NEHAZUGGY

Exkluzív riport a polgárháború szélére sodródott Venezuelából

Hugo Chavez 2013-as halála óta Venezuela a polgárháború szélére sodródott. Az alacsony olajár hatalmas kiesést jelent a venezuelai költségvetésnek, mely korábban nem látott mértékű gazdasági válságba sodorta az országot. Az infláció mértéke a 2017-es évben az IMF becslései szerint elérheti akár az 1600%-ot is. Emberek ezrei kénytelenek a szemétben élelmet keresni, a gyilkosságok és rablások száma megsokszorozódott. Az ország helyzete egyre reménytelenebb, sokan nem látnak kiutat. Az alábbiakban egy helyi fiatal szemszögéből mutatjuk be, mit is jelent ez a valóságban.

Kérlek mutatkozz be, és pár szóban mesélj magadról.

A nevem Mario, 23 éves vagyok.  Jelenleg a szüleimmel élek egy San Felipe nevű kisvárosban. Szakmám szerint fogorvos vagyok, de jelenleg szabadúszóként dolgozom.

Mario

Mi volt az emberek első reakciója Chavez halálára?

A legtöbben számítottunk rá, tudtuk, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Az egészségi állapota már jóval a halála előtt találgatások és spekulációk táptalaja volt. Többen pletykálták már decemberben, hogy Chavez halott, de a bejelentésre márciusig várni kellett. Az emberek egy esetleges puccstól tartottak, sőt, azt sem lehetett kizárni, hogy erőszakos felkelések kezdődnek. Sokan megkezdték az élelmiszerek és gyógyszerek felhalmozását otthonaikban, felkészülve a legrosszabbra, arra hogy akár polgárháború is kitörhet a hatalomért folytatott harcban. Ennek legfőbb oka Diosado Cabello – a korábbi házelnök – volt, akinek feladata a hatalom ideiglenes átvétele lett volna, ameddig egy új elnök megválasztásra nem kerül. Cabello egy veszélyes alvilági figura, közvetlen szálak fűzik ismert drogcsempész-, valamint erőszakos katonai szervezetekhez, akik számos gyilkosságért tehetők felelőssé. Azonban a félelmek ellenére Cabello nem került hatalomra.

Mit tudtak az emberek Maduróról, mielőtt hatalomra került?

Chavez, hónapokkal halála előtt kinevezte Madurót alelnöknek. Úgy vélte, hogy ha bármi történne vele (Chavezzel) ő az a vezető, akire Venezuelának szüksége van, mivel a forradalom szerény és lojális támogatója. Maduro korábban parlamenti képviselő volt, azonban sokan nem ismerték egészen hatalomra kerüléséig.

Mit gondoltál a legfelsőbb bíróság március 29-i döntéséről, miszerint feloszlatja a parlamentet? Mi volt az emberek reakciója?

Mióta a parlamentet ellenzéki többséggel megválasztották,  a volt kormány megpróbálta minden erejével megakadályozni az új parlament létrejöttét. Illegálisan beiktattak 14 új legfelsőbb ügyészt. Mindannyian a kormány támogatói. Az új kormányhű ügyészek beiktatásával többségbe kerültek, ami azt jelentette, hogy bármely törvénymódosítási kísérletet blokkolhattak. Ezért nem igazán ért meglepetésként a parlament feloszlatása, mert az első naptól kezdve látszott, mire is törekszik a 14 új legfelsőbb ügyész. Csak idő kérdése volt, mikor történik meg.

Egy héttel ez után, április 7.-én, a kormány 15 évre eltiltotta a politizálástól az ellenzék legjelentősebb politikusát, Henrique Caprilest. Hogy fogadták az emberek a hírt?

Ekkor már bármi elképzelhető volt a kormányról, nem volt korlátja annak, mit tehetnek és mit nem. Az emberek pedig lassan (veszélyesen) hozzászoktak ehhez. Egyértelműen az utcai tüntetések folytatásának egyik oka volt, de mindenki tudja, hogy a kormánynak teljhatalma van. Nem kérdés.

Mit gondolsz mi, vagy mik voltak az okai annak, hogy a tüntetések kitörtek?

Több oka is van. A tüntetések kirobbanásának fő okai az élelmiszer, gyógyszer és alapvető eszközök teljes hiánya volt. Még a legalapvetőbb dolgok, mint sampon, szappan, vagy WC papír sem található a boltokban. A minimálbér még az elemi megélhetés felét sem fedezi, és az sem segít, hogy az infláció elszabadult és napról napra emelkednek az árak. Valamint egy utolsó tényezőként megemlíteném az általános erőszakot, mely a mindennapi élet része lett. Nincs olyan hely, ahol biztonságban érezhetnéd magad. A venezuelaiak folyamatosan félelemben élnek, attól tartva, hogy az utcán kirabolják, vagy rosszabb esetben meg is ölik őket. Az ellenzék minden erejével ez ellen küzd, valamint a több száz politikai fogoly szabadon engedéséért. Elég, ha valaki a kormány politikájával nem megegyező nézetet vall és máris börtönben találhatja magát. Ezen foglyok közül a legjelentősebb talán Leopoldo López, akit 13 év börtönre ítéltek 2014-ben, mert tüntetésre buzdította az embereket.

Európába többnyire a tüntetésekről, a magas inflációról és élelmiszerhiányról hallunk a hírekben. Hogy befolyásolja ez az ottani emberek életét? Láthatóak ezek a problémák az utcákon, a mindennapi életben?

Mivel az élelmiszer manapság kincs lett, a legtöbb embernek várnia kell, ameddig a boltok be nem szerzik a szükséges cikkeket. Mindennapos látvány lett emberek százait látni, ahogy sorokban állva várakoznak arra, hogy élelmiszert vehessenek. Mint ahogy az várható volt, minden  ilyen rendszer melegágya a korrupciónak. Ez a feketepiac megjelenésében nyilvánul meg, ahol a felvásárolt javakat dupla, vagy tripla áron eladják azoknak, akiknek vagy idejük, vagy energiájuk nincs arra, hogy órákat, sőt, néha akár napokat álljanak sorban élelmiszerért.

Az elemzők szerint a tüntetésen résztvevők többsége középosztálybeli. A kormány továbbra is népszerű a munkásosztály szavazói között. Mit gondolsz, mi ennek az oka?

Ez nem igaz. Látunk alsóbb osztálybeli embereket az utcákon tüntetni. Látunk rendőri beavatkozásokat a leggazdagabb és legszegényebb városrészekben is. Ez csak egy hazugság, melyet a külföldieknek próbálnak eladni. Mivel a kormány birtokolja tulajdonképpen az összes állami intézményt, bármilyen statisztikát képesek hivatalossá tenni, amibe azt írnak, amit csak akarnak. Azonban az igazság az utcán van. Ami ebből az állításból igaz, az annyi, hogy a kormányhoz hű szavazók többsége munkásosztálybeli.

Te 170 km-re a fővárostól, Valenciában laktál. Vannak tüntetések abban a régióban is?

Pár hónappal ezelőtt költöztem el Valenciából. Most is vannak tüntetések a városban, valamint a rendőri agresszió is jelen van, majdnem olyan szinten, mint a fővárosban, Carasacban. Amikor még ott éltem, a caracasihoz hasonló tüntetések voltak jellemzőek, csak úgy, mint az ország több pontján. Még 2014-ben több, halálos áldozattal járó tüntetés is volt a városban, fényes nappal. A leghíresebb eset talán Genesis Carmona meggyilkolása volt, akit az egyik tüntetésen lőttek fejbe. Esete bejárta a világsajtót, mivel szépségkirálynő volt korábban. A testvérem pár méterre volt a gyilkosságtól. Akár ő is lehetett volna az áldozat.

Genesis Carmona a merénylet után

Milyen a tüntetések médiafigyelme a helyi sajtóban? Függetlenek maradtak?

Nem közvetítenek semmit. A cég, amely szabályozza az országos sajtót (CONATEL) szabad kezet kap, így bármely csatornát lekapcsolhatja, amelyik élőben közvetíti a tüntetéseket. A sajtó írhat az eseményekről, azonban nem közvetítheti azt. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a nagy tv csatornák szokásos programjaikat sugározzák, miközben emberek halnak meg azt utcákon. Emiatt sokan a külföldi hírcsatornákról informálódnak, mivel azokat a kormány képtelen korlátozni. Azonban az utóbbi időben megpróbálják elérhetetlenné tenni ezeket a csatornákat is, blokkolva a csatornák adását. Az NTN24 után már a CNN sem fogható sok háztartásban. Az embereknek így már csak a közösségi média maradt arra, hogy tájékozódjanak. A kormány azonban már elkezdett foglalkozni azzal, hogy lehetne ezt is elérhetetlenné tenni. Csak idő kérdése, mikor járnak sikerrel.

Nemrég végezted el az egyetemet, el tudnád mondani mit gondol a te generációd az ország helyzetéről? Ki az, akit támogatnak?

Voltak barátaim (kevesen) akik Chavez pártiak voltak, még Maduro hatalomra kerülését is támogatták. Most viszont ellene vannak. A fiatal generáció mindig is ellenzéki gondolkodású volt, ez soha nem változott. Ennek oka, hogy a fiatal generáció tisztábban látja a szociális szféra állapotát. A kormány intézkedései pedig semelyik másik korcsoportot nem befolyásolják olyan mértékben, mint a fiatalokat, akinek álmaik, céljaik vannak. Ezek az álmok és lehetőségek pedig beváltatlanok maradnak egy olyan országban, mely a káosz szélére sodródott. A felnőtt életüket most kezdők számára nem nyújt semmiféle lehetőséget, semmi olyan  lehetőséget, mely elődeinknek még megadatott.

Hogy látod, milyen lehetőségei vannak a te korosztályodnak? Van munkalehetőség, jövőkép?

A venezuelaiak álmodozók, mindig is optimisták voltak, hiszik, hogy a dolgok jobbra fognak fordulni. Néha én is így hiszem, de azért inkább realista vagyok. Mielőtt befejeztem volna az egyetemet láttam, merre tartunk, merre tart az ország. A legtöbb barátom megpróbálta minél előbb befejezni az egyetemet, hogy a leghamarabb munkát találjanak és pénzt keressenek. A fogorvos szakma átlagon felüli fizetéssel kecsegtet, ugyanakkor még ez a fizetés sem képes fedezni az alapvető életfeltételeket. Ezért mondtam is az ismerőseimnek, hogy a diploma haszontalan ebben az országban, mert nincs munkalehetőség, és a fizetések sem elegendőek egy normális élethez. Sokan nem értettek egyet velem, nem tetszett nekik hogy nem voltam optimista. Most már sokan belátták, igazam volt. Akkor érted csak meg igazán, milyen is egy széthulló országban élni, amikor saját erőből megpróbálsz elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Mindenki, akikkel korábban egyetemre jártam úgy érzi, nincs már jövő Venezuelában,és én is így érzem. Mindannyian szeretnénk elhagyni az országot, ehhez pénzre van szükség, de folyamatos bevétel nélkül ez lehetetlen. Egy egérfogóban érezzük magunkat, ahonnan nincs kiút. Itt ragadtunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább