Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Egyáltalán nem így képzelem a rendet

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akkor most megint népszerűtlen leszek, mert a népszerűségnél vannak fontosabb dolgok is. A téma ez a videó lesz, amely a főszereplők vélhető szándéka szerint igencsak felborzolta az érintett kedélyeket. A Momentum Mozgalom mindenféle előjellel bekerült a média fősodrába, nem kétlem, hogy ez volt a cél. Mint tudjuk, tegnap az Origo szerkesztőségében tett váratlan látogatást Fekete-Győr András, a párt elnöke és Papp Gergő, a párt kommunikációs igazgatója.

 

Noha rólunk igen nehéz volna azt állítani, hogy az eltartott ujjú, fanyalgó, szépelgő, lehajtott fejű népnemzeti, békés mindent eltűrés zászlóshajói volnánk – bár ebben a kérdésben markánsan megoszlanak a vélemények a szerkesztőségben -, az én olvasatomban itt és most a TASZ véleménye a leginkább mértékadó és iránymutató. Nem azért, mert helyeseltem volna, hogy leültek Bayer Zsolttal kávézni, hanem mert politikai párt ne válaszoljon jogsértésre jogsértéssel akkor sem, ha erkölcsileg maximálisan védhető az álláspontja.

És itt nem arról van szó, hogy Orbán Viktor annyira bátor lenne, hogy becaplasson az Index szerkesztőségébe (ahol egyébként valószínűleg örülnének neki), hanem mert nem gondolom, hogy bármelyik pártnak az lenne a dolga, hogy újságírók szalagmunkások fölé hajolva vonja őket felelősségre az általuk elvégzett munka minőségével kapcsolatban. Akkor is, ha az illetékesek a szó szoros értelmében nem újságírók, ha az, amit csinálnak a demokrácia keretei között nem nevezhető munkának.

Igen, erkölcsileg, felelős állampolgárilag, jóérzésű emberként semmi mást nem gondolhatunk, mint hogy a sajtó és a fideszes propagandagépezet közé nem szabad, egyenesen bűn egyenlőségjelet tenni. Igen, az Origo része annak a penetránsan bűzlő, pártközpontból irányított, lejáratásra, manipulációra, hazugságra, csúsztatásra berendezkedett  monstrumnak, amely a deontológiai, szakmai elvárások minimumát sem hozva mossa át büntetlenül az arra fogékony nyilvánosság agyát. Ebben nincs vitám sem a Momentummal, sem senkivel, aki minden idők gyalázataként reflektál arra, amivé a Habony-Rogán művek az egykori magyar média tekintélyes részét züllesztette.

Viszont amit itt látunk, az engem akkor is inkább rossz érzésekkel töltene el, ha a Momentum nem egy utólag összevágott, kozmetikázott felvételt osztott volna meg a nyilvánossággal. Elsősorban az a baj ezzel, hogy – egyébként mint várható volt, az érintettek a legocsmányabb vinnyogásban törtek ki az esemény után, körbe lehet nézni, nem szívesen idézném itt – hivatkozási alapot és nem remélt muníciót szolgáltat az elvtelen hazugsággyárosoknak ahhoz, hogy a fideszes jogtiprások elleni tiltakozásokat ennek az akciónak a fényében bagatellizálni, hitelteleníteni tudják. És tökmindegy e tekintetben, hogy minden bizonnyal így is, úgy is megteszik.

Másodsorban az is a baj ezzel, hogy az önmagát a Fidesz (és lényegében valamennyi bukott politikai alakulat) ellenfeleként definiáló, állítólag rendszerváltásra készülő Momentum Mozgalomtól és bárkitől, aki ezt a mocskos, bűzlő rezsimet el kívánja takarítani, azaz a rossz gyakorlatokkal szakítani szándékozik, az a minimum, hogy azt nem Németh Szilárd, vagy a fidelitasos fogalmatlan, félanalfabéták szintjére süllyedő akciókkal cselekedje meg. És főleg ne így próbáljon nyilvánossághoz jutni. Tisztázzuk: a Momentum nem törte be a bejárati ajtót, nem lökte félre az útból a portást, nem borogatta rá az asztalt az Origo látványosan és indokoltan befosott, szánalmas kis szarlapátolójára, nem használt erőszakos verőembereket elrettentésül, de az nehezen állítható, hogy engedélyük volt arra, hogy magánterületen felvételeket készítsenek. És azt sem hiszem, hogy a szerkesztőség beleegyezését előzőleg megszerezték.

Harmadrészt visszatetsző, hogy állításuk szerint a propagandagépezettel szálltak szembe, de ahelyett, hogy azokat próbálták volna valami átütő performansszal (lehetőleg törvényesen) sarokba szorítani, akik ezt a mocskot közvetlenül a nyakunkba zúdították, az Origo nyomorult szalagmunkását találták meg, aki konkrétan az őket lejárató cikkhez adta a nevét. Ameddig el nem tüntették az oldalról. Kicsit Ürge-Vorsatz-effektus ez (a személyes érintettség nyomán érzett felháborodás), csak annyival súlyosabb a dolog, hogy mindezt egy politikai párt vezetője hajtotta végre.

Én nem így képzelek el egyetlen szabadságjogokért küzdő, magát demokratának valló pártot sem. Merthogy ez így fideszes tempó, a legundorítóbb, legkontraproduktívabb fajtából. Mert a demokratát az különbözteti meg a fideszes áldemokratától, hogy akkor is demokrataként viselkedik, amikor vénasszonyok potyognak az égből és nem süllyed odáig, hogy pitiáner, senkiházi újságírókat lep meg a munkahelyükön eligazítás céljából. Nekem ez nem fér bele abba, amit egy politikus megtehet. Főleg nem egy olyan politikus, aki szerepet vindikál magának annak az Orbán-rezsimnek a leváltásában, amelyik viszont egyáltalán nem riad vissza az efféle aljasságoktól.

Én nem szeretnék egy olyan országot, ahol politikusok bármikor bemehetnek szerkesztőségekbe elégtételt venni az őket ért vélt/valós sérelmek miatt. Ez nem vezet sehova, ez egy nagyon rossz üzenet, ezzel kivétel nélkül mindannyian rosszul járunk. Ha én felelős politikus vagyok és elvárom (teszem hozzá: teljes joggal), hogy a rendezvényemen senki ne rögzíthesse/listázhassa a résztvevőket, hogy velem a mocsármédia ne készíthessen csak élő adásban interjút, amit nem tud önkényesen összevágni, akkor én sem lépek be váratlanul egy szerkesztőségbe videózni, hogy aztán utólag összevágott 3 percben tájékoztassam a közvéleményt arról, hogy miként reagált a lakájmédia a kérdéseimre. Akkor sem, ha igazam van, és akkor sem, ha ezzel átmenetileg a velem egyetértők igazságérzetét megsimogatom.

Tisztában vagyok vele, hogy ez itt már csak valamiféle halvány látszata a demokráciának. Sokan gondolhatják úgy, hogy éppen ezért bármilyen eszköz elfogadott, mert hiszen a hatalom is leszarja a játékszabályokat. Hamis, téves. Megengedhetetlen, hogy egy parlamenti képviseletre törekvő párt (!) – személyes sértettségből vagy bármilyen más okból – szalonképessé próbálja tenni a jogsértést, ami ellen elvileg küzd. Ez nem eltartott kisujjal fanyalgás, hanem annak a kinyilvánítása, hogy nem szeretnénk, ha a Fidesz helyett valami hasonló/sokkal rosszabb zúdulna a nyakunkba.

Ez egy olyan precedens, amire egyáltalán nem volt szükség. Hacsak nem a Fidesz keménymag hergelése volt a cél, mert az bejött. Nem jogászkodás, nem fintorgás, hanem ténykérdés. Hogy amit másoktól elvárok, ahhoz én is maximálisan tartom magam. Feltéve, hogy némi társadalmi felelősségérzettel rendelkező politikus vagyok, és nem a szívlapáttal a kezemben próbálok morálisan igazságot szolgáltatni magamnak  még azon az áron is, hogy a demokratikus elveimet feladom, mert úgy vélem, az ellenség mindenáron legyőzése erre feljogosít. A demokratikus ellenzéket ebben nem tekintem partnernek (persze, megvan ehhez a jogom), de egy szerkesztőségben bohóckodást legitim útnak tartom.

Hát jó. Csak gondoltam szólok, hogy Orbán Viktor és bandája is konkrétan ezt csinálja. Minden eszközt (minden erkölcsileg kifogásolható, aljas eszközt) bevethetőnek tart az általa helyesnek vélt cél érdekében. Pont ezért tartunk itt. Én meg azt hiszem, hogy még a leghelyesebb cél sem szentesíthet ocsmány eszközöket. Vagy ha igen, akkor mindegy. Akkor minden mindegy.

adomany-1

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.