Már nincs ember, aki ezekben az intézményekben dolgozna

Illusztráció: maxlkt Illusztráció: maxlkt

Előfordul, hogy bár nagyon fontosnak érzek egy témát, feltétlenül írni akarok róla, de nagyon nehezen jönnek a szavak. Amiért mégis rászántam magam, az egy olvasó makacsságának köszönhető. És amiért én írom, annak is megvan az oka. A családomban van súlyos mentálisan sérült, bár nem veleszületett, hanem baleset miatt kialakult sérülésről van szó, a lényeget tekintve mindegy.

Évek óta elég közelről van módom látni azt, ami az ilyen intézményekben zajlik és amiről az átlagember nem feltétlenül tud. Igen, a gödi speciális otthon körül kirobbant botrányról lesz szó. Először az olvasó véleményét, kérdéseit idézem, majd a cikk második részében igyekszem pontról pontra végigmenni a felvetéseken. A saját tapasztalataim mellett segítségül hívtam egy értelmi sérülteket gondozó részleg vezetőjét és egy olyan ápolónőt, aki több országban gyűjtött tapasztalatokat, valamint egy, a sérült emberek lelki gondozásával foglalkozó szakembert.

Jöjjön először az olvasó:

„Kedves Szalonna! Ami engem zavar, hogy az intézmény dolgozóit általánosítva, brutális gyerekkínzóként mutatja be a média. A tárgyi körülmények, olyanok, amilyenek. Ezek az intézmények a kórházak után következnek a sorban, és mind tudjuk, hogy a kórházakban is milyen horrorisztikus állapotok vannak.

De a tárgyi feltételekről nem a dolgozók tehetnek. Az ott élők, vagy az ilyen intézetekben élők állapotát sem mutatják be sehol. Miért kell a rácsos ágy, miért kell a lekötözés. Ha valóban előfordult. Hány beteg jut egy ápolóra? Ha 10, és ebből kettő ön- és közveszélyes, akkor jogos, hogy az ápoló lekötözi? Vagy van erre más, konkrét és használható megoldás? Nem olyanra gondolok, hogy emberséget nem lehet pénzért megvenni, oldja meg valahogy.

Hanem, hogy ott van a másik 8 ápolt, ő pedig egyedül. Hogyan oldhatja meg ezt valaki, úgy, hogy senki jogai ne sérüljenek? A ne menjen oda dolgozni, aki nem bírja, szintén nem megoldás már, hiszen mind tudjuk, hogy alig van már ember, nem hogy még szakember is az országban.

Az éheztetést is körüljárnám. Megkérdeznék orvosokat. Lehet, hogy anyagcsere betegség miatt nem marad meg az ápoltban az étel? Ezt például a Magyar Nemzet cikkében is említik: »Előfordulhat ugyanis az is, hogy izomsorvadás miatt soványak, vagy maguknak okoztak sérüléseket. Egy neve elhallgatását kérő gyógytornász lapunknak a témával kapcsolatban arról beszélt: ránézésre nem lehet eldönteni, hogy miről van szó, sőt ehhez még egy személyes vizsgálat sem elég, hiszen például a soványság lehet betegség tünete is. Egyértelműen csak labor- és genetikai vizsgálatok után lehetne állást foglalni, ezek nélkül felelőtlenség bármit kijelenteni.«

Bemutatnám, hogy vannak olyan állapotú betegek, akik bántalmazzák a többieket, vagy magukat, vagy az ápolókat. Bemutatnám, hogy már nincs ember, aki ezekben az intézményekben dolgozna. Nem azért, hogy mentesítsek bárkit, aki szörnyűségeket követ el a rá bízott és kiszolgáltatott emberek ellen, hanem azért, hogy ne ítéljünk el bizonyíték nélkül mindenkit, aki például ebben az intézményben is dolgozik. És ott van az Index 2014-es cikke is, amiben egy egészen más világot mutattak be. A lakosságnak nincs pontos képe arról, hogy milyen az élet az ilyen intézményekben. Nem csak kedves kis alig értelmi fogyatékosak vannak, akikkel az átlagnál picit türelmesebbnek kell lenni.

Lakóotthonokba való kihelyezést akarnak elérni? Szuper ötlet. Mutassák be, hogy hány helyen sikerült ez az országban, és hány helyen tiltakoztak a lakók a fórumokon, mert jó ötlet, de ne az ő szomszédjukba. Így első körben ezeket mutatnám be.”

A cikk folytatása hamarosan…adomany-1