Régen aludtam olyan nyugodtan, mint most. Végre megoldódott az ország és a társadalom minden nyűge és baja, lendülünk felfelé, mint Pistike a hintán, a munkaerőhiány megoldódik csak úgy, mint a generációs problémák. Mindez nem másnak köszönhető, mint nemzetünk két zseniális koponyájának: Kósa Lajos (Fidesz) és Harrach Péter (KDNP) honatyáknak. Köszönjük szépen a nép nevében!
Mondom, miről is van szó. A honatyák – Kósa-honatya és Harrach-honatya – összedugták a buksijukat és azon töprengtek, hogyan is oldhatnák meg az ország mindösszes kínját egyetlen huszáros rohammal. Mert egyrészről magas a munkanélküliség, másrészről viszont sok helyen munkaerőhiány van. A szakképzett munkaerő, a gyakorlat és a tapasztalat főleg hiánycikk. Sok olyan ember van az országban, akit például éppen a Fidesz-kormány kényszerített nyugdíjba, amikor el kellett dönteniük, hogy amennyiben tovább óhajtanak dolgozni, akkor a már megszerzett és nekik jogosan járó nyugdíjat szeretnék inkább kapni, vagy a fizetésüket. Mert együtt a kettőt nem lehet.
Ez a jogszabály Harrach Péterre pont nem vonatkozott, ahogy egyetlen parlamenti képviselőre sem, mert ők egyszerre kapják a nyugdíjat és a képviselői fizetésüket. Ez úgy lehetséges, hogy a képviselők fizetést nem fizetésnek hívjuk, hanem tiszteletdíjnak és ez nem tartozik a jogszabály hatálya alá. Bizony.
Tehát a Fidesz-kormány (megtámasztva külön Harrach Péter pártjával) gyakorlatilag kilökte a nyugdíjas korú munkavállalókat a munkaerőpiacról, hogy helyet csináljon a fiataloknak és így javítsa a foglalkoztatási statisztikákat. Önmagában ez helyes törekvés, de az már akkor is látható volt, hogy az idősebb generáció szakmai- és élettapasztalatát nem lenne baj átmenteni, mert az hiányozni fog.
Néhány évvel a húzzanak a francba az öregek, kivéve Harrach, Hoffmann Rózsa, Pintér Sándor vonulatot projekt szárba szökkenését követően, köszönhetően a gazdasági válság lecsengésének, a Magyarországra telepített külföldi tulajdonú összeszerelőiparra épülő gazdaságnak, valamint a fiatal és középkorú munkaerő külföldi kalandozásának, súlyos munkaerőhiány alakult ki.
A kormánypártok két gazdasági-foglalkoztatásügyi és gerontológiai nagyágyúja kidolgozta a megoldást. Közérdekű nyugdíjas szövetkezeteket kell létrehozni! Az majd segít az inaktív nyugdíjasokat visszavezetni a munka világába, mert maguktól nem találnak vissza.
Egy ilyen szövetkezet a következő módon néz ki: nyugdíjasok a tagjai, akik befizetnek egy adott összeget (tagságot vásárolnak). Aztán dolgozhatnak, mint a hétfene, fizetést viszont nem kapnak. A munkájuk ellenértéke bekerül a közös szövetkezeti alapba, majd szavazással eldöntik, hogy ebből az alapból ki mennyivel részesül. Pénzt még mindig nem kapnak, hanem élelmiszerutalványt, vagy egyenesen élelmiszert kaphatnak, de ennek értéke nem haladhatja meg a minimálbér 25 százalékát.
A szövetkezeti alapban felhalmozódott bevételt a szövetkezet tagjának, vagy vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának a szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális jellegű szükségleteinek a kielégítésére kell felhasználni.
ITT megcsodálható az eredeti törvényjavaslat a maga valójában, én pedig összefoglalom a dolog velejét.
Hogy a munkaerőpiacról a kormány által elüldözött nyugdíjas, még aktív, munkaképes és dolgozni akaró emberek munkaerejéhez, tudásához és tapasztalatához hozzájusson az állam, kitalálták ezt a nyuggerdedót. Saját pénzből létrehozhatnak a nyugdíjasok maguknak egy szövetkezetet, dolgozhatnak orrvérzésig kedvükre. A gondos törvényalkotók vigyáznak, el ne rohanjon a nyuggerekkel a ló és féktelenül elkezdjenek Ferrarikat vásárolni a keresetükből, ezért pénzt nem kapnak, hanem sárgarépát, zsemlét, kajajegyet, mozijegyet, lázmérőt.
A sok jó mellett el ne feledkezzünk a kormány másik nagyszerű tervéről! Ugyanis párhuzamosan itt van az a törvényjavaslat, miszerint a szociális szövetkezeteknek kötelezően be kell vennie tagnak az önkormányzatot.
Nem csak felülről taposnak a nyakunkra, hanem alulról is be akarnak mindent szőni, mint a penész
Ez alól – gondolom, mivel a benyújtott javaslat nem említi – a nyugdíjas szövetkezet sem lesz kivétel. Tehát nem elég, hogy a megalázott, akarata ellenére is nyugdíjba kényszerített embert hülyének nézi a kormány akkor, amikor úgy gondolja, gyám nélkül képtelen visszatalálni a munkaerőpiacra (már amennyiben akar), nem elég, hogy feltételezi a törvényalkotó, hogy a nyugdíjas eszét vesztené a sok pénz láttán, ezért a jóságos honatyák majd eldöntik, mit kaphat ajiba fizetés helyett, nagy valószínűséggel a szövetkezetbe (ezzel együtt a döntéshozatalba és a teljes ellenőrzésbe) be kívánja tolni az önkormányzatot, amely önkormányzat az esetek túlnyomó többségében a Fidesz meghosszabbítása.
Hát ez nagyon ügyes. Alig várom, hogy elérjem a nyugdíjas kort és magam is beléphessek egy ilyen nyuggeróvóba. Mert alapvetően is imádom, ha debilnek néznek.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.