NEHAZUGGY

Nem számított, ki honnan jött, az asztal körül mind Európa polgárai voltunk

Lázár Gergő | 2017. Május 14, Vasárnap | 8:47

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A tegnapi napon volt szerencsém egy érdekes beszélgetésben részt venni. Egy észak-ír srác, egy spanyol és egy katalán lány társaságában. Európa volt a téma, melyben értelemszerűen Magyarország is terítékre került, azonban általánosságban az Unió volt a beszélgetés főszereplője. A Brexit óriási károkat okozhat mind az Unióban, mind az Egyesült Királyság területén. Ugyan a mai napig csak találgatnak és jósolnak a szakértők, annyi bizonyosnak tűnik, hogy több hátránya, mint előnye lesz ennek a döntésnek.

A Brexit megmutatta, mi is a probléma a mai politikai életben. A fiatalok ugyanúgy tehetnek a kilépésről, mint az idősek. Az idősebb generáció olyan témában döntött, ami az ő jövőjüket már kevéssé fogja befolyásolni. A nyugdíjukat nem igazán érinti a Brexit, sem a munkahelyük elvesztésétől, Európa kapuinak bezárásától nem kell félniük. A Brexit a szabad utazás, munkavállalás és tanulás lehetőségétől vágja el a felnövekvő generációt. Mindenki úgy szavazhat, ahogy csak jónak látja, ez is a demokrácia egyik fontos eleme. Azonban a Brexitet a szavazástól távolmaradók magas aránya döntötte el. Ennek a felelőssége a fiatalokat terheli.

Valamiért divat lett apolitikusnak lenni. Igen sokan büszkék arra, hogy nem foglalkoznak politikával. Majdnem olyan menő lett, mint azt mondani nagy büszkén, hogy nem nézünk televíziót. Nekem csak azt magyarázza meg valaki, miért is lett ciki a politikai életben részt venni – de legalábbis követni azt – vagy épp tévét nézni? Valaminek az ignorálása miért is oldaná meg a problémát? Csak magunktól vesszük el a lehetőséget. Becsukott szemmel, némán járni az utcákat nem dicsőség.

Ez a generáció volt az, amely a Brexitről – távolmaradással – döntött. Nem igazán hibáztathatnak mást azért, hogy az európai bankszektor nagyja kivonul Londonból, azért hogy az NHS (egészségügyi rendszer ) akár össze is omolhat munkaerőhiány miatt, vagy hogy teljes szektorok fognak lelassulni a bevándorlók hiányában. És még lehetne sorolni. Sokan azt hiszik, ha távol maradnak a szavazásoktól, azzal jól betettek a rendszernek. Megmutatták nekik. Ellenkezőleg.

Ezért is aggaszt, hogy mi következhet 2018-ban. Igen sokan gondolják, hogy a szavazás értelmetlen. Nincs kire szavazni, vagy ha van is, mit érdekeli az őket, úgyis korrupt párt kerül hatalomra. Tehát el sem mennek szavazni. Sokan gondolkoznak a választások bojkottján, ami megint csak nem feltétlenül szerencsés. Ugyanis a kritikus tömeg elérése nélkül pont az ellenkezőjét éri el annak, amit szeretnének. A felmérések szerint a bizonytalanok vannak többségben. Ők azok, akik el fogják dönteni a jövő évi választásokat. Azzal pedig, ha nem mennek el voksolni, ugyanúgy letették a voksukat. Akár tetszik, akár nem.

Sokan menekülünk el saját országunkból az élhetetlen körülmények és a mérhetetlen korrupció miatt. Sokan keresünk magunknak egy új „hazát”. Azonban a probléma már régen nem lokális. Saját fantomjaink elől menekülünk idegen országokba, abban bízva, ott majd máshogy lesz. A megoldás talán másban keresendő. Az emberek szemléletének kell ahhoz változnia, hogy Európát újra élhetővé tegyük. A csendben maradás, mindentől elzárkózás nem megoldás. El kell fogadni, hogy az országok parlamentjeiben pártok vannak, ezeket a pártokat pedig jobb esetben törvényes, rosszabb esetben igencsak kétséges választásokon juttatjuk be. Mi, a nép.

Ahhoz pedig, hogy érdemben tudjunk dönteni arról, melyek azok a pártok, akik valóban minket képviselnek – de legalábbis ezt ígérik – ahhoz tudnunk kell kit, mit képviselnek. Ne azért szavazzunk egy pártra, mert fél százalékkal több lett a nyugdíjunk, vagy mert ők visszaveszik az irányítást Brüsszeltől. Azért szavazzunk pártokra, mert a program, amit kínálnak, egy élhetőbb jövőt ígér. Egy jövőt, mely minden generációnak elfogadható. Nem csak nekem, vagy neked, hanem a többségnek.

Európában – szemben az Egyesült Királysággal – Franciaország megértette, hogy ugyan az Unió nem tökéletes, nem is volt és nem is lesz soha az, de talán a legjobb lehetőség arra, hogy egy élhető környezetet alakítsunk ki, közösen. A szuverenitás fontos, ez minden nemzet sajátja, mégsem lenne szabad átesni a ló túloldalára. Ha nem vagyunk képesek egy közös Európában gondolkozni, akkor nyugodtan rohanhatunk Putyin vagy Erdogan karjaiba – mint ahogy azt golyóálló elnökünk meg is teszi –, de a diktatúra elmélyülésétől jót nem várhatunk. Azt ne higgyük, hogy rosszabb már nem jöhet…

Az este végére egy dologban mind egyetértettünk: egy közös Európa mindannyiunk érdeke. Nem számított, ki melyik országból jött, az asztal körül mind Európa polgárai voltunk. adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!