Nem sül le a nagyon tisztelt kormány – külön Varga Mihály – nagyon tisztelt képéről a bőr?

Fotó: Kovács Tamás, MTI Fotó: Kovács Tamás, MTI

Magyarország az EU legalacsonyabb társasági adójának és személyi jövedelemadójának bevezetésével az adócsökkentési verseny európai győztese

Ezt Szijjártó Péter mondta az ő szájával, mégpedig az ENSZ innovációs tanácskozásán. Ez az a kivételes helyzet, amikor nem füllentett őkelme, mert tényleg ez a helyzet.

Gondoljunk csak bele, hogy Andy Vajna – miközben rekordot döntött a szerencsejáték-piac bevétele – olyan kevés adót volt kedves befizetni a közös kasszába, amilyenre utoljára 16 évvel ezelőtt volt példa.

2011-ben (az utolsó évben, amikor még nem a paróka- és filmkészítő, valamint Szima Gábor nevén futott a játékgép-biznisz, hanem számtalan magyar vállalkozó üzemeltette őket, munkát és megélhetést nyújtva még számtalanabb magyar családnak), akkor a játékgépek üzemeltetői 33,1 milliárd forint játékadót fizettek be a költségvetésbe. Csak a játékgépek után, ebben nincs benne a totó, lottó, kenó és egyebek. A Magyar Nemzet információja szerint 2016-ban a kaszinók ténylegesen befizetett összes adója alig haladta meg a 3 milliárd forintot.

Magyarul: miközben a bevétel nagyjából megháromszorozódott, a befizetett adó a tizedére esett vissza. Hát, ha ez nem éri meg a magyar adófizetőknek, akkor egyáltalán semmi! Hát hiszen csak jó az nekünk, hogy Andy Vajna és kedves felesége nyugalomban, békességben éldegél! Vigye a macska azt a néhány tízmilliárd forintot, ami így nem kerül be a költségvetésbe. Talán még el sem érte a százmilliárdot. Ne legyünk már pitiánerek, ez igazán nem összeg. Az meg ki a bánatot érdekel, hogy hány család megélhetését áldoztuk Vajnáék jólétéért? Senkit.

2014-ben (hú, de régen volt!) az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó írásbeli kérdésben firtatta, hogy miért volt szükséges Andrew G. Vajna filmipari kormánybiztos és kaszinótulajdonos cégeit évi hét milliárd forintos adókedvezményben részesíteni. A kérdéses hétmilliárd forint a koncessziós díjat takarja, amit a magyar kormány nagyvonalúan elenged az adóból. Mármint a két kaszinótulajdonosnak, a keményen hülyének nézett kisember továbbra is a fizetése csaknem felét áldozza Rogán Antal zökkenőmentes helikopterezései és Nárcisz kutya komfortos lakáskörülményeinek oltárán.

Válasz is érkezett a kérdésre, mégpedig maga Varga Mihály válaszolt írásban. Ilyeneket: „Több szempontból is ösztönző szerepe van, így nagyobb tiszta játékbevétel elérésére, egyúttal magasabb összegű játékadó befizetésére is ösztönzi az üzemeltetőket (…) jelentős mértékben járulhatnak majd hozzá а központi költségvetés bevételi oldalának erősítéséhez, így az olyan kiemelkedően fontos társadalmi célkitűzés, mint a szociális gyermekétkeztetés finanszírozáséhoz is.” Itt a bizonyíték.

Akkor én innen kérdezem Varga Mihályt (ha már adta az arcát ehhez. Is), hogy most hogyan látja ezt a kérdést? A tönkretett 300 vállalkozás (ennyi vállalkozó rendelkezett ugyanis játékgép üzemeltetési engedéllyel), az ő alkalmazottaik és azok családjai jól vannak? Figyelemmel kíséri esetleg a sorsukat Varga miniszter úr? Nem okoz álmatlan éjszakákat a tudat, hogy több ezer ember megélhetését játszotta át a kormány két család kezébe?

Értem én, hogy a szociális gyermekétkeztetést megoldotta a kormány. Azoknak az adófizetőknek a befizetéseiből, akik a jövedelmük felét áldozzák – távolról sem önként – a költségvetés oltárán. Nem arról van szó, mert örömmel fizetnek a közmunkások, a kényszervállalkozók, a minimálbéresek is azért, hogy Vajnáné fülében szebben csillogjon a brill nőnap alkalmából, de azért mégis. Nem sül le a nagyon tisztelt kormány – külön Varga Mihály – nagyon tisztelt képéről a bőr?adomany-1