NEHAZUGGY

Itt ugyan nincs se Soros György, se migránsozás

Lázár Gergő | 2017. Május 9, Kedd | 15:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mindenkinek vannak álmai, nekem is voltak, vannak és még lesznek is. Mindig szerettem volna mediterrán országban élni. Valamiért közel éreztem a szívemhez. A kulturális különbség, éghajlat, tengerpart. Szerintem sokan megértik az okokat. Angliában nem volt rossz az életem, de az időjárást képtelen voltam megkedvelni. Az emberek mentalitása sem igazán állt közel hozzám, bár meg lehet szokni. Mindennek megvannak a pozitív és negatív oldalai.

Aztán a szerelem Spanyolországba hozott. A költözés nem volt egyszerű, de megoldottuk és a hideg, esős Angliát hátrahagyva elmerültünk a napsütésben. A beilleszkedés itt már nem volt olyan egyszerű. Míg angolul már odautazásom előtt is jól beszéltem, addig spanyolul szinte semmit nem tudtam. A nulláról kellett kezdenem, ez lelassította a kultúra megismerését. De lassan kezdek belerázódni. Eddig sok mindent nem értettem meg, elsősorban a nyelvi akadályok miatt.

Tudom, a korábbi cikkeimben leginkább Spanyolország pozitívumait emeltem ki, ám ezúttal megmutatom picit a másik oldalt is. Azt az oldalt, mely csak idővel fedi fel magát. Nem hiszem, hogy bárki is úgy gondolta volna, Spanyolország a földi mennyország. A korrupció, még a magyarországihoz mérten is brutális. A kormánypártról napról napra derülnek ki durvábbnál durvább ügyek, de – a kis halakat kivéve – általában megússzák.

Vannak itt is gyanús halálesetek, olyanok, melyek a kormánypárt érdekeit szolgálták. A sajtószabadság is igen kérdéses helyenként. Cassandra Vera 1 éves börtönbüntetést kapott Twitter üzenetei miatt. A sajtó legjava a kormány kezében van, cenzúrázzák annak tartalmát. Én magam is ismerek újságírót, akit csak azért nem engednek be a spanyol parlamentbe, mert nem szeretik a lényegretörő kérdéseit. A kormánypárt egy éjszaka alatt semmisített meg több ezer oldal dokumentumot, mely bizonyította volna a korrupciós ügyekben való részvételüket.

Az országot több százezer fiatal hagyja el egy jobb élet reményében. Az a generáció, mely a változást hozhatná ebbe az országba. Ugyanis az idősebb generáció újra és újra megszavazza a korrupciós ügyeket egymásra halmozó Popular Party-t. A recept hasonló, mint odahaza. A TV, rádió és újságok azt sulykolják: hazugság minden, amit az ellenzék mond. A népbutítás igen magas fokon dolgozik, amit sajnos sokan nem képesek észrevenni. Én magam is láttam ilyet: a szülők néha még a saját gyermekük külföldön megélt tapasztalatait sem hiszik el. Előbb fogadják el igaznak azt, amit a TV mond. Egyszerűen sokszor nincs igény a realitásra.

Spanyolország idősebb generációja még a frankóista diktatúrában élt. Tudják jól, mit jelent a szabadság, mégis valamiért képtelenek azt meglátni. Mint már korábban is beszámoltam róla, Spanyolországban megalakult egy változást ígérő párt, melynek neve Podemos. Egy új kezdetet ígért a korábbi választásokon, mégsem voltak képesek kormányra kerülni. A jelenlegi kormánypárt ugyanis megpróbálja ellehetetleníteni őket. Itt ugyan nincs Soros György, vagy migránsozás, viszont van Venezuela és Chavez. A pártvezetés elültette az emberek agyában a bogarat Podemos = Venezuela. Ez pedig Spanyolországban a rossz netovábbja, a kommunizmus szinonimája.

Még azok is, akik képesek kicsit másképp szemlélni a világot és látják, hogy micsoda korrupciós botrányok folynak az országban, elintézik annyival, hogy „Ha más kerülne kormányra, az is lopna. Jobb ez így, ők legalább tudják hogy kell kormányozni.” Sokszor itt is a pénz a legfontosabb. Elvek, becsület? Mit számít az! Magasabb lesz a nyugdíj? Rátok szavazok!

Itt jön ismét képbe az a generáció, mely elhagyta az országot. Mely generáció – ha nem tér haza -, talán megpecsételi Spanyolország sorsát.

Spanyolországban a család mindennél fontosabb. Igaz ez talán az egész mediterrán régióra. Ez egy nagyszerű dolog… lehetne. De amikor egy családtag munkát keres… isten óvjon mindenkit. A teljes rokonságot felkeresik, még az amúgy utált nagynénik és nagybácsik telefonja is megcsörren. Nem számít, ha a gyermeknek nincs képesítése, vagy lusta. Családtag! Ez mindennél fontosabb. Betuszkoljuk, ha kell, ha nem.

Mióta Bonkával gazdagabbak lettünk, sokat járunk vele a helyi kutyaparkba. Egy jó kis társaság alakult ki ott, a környéken élő gazdikból. A beszélgetéseket azonban néha telefonjukkal fotózkodó idegenek zavarják meg. Ezek az emberek nem azért fotózzák a kutyákat, mert annyira tetszik nekik. Dehogy is. Ha egy veszélyesnek nyilvánított kutya száján nincs szájkosár, azért a rendőrség megbüntet. Küldik is a képeket bőszen. Napi rendszerességgel jönnek a rendőrök szemlét tartani. A park melletti lakók is nem egyszer hívtak már rendőrt, mert túl hangosak a kutyák. Házmesterek nem csak odahaza élnek.

Az egyik szomszédunk évekkel ezelőtt beépítette a teraszát, egy csodás kertet kialakítva ott. Napokkal ezelőtt jött a rendőrség. Névtelen bejelentés érkezett, mely szerint illegális beépítés történt, két hetet kap, hogy lebontsa.

Több ezer kilométerre élek Magyarországtól, mégis néha olyan érzésem van, mintha otthon lennék. Nem tudom, generációs problémáról van-e szó. De bízom abban, hogy képesek vagyunk idővel ezt magunk mögött hagyni, és egy élhetőbb világot alakítunk ki. Kíváncsian várjuk a külföldön élők tapasztalatait! adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!