Tele van a padlás már azzal, hogy a Rétvári Bencékkel összebútorozott anyaszentegyház papol az élet értékéről

Fotó: csalad.hu Fotó: csalad.hu

Miután a Családok Budapesti Világtalálkozóján, illetőleg Világkongresszusán torát ülte a kormány által bőkezűen támogatott kirekesztő ostobaság és pusztító mélysötétség, tegnap a Várkert Bazárban a II. Európai Életvédő Fórum nevű rendezvényre került sor, ahol egybegyűltek mindazok a megszállottan szakértő jóemberek, akik világszerte a legális abortusz visszaszorításáért küzdenek.

Természetesen ezen az eseményen is képviseltette magát a nőket foltokban és nyomokban is alig tartalmazó magyar kormány. Rétvári Bence nem családanya, nem abortuszon átesett, nem megerőszakolt nő, hanem közönséges politikai fegyverhordozó és megélhetésileg túl sok mindenhez nem értő főkeresztény államtitkár mondott köszöntő litániát. Ebből fogok idecitálni néhány gondolatot (via csalad.hu), hogy tudjuk, merre van az arra:

  • Európában vannak tiltott szavak, tiltott témák, amelyekről nem lehet beszélni, ezen a fórumon viszont a legbátrabb emberek vannak jelen, mert itt mernek olyanról beszélni, amit a mainstraim tilt.
  • Aki életellenes, az Európa-ellenes.
  • Magyarország az alaptörvényben is rögzíti az élet védelmét, rögzíti, hogy a magzati életet fogantatástól kezdve védelem illeti meg.
  • Az élet értéke egy alapvető európai érték, de mintha Európa a második világháború óta erről megfeledkezett volna.
  • Az élet tisztelete nem anyagiakon múlik, hanem a szemléleten, a fogyasztás kultúrájában minden tárgyiasul, az élvezet a fontos, ezért Magyarország kormánya azon dolgozik, hogy ez a szemlélet megváltozzon.
  • A magyar kormány és a magyar egyházak összefogásából 2 éven belül létre fog jönni Magyarország első családbarát szülészete. Itt nem mesterséges módon avatkoznak be az orvosok, hanem természetes úton szülhetnek a nők. A családoknak itt nem kell az abortusszal találkozniuk. Ez lesz az első hálapénz-mentes szülészet.
  • A magyarok az élet oldalán állnak és hisznek abban, hogy a negatív folyamatok megfordíthatók, elég csak a házasságkötések számára gondolni, amely az utóbbi években folyamatosan emelkedett. Európa sem egy egyirányú utca, az életvédők számára is hozhat fordulatot.

Nos, azt gondolom – noha balliberális hazaáruló, nemzetellenes mivoltomat rámkiabálták már épp elégszer (a legkevésbé sem érdekel) -, hogy pillanatnyilag a népesedési politika, a demográfiai trendek megfordítása kulcskérdés, valamennyi közül a legfontosabb kérdés. Aki ezt tagadja, az simán hülye. Aki azt hiszi, hogy a jelenlegi demográfiai folyamatok mellett a szociális rendszer(ek) összeomlása elkerülhető, az is idióta.

Az viszont egyáltalán nem tartom szerencsésnek, sőt, egyenesen károsnak tartom, hogy ezt a bonyolult, erkölcsi vonatkozásokat hordozó, megosztó, végtelenül kényes kérdést politikai csatakiáltásokra leegyszerűsítve tolják bele az arcunkba Rétvári-szerű izék. Más szavakkal: számomra értelmezhetetlen, amit ezek az emberek, véleményformálók, kormányzati szereplők és egyéb válogatott szakemberek képviselnek. Akik az abortusz lehetőségét egyszerűen közös nevezőre hozzák az életellenességgel. Pontosabban egyenlőségjelet tesznek a kettő közé.

Megint hanyatló Európáznak, ahol a haldokló, identitásvesztett, jólétbe fulladt népek döglenek bele az életellenességükbe. Rétvári úgy beszél, mintha Magyarország kivételt képezne a kedvezőtlen demográfiai trendek alól, mintha a magyar kormány 7 év alatt érdemben tudott volna kezdeni valamit ezzel a negatív előjelű folymattal és joga lehetne leugatni az öntudatlan idiótákat, akik a fogyasztás kultúrájában megbolondultak.

Milyen életvédelem az, amelyre hivatkozva egy ilyen szintű, fontos problémát az egyházzal karöltve, hitbéli kérdéssé silányítva, nyíltan homofób, hozzá nem értő, fogalmatlan államtitkárocskákra bíznak? És igen, konkrétan azt sugallják, mintha bárki (a nő!) örömében, jószántából szánná rá magát erre a súlyos, testi és lelki megpróbáltatásokkal járó beavatkozásra, csak azért mert egy gyerek mellett nem lehet nagykanállal habzsolni a fogyasztói társadalommal együtt járó élvezeteket. Hol vannak már megint a nők ebben az egyenletben, akikre elsősorban tartozik a kérdés? Mert én már megint csak az álszent pojáca politikusokat és a kormány tenyeréből zabáló okos egyházi megmondóembereket látom. Akik el tudják dönteni a nők helyett, hogy mi a jó nekik.

Egyáltalán nem vagyok híve az abortusznak, de azt gondolom, hogy azok az emberek, akik foggal és körömmel az abortusz ellen küzdenek, fordíthatnák az energiáikat sokkal hasznosabb célokra. Például a társadalmi felvilágosításra (a megfelelő fogamzásgátló módszerekről és általában a felelősségvállalás fontosságáról szóló konferenciázgatások/kampányok formájában), amelynek eredményeként csökkenhetne a nem kívánt terhességek/abortuszok száma. Például.

Tele van a padlás már azzal, hogy a Rétvári Bencékkel összebútorozott anyaszentegyház papol az élet értékéről, amely nem az anyagiakon múlik. Igen, valóban nem csak az anyagiakon múlik, de lehetőleg ezt olyanoknak a szájából lenne jó hallani, akik nem a közpénz körül sertepertélnek, élnek anyagi jólétben és közben az anyagi jólét fontosságát tagadják. Rétvári és társai az aljas kereszténydemokrata szemforgatásban álljanak össsze konferenciázgatni reggeltől estig, csak annyi kellene, hogy dohos tanaikat ne akarják ráerőltetni másokra. És végképp ne egy egész társadalomra.

Még egyszer: az abortusz amellett, hogy életre szóló trauma, számos megfontolás miatt válhat elkerülhetetlenné (mert lehet tudni, hogy a születendő gyerek maradandó, a normális élettel összeegyeztethető rendellenességgel jönne a világra, vagy mert emellett az anya élete is kockán forog, vagy mert egyszerűen a szülők későn döbbentek rá, hogy nem tudnák tisztességes, emberhez méltó módon felnevelni). Lehet erről vitázni normálisan, értelmesen, ám az, amit életvédelem címszó alatt előadott Rétvári, annak semmi köze az életvédelemhez, nem nyújt megoldást a problémára. Sehova nem vezető, üres duma, másokra mutogatás, nem több.

Az abortuszt démonizálni és valamiféle elmebeteg mainstream, liberálfasiszta elhajlásként felcímkézni, legfeljebb korlátoltság, feneketlen ostobaság. Arról már nem is beszélve, hogy mekkora értéket képvisel az emberi élet ama kormány számára, amely legkiszolgáltatottab, értsd politikai értelemben haszontalanná vált tagjairól (krónikus betegek, megváltozott munkaképességűek, egy életen át tisztességgel dolgozó idősek) egyszerűen lemond.

Erről a témáról sem lehet addig érdemi párbeszédet folytatni és érdemi megoldásokat találni a probléma felszámolására, ameddig az ilyen konferenciák a kormány politikai pecsenyéjének sütögetéséről szólnak. Ameddig a politikusok oktatnak tisztességre és a politikai hasznot leső egyházi emberek (tisztelet a kivételnek) adnak családalapítási, életvezetési jótanácsokat. Addig a probléma marad, a propaganda meg naponta újraírja magát.

adomany-1