a legnagyobb rajongód. Iszom a szavaidat, akár a te szádból jönnek, akár valamelyik másik szádból. Mármint amelyik Kósa, vagy Rezsiszili, vagy Rogán, vagy Lázár, vagy Hollik, Halász, Kövér, Harrach, vagy a többiek arcában van benne.

Most, hogy szóltatok: veszélyben a populációnk, erősen gondolkodóba estem. Mivel mindig is világuralmi törekvéseim voltak, el is határoztam, hogy teleszülöm neked a világot. Nógrád megyével akartam kezdeni. Be is jelentkeztem a körzeti dokihoz, de kiderült, hogy nincs körzeti orvos azon a környéken. Néha jön egy helyettes, vagy nem jön. Az a jó hír ezzel kapcsolatban, hogy már vannak füvesasszonyok, mint a régi szép, nyereg alatt puhított időkben. Akinek baja van a faluban, az hozzájuk fordul. Tudnak adni szerelmi bájitalt, le tudják venni az átkot és gyógyfüvekből teát készítenek mindenféle nyavalyára. Sajnos vakbélműtétre még nem vállalkoznak, de amúgy elég pöpec dolog gyógyteát kortyolgatva beledögleni egy csomó gyógyítható betegségbe.

Az én szaporodási késztetésemmel nem tudtak mit kezdeni, ezért bementem a városba, mert ott van kórház. Alig hatvan kilométerre van, egy hét alatt oda is értem biciklivel. A buszjegy rohadtul drága ugyanis, a közmunkás béremből nem futja ilyen dőzsre. Kaptam időpontot vizsgálatra. Öt hónappal későbbre.

Na, mondom magamban, a szaporodás nem várhat ilyen sokáig! Három faluval odébb van egy lódoki, hozzá fordultam. Végülis ő ért hozzá, legfeljebb majd négykézlábra állok a vizsgálathoz. Végül nem is kellett négylábra állnom, mert a doki helyből megmondta, hogy a tudomány mai állása szerint én nem tudok szülni, hanem csak a nők tudnak. Azt mondta, keressek egy asszonyt, majd az szül nekem és persze neked, drága Viktor!

Hazatekertem – bevallom, csalódott voltam egy kicsit, mert ezt nem mondtátok a sajtótájékoztatókon – és nekiláttam a családalapításnak. Mindjárt szembesültem is az első gonddal. Ugyanis a faluban egy csomó öregasszony lakik, meg néhány öregember. Azok meg már nem fognak nekünk gyereket szülni, az egyszer biztos. Mivel már ide is betört a huszonegyedik század, feladtam egy hirdetést, hogy jól szituált férfi (soha nem fogom megtudni, hogy kell szituálni, de láttam, hogy a többi hirdetésben is ezt írták és gondoltam, én sem vagyok kevesebb, mint a városi népek) feleséget keres gyereknemzés céljából.

Na, egy válasz nem sok, annyi se jött a hirdetésre. Én nem tudom, mit csinálhattam rosszul, de valahogy senki sem akart nekem szülni. Akkor meg azt találtam ki, hogy beleírom a hirdetésbe, hogy saját lakással rendelkezem és fideszes vagyok, a kormánynak dolgozom. Ami igaz is, mert megörököltem a nagyapámék házát, az a sajátom. Igaz, hogy százhúsz éves és kábé a második világháború idején volt utoljára felújítva, de attól még saját. A fideszesség is igaz és a kormánynak dolgozás is, mert ugye a közmunka az nem versenyszféraszektoros. Vagy ilyesmi.

Na, erre már jöttek a válaszlevelek. Meg jöttek a nők is, úgy kellett beosztanom, hogy melyik nap kit fogadok. Mondjuk a randik nem sok időt vettek igénybe, mert amikor megtudták, hogy nem vagyok minimum államtitkár és a ház sem a Pasa parkban van, akkor úgy otthagytak, mint a vöcsök. Hogy szüljek én magamnak. Pedig nem tudok, mondta a lódoki.

Képzeld Viktor! Azt mondták a nők, hogy egy gyereket megcsinálni és megszülni a hülye is tud, nem az a valami. Hanem hogy azt aztán fel is kell nevelni. Például etetni kell. És állítólag egy ilyen kisbaba nem pockot és ürgét eszik, hanem bébiételt, később meg egészséges, normális kajákat. Pelenka is kell neki, mert – ezt is megtudtam – nem úgy van ám, hogy kitolja a fészek szélére a fenekét és szarik egyet, hanem a pelusba. És az is nagyon drága. Meg ha egy kisbaba, vagy nagyobb gyerek beteg, akkor nem ám kilöki az ember az ablakon és szül egy másikat, hanem orvoshoz viszi, gyógyszert vesz neki és ilyenek.

Aztán meg ruha is kell, meg cipő. Ráadásul sok, mert feszt kinövi. Kell saját szoba, ágy, íróasztal, számítógép és ilyenek. Mert ma már nem menő, ha valaki megtanul írni-olvasni, aztán kapál egész életében és örül, ha havonta egyszer húst lát. Hanem ezek az asszonyok jobb életet akarnak a fiókáiknak és ahhoz tanulni kell, meg iskolába járni. De az is sokba kerül, mert be kell menni a városba, mert itt minálunk még iskola sincs, az is szar.

Te Viktor! Az itt a baj, hogy ezek az asszonyok olyan nagyralátók, mintha egytől egyig az angol királyi palotában nevelkedtek volna. Normális lakást akarnak, fürdőszobát, villanyvilágítást, internetet, orvost, patikát, iskolát. És biztonságot, meg munkahelyet maguknak és mosógépet is, meg normális fizetést, amire már lehet családot vállalni.

Hiába mondom nekik, hogy a nagyanyám tizenkét gyereket szült a vályogputriba, akkor ők miért nem akarnak? Meg a nagyanyám megtermelt mindent a kertben, volt bab és krumpli, senki nem halt éhen. Mármint az a nyolc gyerek nem halt éhen, amelyik nem halt meg előbb torokgyíkban és szamárköhögésben, mert akkoriban ez nagy divat volt. Mondtam azt is a nőknek, hogy a nagyszüleim becsülettel felnevelték mind az öt gyereket (közben hárman meghaltak valami kórságban, nem tudom, miben, mert orvos sose látta őket), lett belőlük bányász, meg kubikos és boldogan éltek egészen negyvenhárom éves korukig. Az utolsót akkor vitte el a szilikózis, a másikra ráomlott a tárna, egy öngyilkos lett, kettő rendes betegségben halt meg.

De nem haltak meg hiába, mert itt vagyok én, az ő leszármazottuk és most szaporodni akarok. De a nők meg nem akarnak szaporodni. Érted te ezt, Viktor? Arra jutottam, hogy ez így nem fog menni, nem tudom én neked teleszülni még a saját falumat se, nemhogy a világot. Ezért arra gondoltam, hogy hozzátok költözöm. Először a Szili barátodhoz akartam, de állítólag nála már nagy a zsúfoltság, mert a macskabaglyok elfoglalták az egész kertet, ezért mégis inkább a Cinege utcát választottam.

Ne aggódj, nem fogok zavarni. Jó lesz nekem a kertben. Majd ellakok egy fán – az nem kerül pénzbe – és keresek magamnak egy helyes kakukk tojót. Állítólag azok elég szaporák. Csak az a baj, hogy nem raknak fészket, hanem a más énekes madarak fészkébe raknak tojást. Amikor kikel a fióka, akkor meg szépen kilökdösi a többieket a fészekből, hogy csak őt etessék a szülők.

Geci egy madár ez, nem? Dolgozni nem akar, csak élősködni a más kárára. Tisztára, mint ti, Viktor. Tisztára.adomany-1