Ez jobban fájt, mint Bözsi néni

debrecen

Miközben a francia nép sajnálatos módon keresztbe tett a magyar mintára tervezett lázadásnak (kormányzati pozícióból, összelopkodva a mozdíthatót, vernyogva köpködni az elitet, a pénzembereket, a háttérhatalmat), miközben Áder János könnyfakasztó beiktatási beszéde és Orbán megszokott kocsmai szintű parlamenti performansza ma sem feledtette, hogy hol élünk (majd még ezekre bőven visszatérünk), Magyarország második legnépesebb városának tét nélküli időközi választása Bözsi néni végtelenül kínos, propagandavideós szereplésén túlmutató tanulságokkal szolgált.

Mivel már mindenki ebédelt, vacsorázott, csak az nem, aki nem volt éhes, nézzük meg újabb történelmi három és fél percben, honnan kell felállni, ha egyáltalán még valaha az életben képesek leszünk felállni, ha a NER szövete szétszakad:

Először is konstatáljuk a szikár tényeket: a Kósa Lajos szellemiségéről elhíresült cívisvárosban (igen, Lalát négyszer zsinórban megszavazták polgármesternek, és ha úgy alakult volna, hogy a nagypolitikában nem szánnak neki hatalmas feladatokat, akkor talán élete végéig ő lehetett volna a góré) azért kellett a 6. számú körzetben időközi választást tartani, mert a korábbi fideszes képviselő januárban elhunyt. Az egyébként vérfideszes körzetben az ellenzéki pártok nem csak hogy külön indultak, de országos szintre emelték a vad üzengetést és a nemösszefogás kapcsán polemizáltak.

Az eredményt a fenti szürreális videón is hallottuk az ország legokosabb Lajosának szájából, aki a győzelem eufóriájában (mekkora hatalmas önbizalom uralkodhat az államnak pártjában, ha egy szaros időközi választásnak ekkora segget kell kerekíteni) walkie-talkie-n telefonon hívta a főnököt az egy Lajosra eső három Lászlóval (Papp, Türk, Pósán) tarkított győzelmi sajtótájékoztató asztal mellől. Bevallom, ez a videó jobban fájt, mint Bözsi néni hellóröfivel megtámasztott tájékozatlansága és összkomfortos nyomorúsága. Pedig az sem volt kutya. Nem, mert pulyka volt és rántotthúsnak való tyúk meg a disznó okos állat.

Ez Orbán Magyarországa

Szóval a mindenkinél (a disznónál is) okosabb Lajos referált a főnöknek és mindent elsöprő győzelemről beszélt. 21%-os részvételi arány mellett (2014-ben ez 27% volt) 58%-ot szerzett Türk László, a Fidesz-KDNP jelöltje. Ha ez nem világraszóló siker, akkor semmi. 1588 darab állampolgár adott le érvényes szavazatot. Ebből:

  • Fidesz KDNP – 926 szavazat (58,31%)
  • Jobbik – 259 szavazat (16,31%)
  • DK – 149 szavazat (9,38%)
  • MSZP – 79 voks (4,97%),
  • Civil Fórum – 65 szavazat (4,09%)
  • Együtt – 51 voks (3,21%)
  • LMP – 45 szavazat (2,83%)
  • Munkáspárt – 14 voks (0,88%).

Hogy értsük, a nemzet szürkeállománya minek örült oly nagyon, tegyük ide a 2014-es kanyart:

  • Fidesz – 1171 szavazat (57,74%)
  • Jobbik – 363 szavazat (17,9%)
  • DK – 214 szavazat (10,55%)
  • MSZP – 147 szavazat (7,25%)
  • Civil Fórum – 58 szavazat (2,86%)
  • DISZ – 41 szavazat (2,02%)
  • Együtt – 34 voks (1,68%)

Most akkor tekintsünk el attól, hogy a narancssárga önkormányzatban mindenféleképpen kétharmaddal nyomul a Fidesz, ezért ennek a választásnak a tétje gyakorlatilag a nulla felé konvergált. Mondhatnánk, ha ezt az országot nem éppen ez a mentalitás döngölné a földbe. Hogy minek menjünk szavazni, ha úgysincs kire, meg úgyis mindegyik lop, meg minek álljunk a nővérek (tetszőlegesen behelyettesíthető az éppen szopatott társadalmi csoporttal) mellé, ha mi nem vagyunk nővérek és úgysincs orvos a kórházban? Nem? De.

Szóval egy ilyen időközi választásról – amiből persze semmi nem következik és ahol az ellenzék is nagyjából az előre bevallott esélytelenség nyugalmával szart bele az egészbe – a hatalmas fölény és a fantasztikus siker hangján megszólalni és ezért még a főnököt is telefonon felhívni, nem kicsit szánalmas teljesítmény. Mert akárhonnan is nézem, a 21 százalék 58 százaléka az nem több, mint a szavazásra jogosultak 12%-a. Vagyis ennyi ember elég a kétharmadhoz, a négyötödhöz, a 98%-hoz. Hogy egy kifejezetten otthonos körzetben, a kormányzásból következő  minden előny birtokában ennyire futotta, nem más, mint fullextrás szégyen és gyalázat. Itt szerintem az az igazán értékelendő teljesítmény, hogy öt emberből négyet sikerült távol tartani az egész szerencsétlenkedéstől.

Ez persze semmit nem változtat azon, hogy a mindenbe beleszarás langymeleg pocsolyájában vegetáló közel 80%-ot az ellenzéknek sem sikerült megszólítania, és a tétnélküliség ellenére rábírnia őket, hogy megmozduljanak. De azért 21%-os részvétel mellett hanyagolni kellene az eposzi jelzőket. Ennyi ember érdeklődése mellett se nyerni, se bukni nem lehet. Még akkor is, ha e nagyfokú és szégyenteljes apátia mellett az egyébként összeadhatatlan ellenzéki szavazatokkal sem jutott volna semmire bármilyen széleskörű összefogás.

Maximálisan távol tartom magam a választók ekézésétől (ha nekik ez jó, lelkük rajta), semmilyen jövőbe mutató konzekvenciát nem fogok levonni ezekből a számokból (az persze azért elég sokatmondó, hogy a való világnak már rég semmi köze a torz kétharmadhoz), Kósának meg fölösleges bármit is magyarázni. Bár valahol fölöttébb elkeserítő, hogy annyi szellemi munícióval, amennyi neki van, mégiscsak a zsebében tartja az ország harmadik legnagyobb, második legnépesebb városát, és tartja magasra a Fidesz viharvert zászlaját.

A lényeg mégiscsak ebben a cívisvárosi dzsentri tempóban, ebben indokolatlanul lábszagú, felsőbbrendű gőgben keresendő, amit ezek itt Orbán Viktorral a vonal túlsó végén előadtak. Az is igaz, hogy én még ilyen megalázkodó, szolgalelkű expozét, mint amit Türk kolléga előadott a szervusz, miniszterelnök úr utáni részben, szerintem soha nem láttam. Talán Semjén Orbánt vizslató szerelmes tekintete sorolható még ebbe a kategóriába, egyébként ilyen nincs, baszki.

Tulajdonképpen miért hálálkodik Orbánnak? Az értékekben gazdag, nagy családért? Melyikért is? Ahol minden lelkes talpnyalónak leesik a jutalomfalat? Ahol az egyszemélyben mindent eldöntő vezetőnek kell azt is megköszönni, hogy egyáltalán levegőt vehet a közönséges fegyverhordozó? Ahol a telefonbeszélgetés túlsó végén ülve is megfontolandó, hogy az ember felálljon és hajlongani kezdjen? Ez az egymást keresztnéven szólongató, tegeződő, kedélyeskedő, bokacsattogást idéző, a nagyfőnök elégedettsége érdekében önmegalázó, felszopó reflexeket kiváltó hányadék, hát ez pontosan az, ami a Fidesz lényege: a legócskább jobbágytempó, a feudalizmusba oltott tekintélyelvű csordaszellem. Ez a kúszó-mászó szervilizmus tartja hatalomban Orbánt, miközben annyira groteszk, szürreális és morbid az egész, hogy Bözsi néni disznói is felsírnak a patyolattiszta ólban. Hacsak Mészáros kolléga nem igényelte vissza őket.

Az a penetráns kivagyi gőg, ahogy egy Kósa Lajos az ellenzéki pártokról jelent a főnöknek, ahogy összeröfögnek, és a tisztelet legapróbb jele nélkül vinnyognak nem a Jobbikon (Ott még van Jobbik? És mit képvisel, mit csinál ott a Jobbik, arról azt sem tudjuk, micsoda) nem Gyurcsányon (összetört egy autót, aztán elment), hanem mindazokon a magyar polgárokon, akik a Jobbik, vagy a DK szavazói. Hihetetlen. Pedig legyen nagyon világos: ezek a saját szavazóikon is pont ugyanekkora pofával röhögnek.

A hab a tortán persze ezúttal is a háttérben jól szórakozó emberkoszorú. Kétségem nincs afelől, hogy – miként Türk Laci győztes jelölt Orbánnal összefüggésben – ezek az emberek is négykézláb ereszkedva nyalták volna fényesre az uraságok valagát, ha azok ott letolták volna a gatyájukat. Ez a videó kicsit (nagyon is?) az egész ország. A megvezetett, elbutított, közönybe süllyedt ország tükörben megjelenő mása, ahol az újratervezett feudalizmus logikája és hierarchikus viszonyai mentén szerveződő Fidesz foglyul ejtette a társadalom maradék önbecsülését is. Ez van.

adomany-1