NEHAZUGGY

Drága felebarátom, Misi!

Molnár Bálint | 2017. Május 7, Vasárnap | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben fél szemmel Párizst vizslatom és csöndesen szemlélem, ahogy nő az uborkafa a magyar ugaron vasárnap, estebéd idején, az jutott eszembe, hogy van nekünk egy Varga Mihály nevű közepes képességű könyvelőnk.

Akiről különösképpen a Fidesz országlásának utolsó éveiben derült ki, hogy ha netán és véletlenül valaha is jó szakembernek számított, a kormánypropagandához való szorgalmas alkalmazkodása során sikerült magát leküzdenie arra a színvonalra, ahol már csak kicsivel lehet komolyabban venni, mint Rezsibunkószilárdot vagy Kósakupaklajost.

Ennek egyik friss példáját a 444 újságírójának inzultálásáról elhíresült konzultálásnak csúfolt lakossági fórum szolgáltatta, amelynek ő volt az egyik főszereplője-igehirdetője. Bár nem ő ráncigálta lefele a lépcsőn Halász Júliát, több mint sokatmondó, hogy közvetlen munkatársai – a lap szerint – azzal az ajánlattal próbálták elsimítani az ügyet, hogy kárpótlásul készíthet egy interjút a főnökükkel.

Ehhez képest gyomorforgatónak találom az NGM sajtóosztályának ama nyilatkozatát, miszerint Varga Mihály az eseményen meghívott előadóként, a tárca munkatársai meghívottként voltak jelen. Következésképpen további információkért nem őt/őket kell zaklatni, hanem a választókerületi elnököt. A kérdés az volt egyébként, hogy elfogadhatónak tartja-e a miniszter úr, hogy egy ilyen eset megtörténhet. A miniszter úr pedig úgy tett, mintha semmiről semmit nem tudna és még feltételes módban sem ítélte el a történteket, hogy mondjuk kötve hisszük, hogy ilyesmi történt, de amennyiben valóban, akkor elítéljük, elhatárolódunk és nagyon sajnáljuk. Hogy legalább az illúziónk maradjon meg: ez nem a Fidesz legbüdösebb legalja.

Vargamisiről azt érdemes tudni még, hogy ő terjesztette be a napokban a jövő évi költségvetési törvényjavaslatot a parlamentnek, és ugyanazzal a lendülettel be is jelentette, hogy a kormány szemenköpte a mentődolgozókat: mindössze 10 százalékkal emelik a bérüket, ami töredéke annak, amiről az az életpályamodell szól, amiért Cser Ágnes foggal és körömmel harcolt, és amit el is fogadott a szaktárca. Azért, hogy legyen mit lehányni.

Ezzel el is érkeztünk a tegnapi naphoz: a Magyarország Barátai Alapítvány (egy részben homályos finanszírozású, a közélet befolyásolására létrejött, elitista szellemiségű, zárt szervezet) konferenciáján Varga volt a főheccmájszter. Hogy legyünk képben, ez az a civil szervezet, amelyiket Vizi E. Szilveszter neve fémjelez, és amelynek célja (nem röhög), hogy

„értékelkötelezetten, de pártatlanul informálja Magyarország Barátainak közösségét és a nyilvánosságot” a világban elért magyar eredményekről és zajló eseményekről, valamint dokumentálja a magyar sikereket. Hogy a világ szemében Magyarország és a magyarok az eredményeikhez méltó elismerésben részesüljenek.

Az MTI tegnap nagy buzgalmában az eseményről szóló tudósításába véletlenül belefércelte az alábbi passzust, aztán ma reggel öncenzúrát követett el és újra kiadta a dörgedelmet, de már e bűnös, árulkodó, NER-inkompatibilis szöveg nélkül:

„A kormány 2012-ben döntött az egyesült államokbeli – 15 millió amerikai dolláros alapító vagyonú – Friends of Hungary Foundation (Magyarország Barátai Alapítvány) létrehozásáról. Az alapítvány célja a diaszpóra magyarsága nemzeti identitásának és a nemzeti összetartozás kötelékeinek az erősítése”.

Nyilván a saját bevallása szerint oktatási tevékenységet végző, nem közhasznú alapítvány, amelynek a honlapjára feltöltött szűkszavú beszámolójából egyáltalán nem derül ki, hogy honnan kap pénzt, pontosan az az ideáltipikus civil szervezet, amelyet a kormány a rezsiszilárdoktuzsonokkovácsokkósák és válogatott pártkatonák hangján keresztül üldöz.

Vargát szerencsére abszolút nem akadályozta meg a lelkesedésében, hogy egy ilyen obskurus, senki által meg nem választott, a külföldi közvélemény befolyásolására létrehozott szervezet Magyarnak lenni jó címet viselő konferenciáján mondjon orbitális disznóságokat:

– Szerencsés nemzet vagyunk, mert bárhol élnek a magyarok, megvan köztük az összetartozás.

– Magyarnak lenni manapság kihívás és bátorság egyszerre, mert – ahogy az elmúlt években gyakran – Magyarország most is viták kereszttüzében áll.

– Valótlan és alaptalan dolgokkal vádolják a kormányt, ezért szükség van Magyarország barátaira.

Drága felebarátom, Misi! Ha eltekintek a gazdasági adatokkal kapcsolatos melldöngető hazugságaidtól (nem könnyű), amelyeket most nincs kedvem részletezni, valójában egyet kell értenem veled. Az utóbbi 30 évben még soha nem volt ekkora nagy kihívás magyarnak lenni. A szépséghibája ennek a történetnek az, hogy kormány még soha nem üldözte ennyire nyilvánvalóan az ellenségnek kikiáltott polgárait, civiljeit. Még soha nem hangzott el ennyire sok valótlan és alaptalan vád azokkal kapcsolatban (nem, nem rólatok van szó), akik nem asszisztálnak szótlanul a kormánypárt lánctalpas szabadrablásához.

Magyarországon, akárcsak a fenséges külhoni magyarok körében, vagy a diaszpórában, vagy ezek egymáshoz való viszonyában egy dekagramm összefogás nincs. A Fidesz hét éve azzal van elfoglalva, hogy háború legyen, hogy egymás ellen forduljanak a magyarok. Ez az ország nem ketté, huszonketté van szakítva a kormányprogrammá avanzsált uszításnak köszönhetően. A napi hergelésbe belegárgyult kormány teljesen elveszítette a realitásérzékét és már csak a saját híveivel kommunikál. Nem tegnap óta hivatalos csapásirány, hogy hazaáruló gyökér mindenki, aki nem a Fidesz szekerét tolja.

Azt értem, hogy nincs már vállalható figura, aki egy ilyen konferenciához adhatná a nevét, de merő szánalom, amikor már közepes tehetségű nemzetgazdasági miniszternek kell a nemzeti összetartozásról fantáziálnia, hátha neki még valaki elhiszi. Egy olyan eseményen, amit egy magyar közpénzből létrehozott alapítvány rendez és nem sajtónyilvános, ott nem kell újabb bizonyíték arra, hogy Magyarország barátai csak azok lehetnek, akik Orbán Viktorra szavaznak.

Misi kolléga, te szebb időket megélt gazdasági csoda! Neked is mondom, mint az összes többi idiótának: magyarnak lenni nem kiváltság, nem dicsőség, nem érdem, egyszerűen egy állapot. Ha ebben az országban még lesz valaha élet a NER-en kívül, ahol nem a kritikátlan strómanokkal és seggnyalókkal való összetartozás és együttharácsolás fogja jelenteni a nemzeti egységet, ahol a magyarok egy részének üldözését a magyarok másik fele nem tűri szó nélkül, akkor majd elmondhatjuk, hogy szerencsések vagyunk. Esetleg.

Addig bátorság csak és kizárólag ahhoz kell, hogy a következetlen hazudozásaitokat és népnyúzó szabadrablásotokat túléljük, és szembeszálljunk vele minden eszközzel, amit még nem csavartatok ki a kezünkből. Addig is leszarom, hogy mi soha nem leszünk barátok.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!