Van ez a sajnálatos módon leamortizált, indokolatlanul sokat emlegetett Esterházy idézet a szintekről. Meg arról, hogy nem megyünk egyikről a másikra. Nos, Stefka István látszólag nem az a szint, amivel foglalkozni kellene, de ez így alapvetően hibás nézőpont. Ugyan már, ki olvas Stefkát, Origót, Pesti Srácokat, hát nem mindegy, hogy mit írnak? Hát pont erről szólt a Momentum minapi akciója. Pont arról, hogy bármit leírnak, embereket gyaláznak meg, járatnak le büntetlenül és mi tegyünk úgy, mintha ez nem létezne?
Mivel én azok közé tartoztam, akik nem díjazták különösképpen azt a bizonyos Origo szerkesztőségében történt látogatást, most ezzel együtt, vagy éppen ezért kell állást foglalnom azzal kapcsolatban, amit a szelektíven mindenre emlékező, magát újságírónak nevező Stefka megengedett magának két nappal az esemény után.
A felbecsülhetetlen sajtómunkája miatt 1982-ben a kommunista belügyminisztérium által kitüntetett pestisrác (?), minden rendszerek hűséges kiszolgálója Magyarország általános megtámadtatásának kontextusába helyezi Fekete-Győr Andrásék akcióját, a momentumosokat pedig a gyilkolásba, rombolásba soha el nem fáradó Lenin fiúkkal, Lukács György szellemi gyermekeivel, a vérgőzős Tanácsköztársaság követőivel hoz közös nevezőre. Fenyegetőzés, számonkérés, felelősségre vonás, a tisztogatás belengetése, példa nélküli atrocitás, nyílt támadás Magyarország ellen, a törvényes rend, a jogállamiság, a parlamentarizmus ostroma, a törvényesen megválasztott kormány és miniszterelnök megbuktatása, Soros, bevándorlás. Az üzenet szokásos, propagandából jól ismert megkonstruálása, amely aztán elvezet a totális uszító elmebajig:
Azért azzal a múlttal, amit Stefka István, újabban békemenetelő nagyágyú és nemzeti köpönyegbe burkolózott, kommunista munkásőr a magáénak tudhat (bár nem szokott túl gyakran ezzel dicsekedni), lebolsevikozni néhány – jó eséllyel – az elmaradt rendszerváltás után született fiatalt, és vérgőzt, géppisztolyt, terrortámadást vizionálni azzal összefüggésben, ami az Origo szerkesztőségében NEM történt, az a szint, amire akkor is le kell ereszkedni, ha az embert gyötrő hányinger kínozza.
Ez a lánctalpas uszítás már a becsületsértésnek ama esete, ami nem kizárólag a Momentumnak és Fekete-Győr Andrásnak szól, hanem mindenkinek ebben az országban, akinél az idő nem állt meg 1982-ben, mint Stefkánál. Arról van szó ugyanis, hogy a Momentum akciójáról lehet, és talán kell is értelmes kritikát megfogalmazni – pro és kontra is született nem egy -, de az, amit Stefka művel, azt nem lehet csinálni.
Az, hogy valaki a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt mészárlással azonosítsa (nem analógiát állít fel, bár az sem lenne elfogadható, hanem egyenlőségjelet tesz) az Origónál tett minden erőszakot nélkülöző látogatást, beszélgetést és békés távozást, arra csak egy dolgot lehet mondani: a túltolt szervilizmus, a politikai rendszereken átívelő undorító seggnyalás és a feneketlen ostobaság olyan bűzös keveréke ez, amit a legautokratább rezsim sem vár el a talpnyalóitól.
Még egyszer: én konkrétan helytelenítettem Fekete-Győrék erőszakmentes megmozdulását. Pontosan ugyanígy helytelenítenék bármilyen erőszakos cselekedetet, ami Stefka ellen irányulna. Ennyi undorító, aljas hazugságot viszont beszámítható ember nem hogy nem ír le, de nem is gondol, még otthon a tükör előtt sem. Akkor sem ha az egész élete arról szólt, hogy rendszereket szolgált ki, és lavírozott az eszmék között, a kinyalásra érdemes seggek között. Ennyi gyűlöletet, frusztrációt és primitív, hányásszagú szólamot, mint amennyit Stefka összelapátolt ebbe a cikkbe, még a propagandasajtó berkeiben is brutális teljesítménynek számít.
Aki képes leírni, hogy 2017-ben a Magyar Postát (igen, Stefka elvtárs arra célozgat, hogy a bolsevik hatalomátvétel a stratégiai fontosságú állami/közintézmények elfoglalásával járt, köztük volt a posta is) fegyverrel a kezükben fogják megtámadni ugyanazok a békés fiatalok, akik a rendszer elvtelen kiszolgálójának kérdéseket tettek fel, az bármilyen aljasságra képes. Akinek van bőr a pofáján azzal hergelni a híveit és fogalmatlan, ködbe borult agyú olvasóit, hogy fiatal politikusokat gyakorlatilag tömeggyilkos vallásos fanatikusokként emleget, az bármikor bármit le fog írni, amit parancsba kap. Hogy a bőrét mentse, hogy a hatalom iránti lojalitását bizonyítsa.
Ez így nincs rendben, és akkor sem lenne rendben, ha Stefkát történetesen nem közpénzből fizetnék azért, hogy hazudjon, lázítson, agyat mosson, hergeljen. Ez az a pont, amikor ünnepélyesen kijelentem, hogy tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy még ezzel az elvetemült rendszerrel szemben is fontos, hogy tiszteletben tartsuk az alapvető jóérzés szabályait. Hogy elvárhassuk, hogy majd ők is tiszteletben fogják tartani. Nem fogják, és ez a sötét koholmány pontosan ennek a bizonyítéka. Hogy miként a Népszabadság beszántása után is visszavonuló helyett egyre nagyobb fokozatra kapcsolták az agymosó propagandát, most is ugyanezt csinálják.
Bemocskolnak, tovább mocskolnak és fröcsögve hazudnak bele az arcunkba. Az ex-kommunista Stefka sehol nem volt, amikor a független újságírás fellegvárát kilóra felvásárolták, amikor kopasz verőemberek fenyegettek a választási irodánál, vagy csontokat törtek a Ligetben. Stefka István állampárti szekértoló és örökös rendszerkiszolgáló szerint a rezsimmel szembeni ellenállásnak, az ellenvéleményeknek nincs létjogosultságuk. Az utak és közterek engedély nélküli elfoglalása fölött vicsorgó hétpróbás köpönyegforgató, aki egy kamera láttán fegyverre asszociál, mély kussban lapított, amikor az aktuális főnöke és sleppje kordont bontott, borogatott, gyújtogatott. De most is lapított, amikor kollégája az elvtelenségben, emberek véréről és taknyáról filozófált.
Stefka István, a tízmilliókkal kitömött ötvenhatos hős újabb mélypontot ásott a magma alatt. És ez pontosan az a pont, ahol újra el kell gondolkodni azon, hogy az eltartott ujjú politikai korrektség helyett érdemesebb a dolgokat nevükön nevezni, és az álnaivságot örökre félretenni. Itt már nincs mire számítani, nincs miben reménykedni. Ha ebben az országban lett volna rendszerváltás, ma nem ott tartanánk, hogy szarlapátoló, kommunista őskövületek a fiataljainkat bolsevikozzák, terroristázzák. Büntetlenül.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.