NEHAZUGGY

Sokan még mindig nem értik mi ezzel a baj. Vagy már rég leszarják

Molnár Bálint | 2017. Május 4, Csütörtök | 18:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van nekem itt egy, a hosszú hétvégéről ittmaradt gumicsontom, amelynek ünnepélyes rágásához most éreztem elérkezettnek a pillanatot. Az abszolút mínuszos hír úgy szólt: ama bizonyos Lévai Anikó jószolgálati nagykövet arcával is fémjelzett Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója boldog ügynökmúltra tekint vissza. Ott segített ő, ahol csak tudott. A pártnak, a drágajó, ~~elmaradt~~ rendszerváltás előtti állambiztonsági szolgálatnak. A hálózati munkát szívesen vállalta, lojális volt a szocialista rendszerrel szemben.

Az 1983-ban, Filozófus fedőnéven beszervezett Lehel László evangélikus lelkészről beszélünk, aki – a Magyar Nemzet szombati cikke szerint – az egyházon belüli megfigyelések bajnokából vált kormányközeli figurává. Szögezzük le: a magyar közpénzzel kitömött, de évente több száz millió forinttal külföldről is támogatott Ökumenikus Segélyszervezet tagja a genfi székhelyű Act Alliance protestáns nemzetközi ernyőszervezetnek, amely Európa egyik legnagyobb – fideszül szólva – „migránssimogató” szervezete.

A lényeg: Lehel László a cikk megjelenése óta eltűnt a nyilvánosság elől, nem válaszol a megkerésesekre, miután az általa irányított szervezet közleményben tudatta: „2017. május 1-jétől felfüggeszti elnök-igazgatói tevékenységét annak érdekében, hogy magánemberként reagálhasson az őt ért támadásokra”.

Aztán jött Kósa Lajos közpénzátalakulási kupakszakértő, aki tegnap rezzenéstelen pofával állította, hogy persze nem jó dolog, ha valakiről ilyesmi kiderül, viszont egyáltalán nem perdöntő, ha egy ilyen ember segélyszervezetet irányít. A segélyszervezet ugyanis sem politikai, sem nemzetbiztonsági szempontból nem végez jelentős munkát. Vagyis a tekintetben, hogy Kovács Pistikére a zöld vagy a sárga pulóvert adjuk, irreleváns, hogy a szervezet vezetője besúgó volt. Innentől kezdve azzal sincs semmi gond, hogy a miniszterelnök neje egy hajdani ügynök által irányított szervezet jószolgálati nagykövete.

És az hagyján, hogy egy hajdani hatos karton tulajdonosáról van szó. Van itt még egy aprócska részlet: a lelkész úr múltját felgöngyölítő újságíró utalt arra, hogy 2013-ban majdnem Észak-Koreában ragadt, mert valaki feljelentette. Lukács Csaba cikkében arra célzott, hogy valószínűleg Lehel László lehetett a feljelentő. Ez pedig azért is fölöttébb durva, mert akit feljelentenek, az nem a hagyományos értelemben vett börtönbe vagy munkatárborba kerül abban a távoli virágzó demokráciában, viszont igen nagy valószínűséggel mindennap megkínozzák, megverik, éheztetik. Ehhez képest ma arról számolt be a Magyar Nemzet, hogy valaki Magyarországról bizonyosan feljelentette az észak-koreai hatóságoknál a lap munkatársát 2013-ban, nem sokkal azelőtt, hogy Lukács Csaba önkéntesként ellátogatott a kommunista országba. A lap egy birtokába került, 2013 áprilisban írt levélre hivatkozik, amelyet Észak-Korea bécsi nagykövetségének hivatalos címéről küldtek el az egyik hazai szeretetszolgálatnak.

Először is szerintem ez egy nagyon ocsmány történet és az nem teszi kevésbé ocsmánnyá, hogy Lehel László nem politikus. Én sem azt nem tudom értelmezni, hogy a Filozófus úr eltűnt a nyilvánosság elől, sem azt, hogy támadásról beszél. És ez akkor is így lenne, ha egy általam nagyrabecsült szakember (Tarjányi Péter) véleményét nem ismerném, aki szerint túl sok egy irányba mutató dokumentum került elő, ezeket pedig lehetetlen lett volna úgy hamisítani, hogy elfedjék a valóságot. Annál is inkább, hogy Lehel nem annyira meghatározó figura, hogy bárki is energiát fektetett volna a besározásába.

Bár politikai tevékenységgel aktuálisan a lelkész úr valóban nem vádolható (a nagyon hülye Kósa ennyit volt képes felfogni a dologból), ügynökmúltja nyilvánosságra kerülése nem támadás, hanem tény. Ha valakinek betörtem az arcát 20 éve és most kiderül, akkor nem engem támadtak meg, hanem én lapítottam, sunnyogtam, és most nem én vagyok az, akinek sértődésre van oka.

Mielőtt bárki elkezdené bagatellizálni a történetet – Kósa már megtette – tisztázzuk: nem azt állítom, hogy aki ügynök volt egy másik rendszerben, annak többé az életben semmihez nincs joga. De ne tegyünk már úgy, mintha az Orbán família háza táján leleplezett ügynöknek semmi köze nem lenne az Orbán famíliához és ahhoz, hogy a Fidesz hosszú évek óta, mondvacsinált okokra hivatkozva bagatellizálja az ügynökakták publikussá tételének fontosságát. Hogy ezt a hányingerkeltő álkeresztény-álkonzervatív-kommunista-ellenes identitására hivatkozva teszi, külön undorító.

Nem az a felháborító, hogy valakit beszerveztek, hanem hogy évtizedekig bölcsen hallgatott, most meg azt állítja, hogy megtámadták. És az a felháborító, hogy a sorosügynököző, civileket köpködő állampárt relativizálja a dolgot, mentegeti a besúgókat és úgy tesz, mintha az önként és lelkesen jelentgető beszervezettek erkölcsileg ugyanolyan mércével lennének mérhetők, mint azok a sokan mások, akik gerincüket megőrizve, nem kértek a lehetőségből. Mintha lennének, vagy egyáltalán lehetnének jó ügynökök és rossz ügynökök.

Az a vérlázító, hogy mocskos kommunistáznak, sorosoznak, sorosbérenceznek, ügynököznek, bolsevistáznak, magyarellenes hazaárulóznak, miközben ügynökökkel vannak körbe véve és azon izzadnak évtizedek óta, hogy soha ne derüljön ki, valójában ki kicsoda. Aztán ha valakiről mégis kiderül, akkor is csak az a baj, hogy kiderült. Innen már csak egy lépés, hogy abban se legyen kivetnivaló, ha a kormányfőről és a fél Fideszről megtudjuk, hogy ők is könnyedén beszervezett ügynökök voltak. Sőt, az lenne az igazi, ha egyenesen hősökként ünnepelnénk őket ennyi év távlatából, Moszkva seggéből kilógva.

Miközben Soros patás ördög ügynökszervezeteinek megbélyegzését hozzák éppen tető alá, a saját ügynökeik nem is ügynökök, de mindenképpen jó ügynökök? A kommunista az, aki nem mi vagyunk? És nem a Lehel-Lévai páros neve által fémjelzett szervezetet köpködöm, hanem egyszerűen gazemberségnek tartom, hogy a nemzetbiztonsági és átláthatósági okokból megbélyegzett, külföldi támogatásban részesülő civil szervezetek ügynöközése közben a külföldi támogatásban részesülő, külföldi kapcsolathálóval rendelkező, Ökumenikus Segélyszervezetre (= egyházi szervezet) nem vonatkoznak ugyanazok a szabályok. Mert az egyházi szervezetek nem befolyásolnak embereket, nekik nem lehetnek átláthatatlanok az ügyeik, csak a TASZ, az Igazgyöngy, a Transparency árulja a hazát.

Az pedig, hogy a szervezet vezetője minden előkerült dokumentum szerint ügynök volt, aki minden jel szerint egy honfitársa életét is veszélybe sorolta azáltal, hogy egy elmbeteg kommunista diktatúrának jelentett róla, szóra sem érdemes.

Többek között ezért nem lesz soha normális hely ez az ország, vagy addig legalábbis nem, ameddig a múlt velünk él és a nyakunkon tapos. Addig zsarolható emberek hemzsegnek mindenhol, ahol döntések születnek és szolgálják a hatalom átmentését választástól választásig. Hányinger ez az egész, és a legdurvább benne az, hogy sokan még mindig nem értik mi ezzel a baj. Vagy már rég leszarják. Magasról.

Frissítés: Lehel László beismerte, hogy együttműködött az állambiztonsággal. Balog minisztériuma egyházi belügynek tekinti a vele szemben megjelent ügynökvádat, az ökumenikus segélyszervezet munkáját változatlanul nagyra értékeli. Ámen.

adomany-1

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!