Hány az óra, Botka úr?

MTI Fotó MTI Fotó

A címre mindjárt válaszolok is: hány.

Eddig megúsztam Botka László Rolex óráját, de tegnap sikerült frontálisan ütköznöm a témával. Puzsér Róbert kikerülhetetlen orgánumát képtelen voltam figyelmen kívül hagyni. Azt sikoltozta ő bele a fülembe – nagyjából hatszor egy perc alatt -, hogy micsoda egy szemét dolog Botka László részéről egy két és fél milliós órát viselni és fúj, rohaggyonmegazilyen. Nincs nekem bajom Puzsérral. Megcsinálta magát, van munkája, nem zavar. Anettka sem zavart, sőt, Fásy Ádám és Postás Pityu sem.

Az az irány viszont rohadtul zavar, amerre kezd elmozdulni a közgondolkodás. Nem Puzsér találta ezt ki, ő bármit elóbégat, ami eszébe jut. Tartok tőle, hogy éppen az MSZP valamelyik nem túl nagyeszű habonyárpádja csimpaszkodott fel a régen döglött, de már életében is használhatatlan rozsdás hintalóra. Fizessenek a gazdagok, miért telik valakinek Rolex órára, fújgazdag, szegénynek lenni egyenlő a becsületességgel, gazdagnak – tehetősnek, jómódúnak – lenni gyalázat, erkölcsi fertő, rohaggyonismegmind.

Mielőtt még valaki újra bevezeti a kuláklistát, jó lenne előkapni a szebbik eszünket. Marhára nem az a jó irány, hogy mindenki legyen szegény, mert az olyan erkölcsös dolog. Nem is az a tuti, ha mindenkinek ugyanannyira kilóg a segge a gatyából. Fogadjuk már el, vegyük természetesnek és követendőnek, hogy aki többet tanul, többet dolgozik, többet kockáztat, annak lehet magasabb a fizetése, kereshet jóval többet, magasabb nívón él és akár luxusautóra, akár drága órára, vagy festményre, nyaralásra, akármire telik. Nem irigyelni kellene ezeket az embereket, hanem megpróbálni példát venni róluk, megérteni, hogy ők miért vitték többre és aki többre vágyik annál, amije van, az húzzon bele, hogy neki is legyen.

Ki a büdös francot érdekel Botka órája? A feleségétől kapta és a felesége nem Matolcsy György valamelyik közpénznyelő alapítványában kamuigazgató, hanem munkával kereste meg a nyüves órára valót. Engem nem Botka drága órája zavar, hanem az, hogy az élére állt ennek a baromságnak, hogy fizessenek a gazdagok. Így disszonáns, ez kétségtelen. De nem az kellene, hogy zavarjon minket, kinek milyen micsodája van, hanem az, hogy vannak – rengetegen vannak – olyan emberek, akik becsületesen dolgoznak és mégsem jutnak egyről a kettőre, nemhogy ötről a hatra. Az zavarjon minket, hogy magas a dolgozói szegénység. Az zavarjon, hogy képtelenség normális módon megélni a fizetésekből és az zavarjon, hogy sokak számára a minimálbér is csak álom. Az zavarjon, hogy az önhibájukon kívül a szakadék szélére sodródottak – fogyatékkal élők, sérültek, betegek, rokkantak, idősek, lepusztult kis falvakban élők, speciális nevelési igényű gyermekek és családjaik, idősek – a túlélésért küzdenek.

Zavarjon minket Rogán Antal órája, mert azt pontosan lehet tudni, mennyi pénzt keres, azt ki lehet számolni, hogy mennyibe kerülhet az az életvitel, amit folytat és azt is tudni lehet, hogy annyi pénzből neki egyszerűen nem telhet olyan órára, táskára, helikopterre, aranyérre. Ebből azt is tudni lehet és tudni is kellene, hogy egyetlen módon juthat akár Rogán, akár tetszőleges politikus ilyen luxusholmikhoz: ha elvesz a közösből. Aki gyaníthatóan, vagy egyértelműen minket lop meg azért, hogy neki több legyen, az bűnöző. Rájuk haragudjunk, ne általában a gazdagokra.

Aki a másik ember – vagy akár az egész társadalom – kárára gazdagodik, aki akár fegyverrel, akár korrupcióval tesz szert a vagyonára, arra haragudjunk. Mészárosra haragudjunk, mert emberek tízezreitől veszi el a lehetőséget. Mert nem a maga esze, tudása arányában gazdagodik, hanem a nevét adja egy gusztustalan rabláshoz.

Ideje lenne befejezni ezt a remek magyar szokást, hogy nem arra törekszünk, hogy nekünk is legyen, nem az a cél, hogy magasabb nívón éljünk a munkánkból, hanem az, hogy lerántsuk azokat, akiknek ez sikerült. A szocialisták újsütetű jelmondata azt sugallja, hogy gyűlöletesek a gazdagok. Márpedig ebben a zsákutcában jártunk egyszer, az sem jött be. Nem kellene újra beletrappolni.

Engem nem érdekel Botka órája, a szomszédom órája és Gattyán, vagy Korda György és Havas Henrik órája sem érdekel. Egyáltalán nem zavar, hogy nekik futja rá, nekem meg nem futja. Én is építhetnék vállalkozásbirodalmat, megtanulhatnék énekelni, írhatnék sikerkönyveket és nekem is lehetne. És itt a lényeg, nem máshol. Hogy a lehetőséget ne zabálják fel a Rogánok, Mészárosok, Tiborczok, Orbánok, Garancsik, Lázárok. Hogy mindenkinek a tehetségén, szorgalmán, tudásán múlhasson.

A társadalom egy része így is elég pocsék morális állapotban van, rohadtul nem kellene ilyen ócska dumával tovább hülyíteni őket. Normáliséknál nem szégyen becsületes munkából normálisan megélni úgy, hogy nem futja Rolexre, de nem szégyen az sem, ha valakinek mégis futja rá. Az a szégyen, hogy a normális megélhetés is csak álom marad sokak számára és az a szégyen, hogy vannak, lehetnek olyanok, akik a mások kárára, érdemtelenül gazdagodhatnak.

Olcsó demagógia beleállni a szegénység felmagasztalásába és a gazdagság bűnné nyilvánításába, csak éppen sehonnan sehová nem vezet ez az ösvény. adomany-1