Gyenge, egymást harapdáló bolhás kutyák gyülekezete, megkoronázva Németh Szilárddal

MTI Fotó: Kallos Bea MTI Fotó: Kallos Bea

Itt az új világ! Végre valóban kitört a demokrácia, szabadsága van a szólásnak, nem kell tovább bohóckodni, udvariaskodni, szőr mentén simogatni Németh Szilárd mohos hátát. Ki lehet, sőt, ki kell mondani azt, amit gondol az ember. Igaz, hogy mi a Szalonnánál eddig is ezt tettük, meg is kaptuk a magunkét a nem kormánypárti sajtótól is. A 444.hu éppen úgy magasra tartott orral ballibbayerzsoltozta le a portálunkat, mint sokan mások. Egészségükre.

Mostanra sikerült olyan mélyre ásnia a kormánypártnak, hogy Németh Szilárd lett az erkölcsi mércéjük. Ezt meg az ő egészségükre kívánjuk. Jelenleg ott tartunk, hogy már jóformán fel sem kapjuk a fejünket a sötétbunkó megmondóemberek egetverő faszságaira, mert megszoktuk. Igaz, hogy egy olyan kormánypárt esetében, ahol Kövér László viszi a szellem csodalámpását, ahol Kovács Zoltánnak fogalma sincs, milyen diplomát sikerült szereznie, ahol a miniszterek elnöke a legalja kocsmai színvonalon árulózik és buzizik a parlamentben, miközben ahhoz is beszari, hogy emberek közé menjen, hogy bárkivel vitázzon, hogy válaszoljon bármilyen kérdésre, ahol elfogadott dolog lett, hogy az ország vezetője szemrebbenés nélkül belehazudik az emberek arcába és a közpénzekkel kitapétázott propagandagépezet ebben teljes erőből támogatja, ott nincs min csodálkozni.

Itt tartunk most, Németh Szilárd dönti el, hogy kicsoda az újságíró és ki nem az. A 444.hu munkatársai nem azok, hanem Soros György katonái, provokátorok és ügynökök. Mindenki nyugodjon meg, mert lesz ez még sokkal durvább is.

Az a rossz hír, hogy kurvára nem a Fidesz és nem Németh Szilárd itt a hunyó.

Én csak azt tudom javasolni a nem kormánypárti médiának, sajtónak, publicistának, bloggernek és mindenkinek, akinek a hangja így-úgy még eljut néhány, vagy sok emberhez: csak így tovább! Egytől egyig mindenki nevezze ki magát erkölcsi mércének, szent borzadállyal huhogjon minden csúnya szó hallatán, kérje ki magának, hogy ő aztán az életben nem fog össze senkivel (amúgy a fasz se kérte soha, hogy bárki bárkivel összefogjon), hanem elegánsan – vagy éppen a péniszirigységtől lúdbőrösen – emelje magasra a nem tudom mit, amit magasra szokott emelgetni a maga kis barlangjában.

Sőt, kimondottan hatékony, ha nem csak egymást szapuljuk, hanem egymás olvasótáborát is. Igaz ugyan, hogy egy ivarérett, normális ember különösebb agykárosodás nélkül képes akár több portált, blogot, akármit is rendszeresen olvasni és végül összerakni a saját véleményét – ebből eredően komoly átfedések vannak az olvasótáborokon belül -, de feltétlenül az a nagyon remek, ha besegítünk a Németh Szilárdoknak.

Így jutunk el oda, hogy először csak kitiltanak újságírókat innen-onnan, aztán lerángatják őket a lépcsőn. Holnap majd nem lerángatják, hanem lerugdossák, vagy kivágják az ablakon.

Az irány feltétlenül nagyon jó, mert a nem kormánypárti, vagy az ellenzéki orgánumoknak a vox humanatól a viszonylag komoly anyagi forrásból gazdálkodó, nagyobb létszámú szerkesztőségeket foglalkoztató lapokig feltétlenül az a feladatuk, hogy a saját nagyszerűségüket és a mindenki másnál értékesebb mivoltukat bizonygassák.

Közben ugyan már régen nem az a cél, amiért valamikor létrejöttek ezek a blogok és portálok, hanem egymás legyűrése, saját, mindenkinél nagyszerűbb, választékosabb, fennköltebb, magasabbrendű mivoltunk bizonygatása. Helyes, így kell.

Lényegében nincs is igazán szükség a Németh Szilárd-szerű lánctalpasokra, csak türelmetlen a kormány. Pedig ha várnának egy kicsit, akkor karba tett kézzel nézhetnék, ahogy egymást rugdossuk le a lépcsőn, vagy baszkodjuk ki az ablakon.

És ez a folyamat nem akkor kezdődött, amikor a viszonylag stabil fizetésért dolgozó sajtómunkások elkezdték befogott orral piszkálgatni az azonos oldalon álló, csak éppen a problémákhoz más módon közelítő mindenki mást, hanem akkor kezdődött, amikor az első újságot kitiltották valahonnan és az összes többi nem mondta azt, hogy akkor mi sem megyünk. Akkor kezdődött, amikor egy sajtótájékoztatón az első politikus elkezdte megalázni valamelyik lap munkatársát és a többiek nem álltak mellé. Márpedig ez senki máson nem múlik, csak a történet szereplőin. Totál ott tart ez az egész, ahol az ellenzéki pártok.

Gyenge, egymást harapdáló bolhás kutyák gyülekezete, megkoronázva Németh Szilárddal. adomany-1