Bayer Zsolttal kávézni

bayer

Mondhatnám azt is, hogy túlzott médiaérdeklődés mellett, nem picit kínos szűk másfél óra után, szánalmas értelmetlenségbe torkollott minden idők legjelentősebbnek beharangozott kávézása Bayer Zsolt főszereplésével.

Ezt a beszéljük meg egy kávé mellett a taknyon-véren csúszás és pofánverés című narratívát, még mielőtt a való világban is bekövetkezne (nem igaz, hogy nem következett már be), első ránézésre nem gondoltam elhibázottnak és talán feleslegesnek sem. Persze nem sikerült a vita prejudikálását elkerülnöm, hiszen pontosan tisztában vagyok azzal, kicsoda Bayer Zsolt.

Tisztázzuk, hogy továbbra sem a családapáról, férjről, jóbarátról, ivócimboráról és kedves szomszédról, hanem az ötös számú fideszes párttagkönyv büszke tulajdonosáról, az állampárt központjából kézzel vezérelt, közpénzen hizlalt propagandamédia (Magyar Idők, Echo Tv, Karc FM és ki tudja már követni) legmarkánsabb tartóoszlopáról, a pártbulik kötelező résztvevőjéről, illetve a Fidesz és az adófizetők pénzéből bőkezűen támogatott CÖF egyik nagyarcáról beszélünk.

Ezért aztán nemigen érhetett csalódás, bár az most mellékes nagyjából, hogy engem milyen érzések kerülgetnek. Azt hiszem, hogy a Bayerzsolttal kávézás akkor sem gumicsont, ha egyébként arra a következtetésre jutottam írás közben, hogy mennyivel jobb lett volna, ha erre az egészre nem kerül sor. A TASZ által kezdeményezett és Bayer által továbbkezdeményezett (vagy valami ilyesmi) vitából az lett, hogy

  • a TASZ két képviselője – Dojcsák Dalma és Szeles András – alig jutott szóhoz;
  • Szél Bernadett (LMP) és kisebb mértékben Berkecz Balázs (Együtt) nagyjából elvitte a show-nak alig nevezhető süketek párbeszédét;
  • Jurák Pestisrác Kata indokolatlan és alapvetően siránkozásban kifulladó jelenléte ellenére;
  • Stumpf András kvázi érthetetlen moderátor-szerepben való feltűnése mellett,
  • Gulyás Márton és Varga Gergő civil érvei a végtelenben sem találkoztak Bayer Zsolt flegma, visszafogott, megbánást mímelő, de azt egyetlen pillanatig komolyan nem vehető expozéjával, amely alapvetően saját sérelmeiről szólt.

Akárhonnan nézem, a véresszájú uszító újabb hatalmas ziccert csapott le, óriási médianyilvánosságot kapott ajándékba úgy, hogy a végén – az egyébként jószándékú – kávézó partnerek egyáltalán nem úgy álhattak fel az asztaltól, mint akik megsemmisítő erkölcsi győzelmet arattak Bayer fölött. Akinek viszont Stump Megvilágosodottfüggetlen András sajátos moderálási elveinek köszönhetően rengeteg idő jutott a saját, és az általa képviselt kormánypárti szurkolók mártíriumának ecsetelgetésére.

A publicisztikáiban, televízió- és rádióműsoraiban harsány és ellentmondást nem tűrő Bayer egész produkciója egy végtelenített picsogás volt, az asztalnál ülők pedig sajnos semmi mást nem értek el, mint hogy másfél órára újra szalonképessé tették a szalonképtelent. A rasszizmust, antiszemitizmust csuklóból elutasító, korábbi kijelentéseire nagyvonalúan nem emlékező Bayer azzal védte saját védhetetlen álláspontját, hogy bezzeg mások nála százszor durvább dolgokat írnak, mondanak. A papírjára összemásolt, ellenzéki aktivistáktól és újságíróktól származó kommentek, kijelentések (amelyeknek egy részét rossz szájakba adta nagy felkészültségében) ismételgetése nyomasztóan hatott mindvégig.

Groteszk és cinikus ugyanis, hogy mindazok után, amiket életében leírt, elmondott (és egyáltalán nem a bazmegekre és az egy flekkre jutó trágárságokra gondolok) újabb lehetőséget kapott arra, hogy a hetedik éve uralkodó fideszes oldalt, a fogyatkozni nem akaró szavazóikkal együtt áldozatként állítsa be. Értsük úgy, ahogy mondta: nincs hátrányosabb helyzetű csoport egész Magyarországon, mint a Fidesz-szavazók. Mert – képzeljük már el, mondja Bayer – milyen rosszul esnek az ellenzéki tüntetők transzparensei (bajszosszar) az érzékeny lelkű fideszes rajongóknak, akiknek azt kell látni a híradóban, hogy ötödször esnek neki a Fidesz-székháznak, hogy rendőrök halálát akarják.

A hazugság már önmagában sem bocsántos bűn, és itt nem csak az a probléma, hogy Bayer hazudik (a tüntetők egyszer sem fenyegettek más nézeteket vallókat) és relativizál, bocsánatot kér azért, hogy ugyanazzal a lendülettel legyen miért siránkoznia, bezzegeznie és visszamutogatnia, magát közös nevezőre hoznia olyanokkal, akikkel nem hozható közös nevezőre. Bayer senkivel nem hozható közös nevezőre. Az, hogy mindenki máshoz hasonlóan Bayer is ember, nem közös nevező. Az asztal sem az, a kávé sem az, bármit is gondolnak erről az érintettek.

Arról van szó, hogy itt nem csupán a magyar állampolgárok (cigányok, zsidók, civilek, liberálisok, a pápa, az európaiak, nemfideszesek kollektíven) elleni fizikai erőszakra buzdítást bagatellizálja már húszezredik alkalommal sikerrel, és úgy tesz máfél órára, mintha a vele egy asztalnál ülők is emberek volnának, hanem hogy a nyomát nem találni egyetlen szavában annak, hogy őszintén sajnálja azt, amit művel, mert tisztában van a kinyilatkoztatásai súlyával és következményeivel.

Ehelyett az van, hogy a meg nem értett zseni – Jurák Katával megtámasztva, aki szakmai pályafutása csúcsára március 15-én ért fel, midőn ellenzéki tüntetőket provokálás közben megsértették őnagyságát és ezt a TASZ-on kérte számon – érvek helyett kinyilatkoztat, érvek nélkül elutasít és az őt ért sérelmeket próbálja egy lapon emlegetni a bezzegmásikoldallal. Az a véleményformáló, aki felindulásában mások megverését, taknyát és vérét, esetenként fizikai megsemmisítését követeli és tartja elfogadhatónak, az általa testével védelmezett elnyomó hatalom ellen utcára vonulókon kéri számon az erkölcsöt, a politikailag korrekt viselkedést. Amelyet egyébként minden szavával köpköd.

Bayer nem újságíró, Bayer nem civil és Bayer nem vitapartner. Bayer a NER, a hatalom gépezetének életbevágóan fontos alkatrésze, fogaskereke. Ez az ember ma világosan elmondta, hogy ebben az országban a fideszes szimpatizánsnak van rettegnivalója, a közel kétharmados hatalom rettegésének van megalapozottsága, és kábé magasról tesz azokra, akik másképp képzelték a rendet, mint őkelme a hatalom ölében ülve, közpénzből dőzsölve.

Nem állítom, hogy nem tiszteletre méltó dolog megkísérelni a rezsim láncos kutyáinak vélt értelmével szóbaállni, de ez legyen elég bizonyíték: teljesen értelmetlen. Felesleges reklám nekik, és felesleges energiaelszívás mindenki másnak. Az az ember, akinek elévülhetetlen érdemei vannak az erőszak létjogosultságának hirdetésében, saját felelősségének felvállalása helyett ma is a hatalmat védte. Akinek több szavazója van, aki hangosabban kívánja mások vérét és taknyát látni, annak van igaza.

Le kéne számolni az illúziókkal és tudatosítani kellene, hogy Bayer Zsolttal kávézni nem jelent mást, mint legitimálni azt, ami ellen küzdünk. Gulyás Mártonnak meg azt üzenném, hogy ha egyébként jogosan nem áll szóba az őt lejárató, róla hazugságokat terjesztő lakájmédiával, akkor ezt Bayer vonatkozásában is tekintse irányadónak. Az ötös számú bűne ugyanis pontosan az, hogy nem csupán pénzért, segghülyén, ostobán gyártja a borzalmasabbnál borzalmasabb tartalmakat, mint ezek a szánalmas kis szalagmunkások. Bayer tudatosan, előre megfontoltan és ésszel teszi. Ez pedig ezerszer megbocsáthatatlanabb. Ha egyáltalán. adomany-1